„Csébi Pogány család” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Jegyzetek: További információk |
|||
| 17. sor: | 17. sor: | ||
==Jegyzetek== |
==Jegyzetek== |
||
{{források}} |
{{források}} |
||
==További információk== |
|||
{{Wikidatacommons}} |
|||
{{Portál|Magyarország||Történelem|-}} |
|||
[[Kategória:Magyar történelmi családok]] |
[[Kategória:Magyar történelmi családok]] |
||
A lap 2016. október 12., 12:42-kori változata
A csébi Pogány család egy ősrégi Zala vármegyei eredetű nemesi család, amely az évszázadok során több vármegyére terjedt ki.
A család története
A zalai ág
A legkorábbi ismert őse a családnak, Enyerei Herczeg, akinek a fia Enyerei Imre a 13. század végén és a 14. század elején élt. 1326 április 7.-én Károly Róbert Enyerei Imre fia, Enyerei Miklósnak és testvéreinek adományozott egy sisakdíszt, amelyen szerepelt egy kiterjesztett két szárnyú csőrében leveles ágat tartó arany sólyom; ez majd a csébi Pogány család címerének a pajzs alakjává vált. Ez volt a legkorábbi magyar címeradomány, amely ekkor még csak sisakdíszadomány formában létezett. Enyerei Imre fia, Enyerei András vitte tovább a családot, és az ő unokája, Enyerei Péter fia, Enyerei István volt az első aki a "Pogány" vezetéknevet vette fel: ilyen módon Pogány Istvánként szerepelt.
A csébi Pogány családnak a törzsbirtokai a Zala vármegyei Csében és Salomváron feküdtek.
Pogány Péter 1412. november 4. és 1415. augusztus 23. Zala vármegye alispánja volt. Az ő feleségétől, Katalintól, született a fia csébi Pogány Dénes, akinek majd a fia csébi Pogány Péter pozsoni ispán lett. Hunyadi Mátyás magyar király korában az udvar utazásának csebi Pogány Péter, a király fő udvarmestere volt a fő szervezője és irányitója.[1] Másrészt, Pogány Péter és neje Katalinnak egy másik fia csébi Pogány Imre volt, aki pallosjogot szerzett 1458-ban. Imre felesége az Osl nemzetségből való herbotyai Osl Borbála lett, herbotyai Osl János és alsólendvai Bánffy Katalin lánya. A házasságukból három fiú született: csébi Pogány György, akinek a felesége szenterzsébeti Terjék Dorottya; csébi Pogány János és csébi Pogány Zsigmond máramarosi sókamaraispán.[2] Pogány Zsigmond, királyi zászlótartó, majd a királyi tábla ülnöke is volt, és élete utolsó éveit ismét Zalában töltötte be a máramarosi hivatala után; 1526-ban a mohácsi csatában esett el. Zsigmondnnak két felesége volt: Az elsőtől a fiú gyermekei születtek, a második viszont a nála jóval rangosabb Várdai Fruzsina volt, akit 1516-ban vett el.
Pogány János egyetlen leánya csébi Pogány Sára, polyanai Brodarics Mátyás kamarás felesége. Brodarics Mátyás 1547-ben máramarosi sókamaraispán volt;[3] fivére, Brodarics István kancellár. Brodarics Mátyás és Pogány Sára házasságából két leány született: Brodarics Klára, osztopáni Perneszy Farkasné és Brodarics Katalin, osztopáni Perneszy Andrásné. A két Brodarics asszony révén az osztopáni Perneszy család földbirtokos lett Zalában, és sok évszázadon keresztül igen befolyásos tisztségeket és szerepet töltöttek be a vármegyében.[4]
Csébi Pogány Zsigmond máramarosi sókamaraispán gyermeke, csébi Pogány Péter, aki Zalában volt földbirtokos és feleségül vette szerdahelyi Dersfi Erzsébetet. A házassgukból négy fiú- és egy leány gyermek született: Pogány Gáspár, Pogány Boldizsár, Pogány János, Pogány Menyhért és Pogány Anna, akinek a férje az Illésházy családból származó illésházi Illésházy Tamás volt.
A máramarosi ág
A család ága csébi Pogány Zsigmond máramaros sókamaraispán és az ismeretlen nevű első feleségétől származik. Unokája, Péter fia, csébi Pogány Menyhért 1562-ben Máramaros alispánja; felesége gönczruszkai Korniss Anna, Korniss Gáspár huszti várkapitány és Dolhay Ilona lánya volt.
Jegyzetek
- ↑ Visegrád ezer éve
- ↑ Bilkei Irén ZALALÖVŐ TÖRTÉNETE 1490-1566
- ↑ Agria – Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis Agria 41. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2005)Csiffáry Gergely: Mekcsey István egri várkapitány életrajzához
- ↑ Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)Valter Ilona: A zalalövői-zalamindszenti r. k. templom barokk oltára
További információk
