„II. István Uroš szerb király” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Luckas-bot (vitalap | szerkesztései)
213 296 szerkesztés
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: gl:Estevo Uroš II Milutin
Hidaspal (vitalap | szerkesztései)
69 861 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
30. sor: 30. sor:
'''II. István Uroš''' vagy '''István Milutyin''' ({{ny-sr|Стефан Урош II Милутин}}), ([[1253]]<ref name=genealogia>{{cite web | title = Rulers of Serbia. Stepan Uros II Milutin | publisher = Genealogy.eu | url = http://genealogy.euweb.cz/pan/serbia.html | language = angol | accessdate = 2011-01-10}}</ref><ref name=land>{{cite web | title = Serbia. Stefan Uroš II Milutin 1282-1321 | publisher = Foundation for Medieval Genealogy | url = http://fmg.ac/Projects/MedLands/SERBIA.htm#_Toc283735293 | language = angol | accessdate = 2011-01-30}}</ref> – [[1321]]. [[október 29.]]<ref name=genealogia/><ref name=land/>) szerb király [[1282]]-től haláláig. Sikerült megvédenie országát a [[tatár]]járástól.<ref name=dsztort/>
'''II. István Uroš''' vagy '''István Milutyin''' ({{ny-sr|Стефан Урош II Милутин}}), ([[1253]]<ref name=genealogia>{{cite web | title = Rulers of Serbia. Stepan Uros II Milutin | publisher = Genealogy.eu | url = http://genealogy.euweb.cz/pan/serbia.html | language = angol | accessdate = 2011-01-10}}</ref><ref name=land>{{cite web | title = Serbia. Stefan Uroš II Milutin 1282-1321 | publisher = Foundation for Medieval Genealogy | url = http://fmg.ac/Projects/MedLands/SERBIA.htm#_Toc283735293 | language = angol | accessdate = 2011-01-30}}</ref> – [[1321]]. [[október 29.]]<ref name=genealogia/><ref name=land/>) szerb király [[1282]]-től haláláig. Sikerült megvédenie országát a [[tatár]]járástól.<ref name=dsztort/>


Támogatta fivérét, [[István Dragutin szerb király|Dragutin István]] a Szerémségi lázadás leverésében.<ref name=szerbpenz>{{cite book | author = Luczenbacher János | title = A' szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei | publisher = | location = Buda | year = 1843 | id = | url = http://books.google.com/books?id=WewWAAAAYAAJ&printsec=frontcover&hl=hu&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false | accessdate = 2011-08-12}}, 38. oldal</ref>
Támogatta fivérét, [[István Dragutin szerb király|Dragutin Istvánt]] a Szerémségi lázadás leverésében.<ref name=szerbpenz>{{cite book | author = Luczenbacher János | title = A' szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei | publisher = | location = Buda | year = 1843 | id = | url = http://books.google.com/books?id=WewWAAAAYAAJ&printsec=frontcover&hl=hu&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false | accessdate = 2011-08-12}}, 38. oldal</ref>


Dragutin lemondásával jutott a trónra<ref name=pallas>{{cite book | author = Bokor József (szerk.) | title = A Pallas nagy lexikona | publisher = Arcanum FolioNET Kft. | location = Budapest | year = 1998 | id = ISBN 963-85923-2-X | url = {{MEK|00000/00060/}}| chapter = Szerbia | chapterurl = {{MEK|00000/00060/html/096/pc009675.html#5}} | accessdate = 2007-01-11}}</ref>. Elvált első nejétől, János tesszáliai helytartó leányától, Annától<ref name=pallas/> és hogy a magyarok támogatását az ingatag testvére ellen megnyerje, elvette [[III. András magyar király]] leányát Erzsébetet<ref name=pallas/>, akitől egy fia született: III. István Uroš<ref name=pallas/>. A görögök és tatárok sok kárt tettek országában<ref name=pallas/>, de [[1284]]-ben és [[1285]]-ben legyőzte a görögöket és több várost foglalt el tőlük<ref name=pallas/>. A tatárok viszont ismételve pusztították országát<ref name=pallas/>, utóbb pedig Sisman vidini knézzel szövetkezve törtek be Szerbiába<ref name=pallas/>, de István legyőzte őket<ref name=pallas/>, a vidini fejedelemséget pedig [[1291]]-ben országához csatolta<ref name=pallas/> és [[1294]]-ben felszabadította Bulgáriát a tatár járom alól<ref name=pallas/>.
Dragutin lemondásával jutott a trónra<ref name=pallas>{{cite book | author = Bokor József (szerk.) | title = A Pallas nagy lexikona | publisher = Arcanum FolioNET Kft. | location = Budapest | year = 1998 | id = ISBN 963-85923-2-X | url = {{MEK|00000/00060/}}| chapter = Szerbia | chapterurl = {{MEK|00000/00060/html/096/pc009675.html#5}} | accessdate = 2007-01-11}}</ref>. Elvált első nejétől, János tesszáliai helytartó leányától, Annától<ref name=pallas/> és hogy a magyarok támogatását az ingatag testvére ellen megnyerje, elvette [[III. András magyar király]] leányát Erzsébetet<ref name=pallas/>, akitől egy fia született: III. István Uroš<ref name=pallas/>. A görögök és tatárok sok kárt tettek országában<ref name=pallas/>, de [[1284]]-ben és [[1285]]-ben legyőzte a görögöket és több várost foglalt el tőlük<ref name=pallas/>. A tatárok viszont ismételve pusztították országát<ref name=pallas/>, utóbb pedig Sisman vidini knézzel szövetkezve törtek be Szerbiába<ref name=pallas/>, de István legyőzte őket<ref name=pallas/>, a vidini fejedelemséget pedig [[1291]]-ben országához csatolta<ref name=pallas/> és [[1294]]-ben felszabadította Bulgáriát a tatár járom alól<ref name=pallas/>.

A lap 2012. május 6., 13:59-kori változata

II. István Uroš
II. István Uroš freskója a Studenica monostorban
II. István Uroš freskója a Studenica monostorban
Szerbia királya
Uralkodási ideje
1282 – 1321
ElődjeIstván Dragutin
UtódjaIII. István Uroš
Életrajzi adatok
UralkodóházNemanjić-dinasztia
Született1253
nem ismert
Elhunyt1321. október 29.
Nerodimlje[1]
NyughelyeSzent Nedelya templom, Szófia
ÉdesapjaI. István Uroš
ÉdesanyjaAnjou Ilona
Testvére(i)
Házastársa
Gyermekei
II. István Uroš aláírása
II. István Uroš aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz II. István Uroš témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

II. István Uroš vagy István Milutyin (szerbül: Стефан Урош II Милутин), (1253[2][1] – 1321. október 29.[2][1]) szerb király 1282-től haláláig. Sikerült megvédenie országát a tatárjárástól.[3]

Támogatta fivérét, Dragutin Istvánt a Szerémségi lázadás leverésében.[4]

Dragutin lemondásával jutott a trónra[5]. Elvált első nejétől, János tesszáliai helytartó leányától, Annától[5] és hogy a magyarok támogatását az ingatag testvére ellen megnyerje, elvette III. András magyar király leányát Erzsébetet[5], akitől egy fia született: III. István Uroš[5]. A görögök és tatárok sok kárt tettek országában[5], de 1284-ben és 1285-ben legyőzte a görögöket és több várost foglalt el tőlük[5]. A tatárok viszont ismételve pusztították országát[5], utóbb pedig Sisman vidini knézzel szövetkezve törtek be Szerbiába[5], de István legyőzte őket[5], a vidini fejedelemséget pedig 1291-ben országához csatolta[5] és 1294-ben felszabadította Bulgáriát a tatár járom alól[5].

Később a korábbi bolgár cár, Terter György leányát vette el és háborút indított a Bizánci Császárság ellen.[6] II. Andronikosz bizánci császár Simonis nevű leányát ajánlotta Istvánnak nőül, aki korábbi házasságát semmibe véve feleségül vette a császárleányt.[6] Iréne császárné Istvánt kívánta császárnak, a koronát pedig Szerbiába küldte a királyt sürgetvén a koronázásra.[7] Ez viszont nem tetszett István törvénytelen fiának, III. István Urosnak, aki háborúba kelt bocsátkozott édesapjával.[8] Azonban vereséget szenvedett és II. István megvakíttatta.[8] II. István nem tartotta be a bátyjának, István Dragutinnak tett ígeretét, és annak halála után fogságba ejtette unokaöccsét, területeit (Szerémség, Macsó) elfoglalta[8] Mivel azonban e tartományokat Dragutin magyar felesége révén kapta, I. Károly magyar király megtámadta II. Istvánt, és győzelme[9] után magyar fennhatóság alá vonta az említett területeket.[8] István Károlyhoz ment és hűséget fogadott neki[10]

Ezek után még egyszer Bizáncba ment napa, Iréne temetésére István, majd hazatérve kibékült törvénytelen fiával, birtokot adományozott neki és másik természetes gyermekének, Konstantinnak.[11] Nemsokára rabló csapatok törtek be Konstantin tartámányába. István sereget gyűjtött, de hadi előkészületeit megakasztotta a halál.[11] 1321-et írtak ekkor.[11]

István gazdaságilag is valamelyest megszilárdította országát: réz-, vas-, ólom-, ezüst- és aranybányákat nyitott[3], fellendítette a kézműipart[3] és a kereskedelmet is[3].

A király erkölcsi tekintetben nem volt feddhetetlen, gyakran folytatott romlott viszonyt férjes asszonyokkal is.[12]

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Serbia. Stefan Uroš II Milutin 1282-1321 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
  2. ↑ a b Rulers of Serbia. Stepan Uros II Milutin (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
  3. ↑ a b c d Sokcsevits Dénes – Szilágyi Imre – Szilágyi Károly: Déli szomszédaink története. Budapest: Bereményi Könyvkiadó. 1994. ISBN 963 8182 075 ISSN 1216-7363   27. oldal
  4. ↑ Luczenbacher János. A' szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei (1843). Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 12. , 38. oldal
  5. ↑ a b c d e f g h i j k Bokor József (szerk.). Szerbia, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft.. ISBN 963-85923-2-X (1998). Hozzáférés ideje: 2007. január 11. 
  6. ↑ a b Luczenbacher, id.m., 39. oldal
  7. ↑ Luczenbacher, id.m., 39–40. oldal
  8. ↑ a b c d Luczenbacher, id.m., 39. oldal
  9. ↑ Károly Róbert 1319-es oklevele így szól a győzelemről "Quum Vrosium (Milutin) regem Seruiae, et regnum eius, nostrum et totius regni nostri inimicum et aemulum specialem - - - brachio nostrae potentiae aggressi" (Luczenbacher, id.m., 40.o.)
  10. ↑ A' szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei, 39–41. oldal
  11. ↑ a b c Luczenbacher, id.m., 41. oldal
  12. ↑ A' szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei, 37. oldal

Lásd még


Előző uralkodó:
István Dragutin
Szerbia fejedelme
1282 – 1321		a modern kori Szerbia címere
 Következő uralkodó:
III. István Uroš
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=II._István_Uroš_szerb_király&oldid=11656837”