„Pigmeusok” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: wikilink azonos szöveggel és céllal |
a clean up AWB |
||
3. sor: | 3. sor: | ||
|image=Pygmée - marque de chefferie.jpg |
|image=Pygmée - marque de chefferie.jpg |
||
|képaláírás=Pigmeus férfi Kamerunban |
|képaláírás=Pigmeus férfi Kamerunban |
||
|teljes lélekszám= 250-600 ezer fő <ref>http://www.theguardian.com/environment/2007/oct/04/congo.forests</ref> |
|teljes lélekszám= 250-600 ezer fő <ref name="theguardian.com">http://www.theguardian.com/environment/2007/oct/04/congo.forests</ref> |
||
|lélekszám év= |
|lélekszám év= |
||
|teljes lélekszám forrás = |
|teljes lélekszám forrás = |
||
13. sor: | 13. sor: | ||
[[File:Pygmy languages (Bahuchet).png|thumb|400px|A pigmeus csoportok Közép-Afrika területén]] |
[[File:Pygmy languages (Bahuchet).png|thumb|400px|A pigmeus csoportok Közép-Afrika területén]] |
||
[[File:African Pigmies CNE-v1-p58-B.jpg|thumb|210px|Őserdei pigmeusok és egy európai felfedező a [[Kongó-medence|Kongó-medencében]] a 20. század elején]] |
[[File:African Pigmies CNE-v1-p58-B.jpg|thumb|210px|Őserdei pigmeusok és egy európai felfedező a [[Kongó-medence|Kongó-medencében]] a 20. század elején]] |
||
'''Pigmeusok'''nak a különösen alacsony népcsoportokat nevezzük. Ők elsősorban [[Közép-Afrika]] régiójának őserdeiben élnek és ebben a szócikkben is róluk beszélünk. Soha nem alkottak egységet és mindig különböző törzsekhez tartoztak. Csoportjaik Ruanda, Burundi, Tanzánia, Uganda, a Demokratikus Kongói Köztársaság, Közép-afrikai Köztársaság, Kamerun, Egyenlítői-Guinea, Gabon, a Kongói Köztársaság, Angola, Etiópia területén élnek.<ref>http://www.fao.org/docrep/w1033e/w1033e03.htm</ref> A környezetükben élő négerekhez képest számuk elenyésző. Becslések szerint 250 - 600 ezer pigmeus él a kongói [[esőerdő]]k peremén. |
'''Pigmeusok'''nak a különösen alacsony népcsoportokat nevezzük. Ők elsősorban [[Közép-Afrika]] régiójának őserdeiben élnek és ebben a szócikkben is róluk beszélünk. Soha nem alkottak egységet és mindig különböző törzsekhez tartoztak. Csoportjaik Ruanda, Burundi, Tanzánia, Uganda, a Demokratikus Kongói Köztársaság, Közép-afrikai Köztársaság, Kamerun, Egyenlítői-Guinea, Gabon, a Kongói Köztársaság, Angola, Etiópia területén élnek.<ref>http://www.fao.org/docrep/w1033e/w1033e03.htm</ref> A környezetükben élő négerekhez képest számuk elenyésző. Becslések szerint 250 - 600 ezer pigmeus él a kongói [[esőerdő]]k peremén.<ref name="theguardian.com"/>. |
||
== Jellemzőik és csoportjaik == |
== Jellemzőik és csoportjaik == |
||
* A "klasszikus pigmeusok" (mbuti, efe, cva és az akka törzsek) akik a Föld legkisebb termetű népcsoportjait alkotják. A mbuti, efe törzsek az [[Ituri-esőerdő]] a cva a [[Kivu-tó]] környékén és az akka törzs a [[Közép-afrikai Köztársaság]] délkeleti és a [[Kongói Köztársaság]] északi részén élnek. Az átlagos testalkatukat 142,5 cm-nek határozták meg, csak nagyon kevesen haladják meg a 150 cm-t. Testi jellegeik között alig található negrid elem. Bőrük a negridekénél világosabb, azoktól testarányaik, arcuk is különbözik. A földműves élethez nehezen tudnak alkalmazkodni. |
* A "klasszikus pigmeusok" (mbuti, efe, cva és az akka törzsek) akik a Föld legkisebb termetű népcsoportjait alkotják. A mbuti, efe törzsek az [[Ituri-esőerdő]] a cva a [[Kivu-tó]] környékén és az akka törzs a [[Közép-afrikai Köztársaság]] délkeleti és a [[Kongói Köztársaság]] északi részén élnek. Az átlagos testalkatukat 142,5 cm-nek határozták meg, csak nagyon kevesen haladják meg a 150 cm-t. Testi jellegeik között alig található negrid elem. Bőrük a negridekénél világosabb, azoktól testarányaik, arcuk is különbözik. A földműves élethez nehezen tudnak alkalmazkodni. |
||
* A Gabonban, Kamerunban és a Kongói Köztársaságban élő (binga, mbenga) pigmeusok átlagos termete 150 cm feletti. Elterjedési területük elér az Atlanti-óceáni partokig. A pigmeusok és a négerek közötti keveredés olyan csoportot eredményezett, amely közelebb került negridekhez, mint a pigmeusokhoz. A baka törzs, akik az akka-val állnak rokonságban félnomádok, akik egyre inkább letelepedett életmódot folytatnak. |
* A Gabonban, Kamerunban és a Kongói Köztársaságban élő (binga, mbenga) pigmeusok átlagos termete 150 cm feletti. Elterjedési területük elér az Atlanti-óceáni partokig. A pigmeusok és a négerek közötti keveredés olyan csoportot eredményezett, amely közelebb került negridekhez, mint a pigmeusokhoz. A baka törzs, akik az akka-val állnak rokonságban félnomádok, akik egyre inkább letelepedett életmódot folytatnak. |
||
* A Burundi, Ruanda területén élő (geszera, zigaba) pigmeusok egy része sok negrid elemet visel. Közülük sokan letelepedett életmódot folytatnak és az edénykészítés a jellemző foglalkozásuk (az 1980-as években). |
* A Burundi, Ruanda területén élő (geszera, zigaba) pigmeusok egy része sok negrid elemet visel. Közülük sokan letelepedett életmódot folytatnak és az edénykészítés a jellemző foglalkozásuk (az 1980-as években). |
||
* A jelli pigmeusok a [[Kongó-medence]] északi részén élnek. Kizárólag vadásznak és gyűjtögetnek. Mérgezett hegyű nyílvesszőket használnak. |
* A jelli pigmeusok a [[Kongó-medence]] északi részén élnek. Kizárólag vadásznak és gyűjtögetnek. Mérgezett hegyű nyílvesszőket használnak. |
||
* A Kongó-medence középső részén szétszórva élő twa (cva) csoportok szintén sok negrid elemet viselnek és bantu nyelveken beszélnek. |
* A Kongó-medence középső részén szétszórva élő twa (cva) csoportok szintén sok negrid elemet viselnek és bantu nyelveken beszélnek. |
||
A pigmeusoknak valaha saját nyelvük volt. Ma viszont a legtöbb csoportjuk a közelben élők nyelvét beszéli (bantu, keleti-negrid stb.) Általában 20-100 fős csoportokban élnek. A legtöbb pigmeus közösség részben vadászó-gyűjtögető életmódon él. Ügyesen közlekednek az őserdőben, hallásuk, szaglásuk kitűnő. Ugyanakkor a szomszédos területek földműveseivel is kereskednek a termesztett mezőgazdasági termékek és tárgyak beszerzése céljából. A binga (mbenga) és mbuti pigmeusok között a nők gyakran halásznak. Sok pigmeus csoport - az erdőirtások következményeként - már letelepedett életmódot folytat. |
A pigmeusoknak valaha saját nyelvük volt. Ma viszont a legtöbb csoportjuk a közelben élők nyelvét beszéli (bantu, keleti-negrid stb.) Általában 20-100 fős csoportokban élnek. A legtöbb pigmeus közösség részben vadászó-gyűjtögető életmódon él. Ügyesen közlekednek az őserdőben, hallásuk, szaglásuk kitűnő. Ugyanakkor a szomszédos területek földműveseivel is kereskednek a termesztett mezőgazdasági termékek és tárgyak beszerzése céljából. A binga (mbenga) és mbuti pigmeusok között a nők gyakran halásznak. Sok pigmeus csoport - az erdőirtások következményeként - már letelepedett életmódot folytat. |
||
Délnyugat-Etiópiában, az [[Omo]] medencéjében is élnek törpe növésű emberek. Ők a legkeletibb, tágabb értelemben vett pigmeusok. |
Délnyugat-Etiópiában, az [[Omo]] medencéjében is élnek törpe növésű emberek. Ők a legkeletibb, tágabb értelemben vett pigmeusok. |
||
Egyes afrikai etnikai térképeken sok pigmeus csoportot tüntettek fel, amelyek a helyi földművelő lakossággal keveredtek, ezért embertani értelemben már nem számíthatók a pigmeusok közé. Ilyen csoportok például a [[Sangha (folyó)|Sangha]] és [[Ubangi]] folyók mellett, illetve Ruandában élnek. |
Egyes afrikai etnikai térképeken sok pigmeus csoportot tüntettek fel, amelyek a helyi földművelő lakossággal keveredtek, ezért embertani értelemben már nem számíthatók a pigmeusok közé. Ilyen csoportok például a [[Sangha (folyó)|Sangha]] és [[Ubangi]] folyók mellett, illetve Ruandában élnek. |
||
== Történetük == |
== Történetük == |
||
Eredetüket nem ismerjük, mert a lakóterületükről kevés eszköz- és emberlelet származik. |
Eredetüket nem ismerjük, mert a lakóterületükről kevés eszköz- és emberlelet származik. |
||
Régebbi elterjedési területük a mainál lényegesen nagyobb volt. A kutatók szerint az elterjedésük északi határa az akkori trópusi őserdő határának felelt meg. Ez az ókorban a 15° északi szélességgel volt azonos. |
Régebbi elterjedési területük a mainál lényegesen nagyobb volt. A kutatók szerint az elterjedésük északi határa az akkori trópusi őserdő határának felelt meg. Ez az ókorban a 15° északi szélességgel volt azonos. |
||
Az ókori egyiptomi fáraók expedíciókat indítottak, hogy az erdők országában pigmeusokat fogjanak el, hogy azok az "isteni törpe táncosok" udvaraikban táncoljanak. Az egyiptomiak a pigmeusokat már az [[i. e. 3. évezred]]ben ismerték, ezek valószínűleg a mbutik lehettek. |
Az ókori egyiptomi fáraók expedíciókat indítottak, hogy az erdők országában pigmeusokat fogjanak el, hogy azok az "isteni törpe táncosok" udvaraikban táncoljanak. Az egyiptomiak a pigmeusokat már az [[i. e. 3. évezred]]ben ismerték, ezek valószínűleg a mbutik lehettek. |
||
Az ókori görögök a pigmeusokat Egyiptomon keresztül ismerték meg. [[Hérodotosz]] a pigmeusok hazáját a Felső-Nílus vidékére tette. [[Arisztotelész]] megemlíti, hogy ott, ahol a [[Nílus]] ered, pigmeusok élnek, és hozzáteszi, hogy mindez nem mítosz, hanem egy valóságos nép, amelynek tagjai igen kis emberek. |
Az ókori görögök a pigmeusokat Egyiptomon keresztül ismerték meg. [[Hérodotosz]] a pigmeusok hazáját a Felső-Nílus vidékére tette. [[Arisztotelész]] megemlíti, hogy ott, ahol a [[Nílus]] ered, pigmeusok élnek, és hozzáteszi, hogy mindez nem mítosz, hanem egy valóságos nép, amelynek tagjai igen kis emberek. |
||
Sok olyan római mozaik ismert - mint pl. a mai Assisi környékén levő Cannarából előkerült Urbium Hortense - ahol egy pigmeus hatalmas vízilóval vagy krokodillal harcol. |
Sok olyan római mozaik ismert - mint pl. a mai Assisi környékén levő Cannarából előkerült Urbium Hortense - ahol egy pigmeus hatalmas vízilóval vagy krokodillal harcol. |
||
[[1664]]-ben Isaac Vossius Párizsban kiadott egy könyvet, amelyben a (bakkebakke) népről, a "törpékről" ír, akik az erdőben élnek és elefántokra vadásznak. A portugálok a [[16. század]]ban találkoztak velük, és legendaként adtak róluk tudósításokat. |
[[1664]]-ben Isaac Vossius Párizsban kiadott egy könyvet, amelyben a (bakkebakke) népről, a "törpékről" ír, akik az erdőben élnek és elefántokra vadásznak. A portugálok a [[16. század]]ban találkoztak velük, és legendaként adtak róluk tudósításokat. |
||
A [[19. század]]ban először G. Schweinfurth, F. Mianini és [[Henry Morton Stanley]] adtak hírt a pigmeusokról, mint valóságos kis emberekről. 1864-ben P. du Chaillu leírta az Egyenlítő menti pigmeusokat, majd amikor az akka pigmeusokkal találkozott, sikerült azokat a 17. században leírt bakkebakke néven leírtakkal azonosítania. |
A [[19. század]]ban először G. Schweinfurth, F. Mianini és [[Henry Morton Stanley]] adtak hírt a pigmeusokról, mint valóságos kis emberekről. 1864-ben P. du Chaillu leírta az Egyenlítő menti pigmeusokat, majd amikor az akka pigmeusokkal találkozott, sikerült azokat a 17. században leírt bakkebakke néven leírtakkal azonosítania. |
||
A 20. század eleji kutatások munkáját sokszor nehezítette, mert az európaiak korábban gyakran hurcolták el a pigmeusokat szolgáknak, ezért amikor a kutatók megjelentek, a pigmeusok azonnal elrejtőztek az őserdőben. A pigmeusok igen félénkeknek mutatkoztak az idegenekkel szemben, de később kiderült, hogy végtelenül jóindulatúak és készségesek. |
A 20. század eleji kutatások munkáját sokszor nehezítette, mert az európaiak korábban gyakran hurcolták el a pigmeusokat szolgáknak, ezért amikor a kutatók megjelentek, a pigmeusok azonnal elrejtőztek az őserdőben. A pigmeusok igen félénkeknek mutatkoztak az idegenekkel szemben, de később kiderült, hogy végtelenül jóindulatúak és készségesek. |
||
60. sor: | 59. sor: | ||
* Sebes Tibor: Afrika, 1973. |
* Sebes Tibor: Afrika, 1973. |
||
* Kiszely István: A föld népei, 1986. |
* Kiszely István: A föld népei, 1986. |
||
== További információk == |
== További információk == |
||
== Kapcsolódó szócikkek == |
== Kapcsolódó szócikkek == |
||
* [[Ituri-esőerdő]] |
* [[Ituri-esőerdő]] |
||
[[Kategória:Afrikai népek]] |
[[Kategória:Afrikai népek]] |
A lap 2014. március 4., 15:13-kori változata
pigmeusok | |
Pigmeus férfi Kamerunban | |
Teljes lélekszám | |
250-600 ezer fő [1] | |
Régiók | |
Közép-Afrika | |
Nyelvek | |
| |
A Wikimédia Commons tartalmaz pigmeusok témájú médiaállományokat. |
Pigmeusoknak a különösen alacsony népcsoportokat nevezzük. Ők elsősorban Közép-Afrika régiójának őserdeiben élnek és ebben a szócikkben is róluk beszélünk. Soha nem alkottak egységet és mindig különböző törzsekhez tartoztak. Csoportjaik Ruanda, Burundi, Tanzánia, Uganda, a Demokratikus Kongói Köztársaság, Közép-afrikai Köztársaság, Kamerun, Egyenlítői-Guinea, Gabon, a Kongói Köztársaság, Angola, Etiópia területén élnek.[2] A környezetükben élő négerekhez képest számuk elenyésző. Becslések szerint 250 - 600 ezer pigmeus él a kongói esőerdők peremén.[1].
Jellemzőik és csoportjaik
- A "klasszikus pigmeusok" (mbuti, efe, cva és az akka törzsek) akik a Föld legkisebb termetű népcsoportjait alkotják. A mbuti, efe törzsek az Ituri-esőerdő a cva a Kivu-tó környékén és az akka törzs a Közép-afrikai Köztársaság délkeleti és a Kongói Köztársaság északi részén élnek. Az átlagos testalkatukat 142,5 cm-nek határozták meg, csak nagyon kevesen haladják meg a 150 cm-t. Testi jellegeik között alig található negrid elem. Bőrük a negridekénél világosabb, azoktól testarányaik, arcuk is különbözik. A földműves élethez nehezen tudnak alkalmazkodni.
- A Gabonban, Kamerunban és a Kongói Köztársaságban élő (binga, mbenga) pigmeusok átlagos termete 150 cm feletti. Elterjedési területük elér az Atlanti-óceáni partokig. A pigmeusok és a négerek közötti keveredés olyan csoportot eredményezett, amely közelebb került negridekhez, mint a pigmeusokhoz. A baka törzs, akik az akka-val állnak rokonságban félnomádok, akik egyre inkább letelepedett életmódot folytatnak.
- A Burundi, Ruanda területén élő (geszera, zigaba) pigmeusok egy része sok negrid elemet visel. Közülük sokan letelepedett életmódot folytatnak és az edénykészítés a jellemző foglalkozásuk (az 1980-as években).
- A jelli pigmeusok a Kongó-medence északi részén élnek. Kizárólag vadásznak és gyűjtögetnek. Mérgezett hegyű nyílvesszőket használnak.
- A Kongó-medence középső részén szétszórva élő twa (cva) csoportok szintén sok negrid elemet viselnek és bantu nyelveken beszélnek.
A pigmeusoknak valaha saját nyelvük volt. Ma viszont a legtöbb csoportjuk a közelben élők nyelvét beszéli (bantu, keleti-negrid stb.) Általában 20-100 fős csoportokban élnek. A legtöbb pigmeus közösség részben vadászó-gyűjtögető életmódon él. Ügyesen közlekednek az őserdőben, hallásuk, szaglásuk kitűnő. Ugyanakkor a szomszédos területek földműveseivel is kereskednek a termesztett mezőgazdasági termékek és tárgyak beszerzése céljából. A binga (mbenga) és mbuti pigmeusok között a nők gyakran halásznak. Sok pigmeus csoport - az erdőirtások következményeként - már letelepedett életmódot folytat.
Délnyugat-Etiópiában, az Omo medencéjében is élnek törpe növésű emberek. Ők a legkeletibb, tágabb értelemben vett pigmeusok.
Egyes afrikai etnikai térképeken sok pigmeus csoportot tüntettek fel, amelyek a helyi földművelő lakossággal keveredtek, ezért embertani értelemben már nem számíthatók a pigmeusok közé. Ilyen csoportok például a Sangha és Ubangi folyók mellett, illetve Ruandában élnek.
Történetük
Eredetüket nem ismerjük, mert a lakóterületükről kevés eszköz- és emberlelet származik.
Régebbi elterjedési területük a mainál lényegesen nagyobb volt. A kutatók szerint az elterjedésük északi határa az akkori trópusi őserdő határának felelt meg. Ez az ókorban a 15° északi szélességgel volt azonos.
Az ókori egyiptomi fáraók expedíciókat indítottak, hogy az erdők országában pigmeusokat fogjanak el, hogy azok az "isteni törpe táncosok" udvaraikban táncoljanak. Az egyiptomiak a pigmeusokat már az i. e. 3. évezredben ismerték, ezek valószínűleg a mbutik lehettek.
Az ókori görögök a pigmeusokat Egyiptomon keresztül ismerték meg. Hérodotosz a pigmeusok hazáját a Felső-Nílus vidékére tette. Arisztotelész megemlíti, hogy ott, ahol a Nílus ered, pigmeusok élnek, és hozzáteszi, hogy mindez nem mítosz, hanem egy valóságos nép, amelynek tagjai igen kis emberek.
Sok olyan római mozaik ismert - mint pl. a mai Assisi környékén levő Cannarából előkerült Urbium Hortense - ahol egy pigmeus hatalmas vízilóval vagy krokodillal harcol.
1664-ben Isaac Vossius Párizsban kiadott egy könyvet, amelyben a (bakkebakke) népről, a "törpékről" ír, akik az erdőben élnek és elefántokra vadásznak. A portugálok a 16. században találkoztak velük, és legendaként adtak róluk tudósításokat.
A 19. században először G. Schweinfurth, F. Mianini és Henry Morton Stanley adtak hírt a pigmeusokról, mint valóságos kis emberekről. 1864-ben P. du Chaillu leírta az Egyenlítő menti pigmeusokat, majd amikor az akka pigmeusokkal találkozott, sikerült azokat a 17. században leírt bakkebakke néven leírtakkal azonosítania.
A 20. század eleji kutatások munkáját sokszor nehezítette, mert az európaiak korábban gyakran hurcolták el a pigmeusokat szolgáknak, ezért amikor a kutatók megjelentek, a pigmeusok azonnal elrejtőztek az őserdőben. A pigmeusok igen félénkeknek mutatkoztak az idegenekkel szemben, de később kiderült, hogy végtelenül jóindulatúak és készségesek.
Jegyzetek
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pygmée című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Ez a szócikk részben vagy egészben a Congo Pygmies című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- Sebes Tibor: Afrika, 1973.
- Kiszely István: A föld népei, 1986.