„Terror” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
58. sor: | 58. sor: | ||
[[Kategória:Terrorizmus]] |
[[Kategória:Terrorizmus]] |
||
[[en:Terror]] |
|||
[[be-x-old:Тэрор]] |
|||
[[cs:Teror]] |
[[cs:Teror]] |
||
[[de:Terror]] |
|||
[[es:Terror]] |
|||
[[ko:테러]] |
[[ko:테러]] |
||
[[lt:Teroras]] |
|||
[[nds:Terror]] |
|||
[[no:Terror]] |
|||
[[pl:Terror]] |
|||
[[ru:Террор]] |
|||
[[scn:Tirruri]] |
|||
[[uk:Терор]] |
A lap 2013. március 7., 23:46-kori változata
A terror (latinul formidilosus, terror = ijedtség, rettegés, rémület) a nyílt erőszak alkalmazása rémület, rettegés kiváltása céljából. Az erőszak gyakran a teljes fizikai megsemmisítésig megy. Ezzel a fogalommal illetjük az erőszakos, kíméletlen módszereket, eljárásokat, hatalmaskodást is.
Az államilag szervezett, intézményes terror, illetve a katonai terror a megfélemlítés rendszere és légköre, mint politikai eszköz (például a vörösterror vagy a fehérterror).
Nevezetes példák a történelemből
A francia forradalom két szakasza
Az első terror (1792. augusztus 10. és szeptember 20. között /fr. terreur/) a királyság bukása és a köztársaság létrejötte közötti időszakban alakult ki. Okai a poroszokkal szemben elszenvedett első vereségek, és megjelenési formái elsősorban a szeptemberi mészárlások voltak. A második terror (1793. szeptember 5. és 1794. július 28. között) az "arisztokraták összeesküvése" ellen irányult: politikai (a gyanúsak elleni törvény), gazdasági (maximum), katonai (Houchard és Custine kivégzése) és vallási (a kereszténység elhagyásának hulláma) megnyilvánulásai voltak. Hatására eltávolították a girondistákat, és a Forradalmi Törvényszék elé juttatták a gyanúsnak nyilvánított személyek ezreit, közülük sokakat guillotine alá küldtek.
A terror nevében, amely ekkor még a demokrácia és az "erény" eszméihez szorosan kapcsolódott[1], a köztársasági "erély" biztosítékaként szabadult meg Robespierre a hébertistáktól, majd Danton híveitől (1794. március-április), és három hónapra bevezette a szükségtörvényhozást, amelyet néha a nagy terrornak is neveznek.
„ | A terror nem más, mint gyors, szigorú és hajthatatlan igazságtétel, ezért tehát voltaképpen az erény megnyilvánulása. | ” |
– Maximilien Robespierre |
„ | ...az erény, amely nélkül a terror végzetessé válik, s a terror, amely nélkül az erény tehetetlen. | ” |
– Maximilien Robespierre |
Sztálini „nagy terror”
A Szovjetunióban 1937-38 közötti úgynevezett „nagy terror” időszakában Sztálin és az akkori belügyi népbiztos, Jezsov vezetésével államilag üldözték az kommunista párt ellenségeit. A volt kulákok, volt szovjetellenes pártok tagjai, volt cári hivatalnokok mellett a külföldi rokonsággal vagy ismerősökkel rendelkezők voltak a leggyanúsabbak. A terror kiterjedt a hadsereg és a nagyvállalatok vezetőire is, és a végül már a párton belül is állandósultak a leszámolások. Körülbelül 800 000 áldozatot követelt.
Magyarországi példák
Vörösterror és fehérterror
Nyilas terror
Az 1944. október 15-én a sikertelen kiugrási kísérletet követően a nyilasok átvették a hatalmat. Szálasi Ferenc totális diktatúrát vezet be. Ennek egyik megjelenő eleme volt az a terror ami a nyilasok és a nácik által megszállt területeken folytattak.
A nyilas uralom alig 4 hónapja alatt 65 000–70 000 ember halt meg a gettókban, a kivégzések során, illetve a haláltáborok felé vezető menetelés alatt.
Kommunista diktatúra
Rákosi Mátyás szovjet minta alapján, a belső ellenséggel való leszámolás címén kezdte meg a leszámolását. A nevével jelképezett korszakban az emberi jogok súlyos sérelmet szenvedtek. A koncepciós perekben kivégzettek száma száz és kétszáz fő közé tehető. További százezreket börtönöztek be, telepítettek ki, vagy egyéb büntetéssel sújtottak.
A korszak jellemzője volt (szintén sztálini mintára) a koncepciós perek. A leghíresebb a Rajk-per, illetve a Tábornokok pere.
Lásd még
Jegyzetek
- ↑ Bruce Hoffman: A terrorizmus belülről (tanulmány); A terrorizmus anatómiája 45.o.
Forrás
szerk.: Tálas Péter: A terrorizmus anatómiája. Zrínyi Kiadó. ISBN 9633274125 (2006)