„Taucher Ferenc” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Dátumok kékítése (WP:BÜ), apróbb javítások |
|||
8. sor: | 8. sor: | ||
==Források== |
==Források== |
||
* {{szinnyei}} |
* {{szinnyei|ALL}} |
||
* [http://lexikon.katolikus.hu/T/Taucher.html |
* {{KatLex|ALL}} [http://lexikon.katolikus.hu/T/Taucher.html] |
||
* [http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC15363/15530.htm |
* {{MÉL|ALL}} [http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC15363/15530.htm] |
||
{{Portál|Pécs|-}} |
{{Portál|Pécs|-}} |
||
A lap 2018. augusztus 21., 19:29-kori változata
Taucher Ferenc (Kolozsvár, 1738. július 16. – Buda, 1820. október 20.) pécsi kanonok, csillagász.
Életpályája
1753. október 16-án Trencsénben belépett a Jézus-társaságba. Tanulmányainak befejezése után, 1757-ben társa lett a nagyszombati csillagvizsgáló igazgatójának; azután teológiát tanított a nagyszombati egyetemen. A rend eltöröltetése (1773) után Weisz Ferenc híres csillagász utóda és a csillagászat tanára lett. Amikor 1777-ben a csillagvizsgáló Budára költözött át Weisz Ferenc vezetésével, Taucher Nagyszombatban maradt és folytatta csillagászati megfigyeléseit a nehéz körülmények ellenére is. Weisz halála után, 1785-ben Taucher Budára költözött és ő lett az obszervatórium vezetője. 1806-ban nyugalmaztatván, pécsi kanonoki címmel az egyetemes papnevelőben lelkiigazgató lett 1819-ig. Később Budán élt.
Műveit Hell Miksa a bécsi Ephemeridesben közölte (1772. Observatio Ecclipsis Solis 3. Juni 1769. facta in Collegio Tyrnaviae) stb.
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.
- Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014. [1]
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994. [2]