„Porcelán” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Külső hivatkozások: Nemzetközi katalógusok |
link jav. |
||
| 31. sor: | 31. sor: | ||
Az 1576 és 1620 között gyártott edényekből kevés maradt fenn, ezek az európai múzeumok féltve őrzött kincsei. |
Az 1576 és 1620 között gyártott edényekből kevés maradt fenn, ezek az európai múzeumok féltve őrzött kincsei. |
||
A 18. század kezdetén Franciaországban egész sor manufaktúra készített lágyporcelánt. Az igazi európai porcelánt [[Johann Friedrich Böttger]] német alkimista keramikus, valamint [[Ehrenfried Walter von Tschirnhausen]] matematikus-fizikus találta fel. A [[meisseni porcelángyár]]at 1710. január 23-án létesítette [[ |
A 18. század kezdetén Franciaországban egész sor manufaktúra készített lágyporcelánt. Az igazi európai porcelánt [[Johann Friedrich Böttger]] német alkimista keramikus, valamint [[Ehrenfried Walter von Tschirnhausen]] matematikus-fizikus találta fel. A [[meisseni porcelángyár]]at 1710. január 23-án létesítette [[II. Ágost lengyel király|I. Frigyes Ágost szász választófejedelem ''(„Erős Ágost”)'']]. Bár a színes díszítés először 1710-ben sikerült, a színek minősége még nem volt megfelelő, a zöld lepattogzott. Kezdetben kevés kisplasztikát gyártottak itt. [[Gottlob Kirchner]] szobrász óratartókat, gyertyatartókat, mosdómedencéket modellált, de nagy méretű állatfigurákat, sőt egy közel egyméteres [[Pál apostol]] figurát is készített a Japán-palota részére. A 18. század harmincas éveiben a meisseni gyár termelése annyira megnövekedett, hogy az európai piacon egyeduralkodóvá vált. |
||
Kändler legnagyobb újítása a korízlésnek megfelelő, apró figurácskák modellálása volt; több mint ezer ilyen került ki a keze alól. [[Meißen]] nagy hírét a század harmincas éveiben gyártott, 16–20 cm-es szobroknak köszönheti: ezek évszázadokra kijelölték a porcelánplasztika útját. A kis figurák a [[rokokó]] időszakában, főleg 1740 után váltak kedveltté. A 19. század elején a porcelántárgyak stílusa a [[klasszicizmus]] jegyében alakult tovább. |
Kändler legnagyobb újítása a korízlésnek megfelelő, apró figurácskák modellálása volt; több mint ezer ilyen került ki a keze alól. [[Meißen]] nagy hírét a század harmincas éveiben gyártott, 16–20 cm-es szobroknak köszönheti: ezek évszázadokra kijelölték a porcelánplasztika útját. A kis figurák a [[rokokó]] időszakában, főleg 1740 után váltak kedveltté. A 19. század elején a porcelántárgyak stílusa a [[klasszicizmus]] jegyében alakult tovább. |
||
A lap 2017. január 15., 06:50-kori változata
A porcelán a kerámiaipar legnemesebb anyaga, magastűzön, mázasan 1200 °C és 1400 °C között tömörre kiégetett, kagylós törésű kerámiaféleség. Legfőbb tulajdonságai áttettszőssége és fehérsége, mely tulajdonságai kiemelik összes kerámiaipari termék közül. Keménységét és további fizikai tulajdonságait leginkább a mullitnak köszönheti, mely tipikusan 1100 °C fölött keletkezik a porcelán egyik fő alapanyagából, a kaolinból.
A porcelánt Kína Honan tartományában találták fel a Tang-dinasztia idején, majd a technika igazán népszerűvé a 14. századtól a Császári Porcelánkészítő Manufaktúrában vált. A kínai udvar számára készített pikkelyszerű, narancshéj-hatást nyújtó mázas darabok a 15. században jelentek meg. Az első kínai porcelántárgyakat a középkori keresztes lovagok hozták el Európába, ahol azok hamarosan rendkívül népszerűek lettek.[1]
Nevének eredete
A porcelán ma is elterjedt neve az olaszok által porcelánnak nevezett tengeri kagylótól származik.
Összetétele
A porcelán legfőbb alapanyaga a kaolin, melynek legtöbb tulajdonságát köszönheti. A kaolin önmagában csak igen magas hőmérsékleten égethető tömörré, ezért olvasztó hatású anyagokat, földpátokat, meszet adagolhatnak a porcelánmasszákhoz, csökkentve azok tömörödési hőmérsékletét. Az így kapott massza viszont még nem eléggé plasztikus, nem eléggé formázható, a hozzáadott olvasztó hatású anyagok csökkentik a kaolin amúgy sem kiugró plasztikusságát. A harmadik fő komponens a finomra őrölt kvarc, mely a porcelánok áttetszőségéért felelős, szintén csökkenti a massza alakíthatóságát.
A plasztikusság leírására két jelzőt használnak:
- az adott kerámiamassza kövér, ha könnyen alakítható, tapintásra zsíros, plasztikussága igen nagy
- az adott kerámiamassza sovány, ha nehezebben alakítható, repedezik, tapintásra könnyen elválik a kéztől
A legtöbb porcelánmassza sovány massza, ennek megfelelően nehezen alakítható, nem eléggé plasztikus, könnyen nedvesedik, azaz kevés víz hatására rengeteget változik az alakíthatósága. A plasztikusság növelésére a masszákhoz 2-3% bentonitot adagolnak a késztermék színének rovására, mivel a bentonitok legtöbbször vas-szennyezést tartalmaznak.
Készítése
A nagyüzemi porcelángyártás a háziiparoknál megismert fazekasság tömeggyártást végző és finomabb minőségű kerámiát adó változata, első művelete az őrlés. Műveleti eszköze a golyósmalom, egy acél tartály, amely vízszintesen elhelyezkedő tengelyen forog. Az egyik őrlő felület a henger belső köpenye, a másik a hengerbe helyezett kerámiagolyók felszíne; ez utóbbiak az őrleményben szétoszló őrlő felületek. Az őrleményhez vizet is adagolnak, egyúttal az adalékanyagokat is ennél a műveletnél juttatják be, és keverik el. A második műveletben a megőrölt alapanyagot szűrősajtolón besűrítik és átgyúrják. Ezt a műveletet csigaprésen végzik, ezután pihentetik a masszát. A harmadik műveletben az átgyúrt masszát ismét iszapolják, melyet a negyedik műveletben ismételten besűrítik vákuumprésen. Ez a gép úgy sűríti be a masszaiszapot, hogy az egy vászonzsák felületén tapadjon meg. A zsák belseje vákuumszivattyúhoz csatlakozik, amely akkor, amikor a zsák a folyadékba merül, szívást végez. Amikor a zsák (amely egy forgó tengelyre van rögzítve) a folyadékból kiemelkedik, a belső szelepek nyomást kapcsolnak a zsákra, amelyről így a föltapadt anyag leválik.
Kétféle formázási művelet: korongozás és öntés
Az így előkészített massza kétféle formázási műveletre kerülhet: korongozásra és öntésre. Az öntés műveletsorában, az ötödik műveletben, a masszát ismét iszapolják. Adalékanyagokat, folyósító anyagokat kevernek hozzá, elősegítve az egyenletes szuszpenzió kialakulását. A hatodik műveletben a hígan folyós masszát gipszből készült, nedvszívó falú formába öntik. A nedvesség a falhoz közeli rétegekből a gipszformába szívódik. A fal közelében ezért a pép vizet vesztve megszilárdul. Ha a fölrakódott iszapréteg elérte a kívánt falvastagságot, a maradék iszapot kiöntik, a formát szikkasztják, majd szétnyitják, és az öntött tárgyat kiveszik belőle. A hetedik művelet a szárítás, az elkészült porcelántárgyakat polcokra helyezik, és szobahőmérsékleten tárolják. Ezt a lassú vízvesztési szakaszt az első kiégetési művelet követi nyolcadik műveletként, ez a zsengélés. A zsengélés már alagútkemencében történik, a művelet során vízvesztés és átkristályosodás történik. Átkristályosodáskor a porcelántest térfogata is csökken, néhány százaléknyit összezsugorodik (hőmérséklete max. 900 °C). A kilencedik művelet a mázadás. A zsengélt testeket fokozatosan szobahőmérsékletre hűtik, egyenként folyékony mázat tartalmazó kádba merítik, majd visszahelyezve a polcra rövid ideig szárítják. A tömegárut képező porcelántárgyak számára a végső kiégetés következik akkor, ha további díszítést már nem raknak rájuk. Tizedik művelet a mázas égetés. Az alagútkemencében ilyenkor már 1200 °C-ig emelik a hőmérsékletet. Most is fokozatosan melegszik föl az égetés hőmérsékletére a kocsikon betolt porcelán áru. Ugyancsak fokozatosan hűl le a legforróbb kemenceszakaszból kifelé haladva. A díszítésre kerülő tárgyakat ezután festik ki, vagy ekkor helyeznek el díszítő matricákat a már készre égetett tárgyak felületén. A tizenegyedik művelet tehát a felületdíszítés. Ezt megint rá kell égetni a porcelántestek felületére, ezért ilyenkor egy harmadik ráégetési művelet következik. Utolsó műveletként a kész tárgyakat gondosan becsomagolják. Előtte azonban - ezt a műveletet nem jelöltük - minőségellenőrzésen esik át minden termék. (Ennek betűszóval rövidített elnevezése volt korábban a MEO.) Mivel a porcétán törékeny áru, a csomagolás igen lényeges művelet a raktározás és a szállítás szempontjából is.
A korongolás művelete előtt átgyúrják, majd földarabolják s korongozó gépen kerek tárgyakká formálják a nyersanyagot: így készülnek a tányérok például. A korongolási műveletszál a szárítási műveletnél találkozik az öntésnél már sorra vett műveletsorral.
Európai története
Az 1576 és 1620 között gyártott edényekből kevés maradt fenn, ezek az európai múzeumok féltve őrzött kincsei.
A 18. század kezdetén Franciaországban egész sor manufaktúra készített lágyporcelánt. Az igazi európai porcelánt Johann Friedrich Böttger német alkimista keramikus, valamint Ehrenfried Walter von Tschirnhausen matematikus-fizikus találta fel. A meisseni porcelángyárat 1710. január 23-án létesítette I. Frigyes Ágost szász választófejedelem („Erős Ágost”). Bár a színes díszítés először 1710-ben sikerült, a színek minősége még nem volt megfelelő, a zöld lepattogzott. Kezdetben kevés kisplasztikát gyártottak itt. Gottlob Kirchner szobrász óratartókat, gyertyatartókat, mosdómedencéket modellált, de nagy méretű állatfigurákat, sőt egy közel egyméteres Pál apostol figurát is készített a Japán-palota részére. A 18. század harmincas éveiben a meisseni gyár termelése annyira megnövekedett, hogy az európai piacon egyeduralkodóvá vált.
Kändler legnagyobb újítása a korízlésnek megfelelő, apró figurácskák modellálása volt; több mint ezer ilyen került ki a keze alól. Meißen nagy hírét a század harmincas éveiben gyártott, 16–20 cm-es szobroknak köszönheti: ezek évszázadokra kijelölték a porcelánplasztika útját. A kis figurák a rokokó időszakában, főleg 1740 után váltak kedveltté. A 19. század elején a porcelántárgyak stílusa a klasszicizmus jegyében alakult tovább.
A három legrégibb európai porcelánmanufaktúra: a meisseni, a bécsi és a velencei volt.
Hazai története
A magyar porcelán gyártása viszonylag későn, csak a 19. században indult meg. Az első porcelángyárat 1827-ben alapította Bretzenheim Ferdinánd regéci birtokán, Telkibányán. Az első termékek a schlaggenwaldi-elbogeni hatást tükrözték. Negyvenkétféle edényt gyártanak a helybeli kaolinból. A formák között megtaláljuk a magyar népi alakokat is, például a kulacsot. A máz eleinte zöldesfehér volt, ezt később fehérre változtatták. A porcelánt eleinte hidegen festették.
A legjelentősebb magyar porcelángyár a herendi, amit 1826-ban alapított Stingl Vince. A herendi gyár kedvelt készítményei általában barokk és empire formavilágúak.
A világhírű pécsi Zsolnay-gyár 1926-ban tért át a használati porcelán tömeggyártására. A gyár jele - többek között - a zöld öttorony, alatta kurzív blokkbetűs "Zsolnay Pécs" felirat, majd pajzsban három kispajzs "Zsolnay Pécs" és "Made in Hungary" felirattal.
Jegyzetek
Források
- Bérczi Sz., Cech V., Hegyi S. (1992): Anyagtechnológia II. Egyetemi jegyzet. J4-92. 86.old. Janus Pannonius Tud. Egyetem Kiadója, Pécs.
- Bérczi Sz., Cech V., Hegyi S., Sz. Fabriczy A., Schiller I. (1995): Fölkészülés a Technológiai Korszakváltásra I. Technológiák (kísérleti tankönyv, szerk. Bérczi Sz.) Keraban K., Budapest (ISBN 963-8146-31-1 ö, ISBN 963-8146-32-X)
További információk
