Ugrás a tartalomhoz

Ilona szerb királyné

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ilona
Ilona
Ilona királyné és kisebbik fia, Milutin szerb király a Gračanicai kolostorban, ma Bosznia-Hercegovina
Ilona királyné és kisebbik fia, Milutin szerb király a Gračanicai kolostorban, ma Bosznia-Hercegovina

Szerbia királynéja
Uralkodási ideje
1250 (körül) 1276
ElődjeAszen Beloszláva
UtódjaÁrpád-házi Katalin
Életrajzi adatok
UralkodóházNemanjić-ház
Született1236 körül
Elhunyt1314. február 8. (78 évesen)
Szkadar, ma Albánia
NyughelyeGradaci kolostor, Szerbia
ÉdesapjaN. N.
ÉdesanyjaN. N.
HázastársaI. Uroš István szerb király (1223–1277)
Gyermekei1. István Dragutin (1253 előtt–1316)
2. Uroš István Milutin (1253–1321)
3. Brnča (Brnjača)
Ilona aláírása
Ilona aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Ilona témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Ilona (szerbül: Јелена; 1236 körül – Szkadar, ma Albánia, 1314. február 8.) szerb királyné. Árpád-házi Katalin szerb királyné anyósa.

Élete

[szerkesztés]

Wertner Mór így foglalja össze a származásával kapcsolatos feltételezéseket és bizonytalanságokat: (a következő szöveg korabeli, XIX. század végi helyesírással és nyelvhelyességgel íródott, így némileg eltér a mai változattól): „Azon kérdés merül most már fel, ki volt tulajdonképen Ilona? [...] Én, [...] csak azt ismétlem, hogy Ilona, a szerb királyné, lehet ugyan kapeting származású, s talán a Courtenay ágból is származik; de II. Balduin leánya[1] semmi esetre sem.[2] Az esetleges Anjou-házi családi kapcsolatairól pedig így nyilatkozik Wertner: „Hogy Ilonának a nápolyi Anjouk-kal való rokonságát okiratilag is lehet bebizonyítani, kitűnik Hopf kutatásaiból. Sajnos hogy éppen e pontban igen szófukar s hogy e rokonság csak puszta említésére szorítkozik.”[3]

Ilona 1250 körül feleségül ment I. Uroš István szerb királyhoz. Nagy befolyással volt a férjére, és a katolikus egyház, valamint a nápolyi Anjouk érdekeit képviselte Szerbiában. Ő is aktív szerepet vállalt elsőszülött fia, IV. István Dragutin lemondásában, és kisebbik fia, II. Uroš István Milutin házasságainak létrejöttében.

Élete végén a szkadari Miklós-zárdába vonult vissza, és itt is halt meg. A gradaci kolostorban helyezték végső nyugalomra, mely ma is Szerbiában helyezkedik el.

Gyermekei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Tehát az édesanyja nem lehetett Brienne-i Mária konstantinápolyi latin császárné sem.
  2. Lásd Wertner (1891: 54–55).
  3. Lásd Wertner (1891: 55).
  4. Wertner nem nevezi meg a lányt és férjét, hiszen az általa ismert forrás nevet nem tartalmazott, lásd Wertner (1891: 56–58).
  5. A Foundation for Medieval Genealogy szerint a neve Brnča (Brnjača) lehetett, és férje György zsupán volt. (Hozzáférés: 2015. január 17.)

Irodalom

[szerkesztés]
  • Wertner Mór: Ilona királyné, In: W. M.: A középkori délszláv uralkodók genealogiai története, Temesvár, nyomtatott a Csanád-Egyházmegyei Könyvsajtón, 52–56, 1891.
  • Wertner Mór: I. Uros István leánya, In: W. M.: A középkori délszláv uralkodók genealogiai története, Temesvár, nyomtatott a Csanád-Egyházmegyei Könyvsajtón, 56–58, 1891.

További információk

[szerkesztés]
Előző
Aszen Beloszláva
Szerb királyné
1250 (körül) – 1276
Következő
Árpád-házi Katalin