Meszlényi Zoltán (mérnök)

Meszlényi Zoltán
Született	1940. április 18. Debrecen
Elhunyt	2005. december 23. (65 évesen) Balatonföldvár
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	gépészmérnök építőmérnök
Iskolái	Budapesti Műszaki Egyetem (–1966)
A Wikimédia Commons tartalmaz Meszlényi Zoltán témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Meszlényi Zoltán Andrej Jozef (Rimaszombat, 1940. április 18. – Balatonföldvár, 2005. december 23.) magyar gépészmérnök, címzetes főiskolai docens, tiszteletbeli főiskolai tanár.

Édesapja Meszlényi Zoltán, édesanyja Holzmann Katalin. Szakmai berkekben köztudott róla, hogy a szerelőtől a kazánfűtőn keresztül a főiskolai tanszékvezetőig, tanárig sokféle szerepkörben dolgozott az épületgépészetben. Az épületgépészet elméletének és gyakorlatának kivételes integrálója, a szakma örök szerelmese, szenvedélyes fejlesztője és önzetlen segítője volt. A mérnök szakmán kívül számos egyéb szerepben is megjelent, többek között volt a MAFC tollaslabdázója, polgárőr, vöröskeresztes szervező.

1944-ben, négyévesen menekült katonatiszt édesapjával és tanító édesanyjával a közelgő front elől. Ekkor érte őket az a hóvihar, ami egész életére szóló halláskárosodását okozta.

Tanulmányai, végzettségei

Már általános iskolás korában pontos, rendezett munka jellemezte, családja által megőrzött füzeteit gyakran részletgazdag rajzokkal illusztrálta. Középiskolai tanulmányait Budapesten, a Szabó Ilonka utcai 1. számú Épületgépészeti Technikumban folytatta, ahol 1958-ban végzett épületgépész technikusként.

A következő négy évben az ÉVITERV tervező technikusa volt. 1962. május 1-től áthelyezték az Építésügyi Minisztérium Általános Épülettervező Vállalatához, ahol 1967-ig volt tervező. Itt dolgozott a budai vár helyreállításán és nem egyszer titkos katonai megbízásokon. Közben levelezőn és estin végezte el a Budapesti Műszaki Egyetemet, ahol épületgépész ágazati gépészmérnök diplomát szerzett 1966-ban.

Későbbi végzettségei és jogosultságai

• 1977–1997       Építésügyi szakértő (tervezés, kivitelezés)
• 1981     Magántervező (SZG – épületgépészeti szakág)
• 1983     Kazánfűtő
• 1983     Ipari gáz- és olajtüzelő berendezések szerelője, beüzemelője, karbantartója
• 1985     Központifűtés- és csőhálózat-szerelő mester
• 1987     Gázkészülék- és készülékszerelő mester/gázkészülék javító
• 1987     Épületgépész vezető tervezői jogosultság
• 1987     Gázkészülék-javító
• 1998     Magyar Kereskedelmi Iparkamarai szakképzési szakértő
• 2001     Ipari szakértő (háztartási hőforrások, tüzelő- és fűtőberendezések)
•             Építési szakértő (épületgépészet)
• 2005     Épületgépészeti vezető tervező

Munkahelyei

A tervezés után elsősorban a tanítás foglalkoztatta, de főmérnökként későbbi munkahelye, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola építkezésén is dolgozott és egy barcsi vállalatnál napkollektorok gyártását indította el.

A SZOT Dél-balatoni Üdülési Igazgatóságán volt kazánfűtő és főmérnök is. 1984-től vállalkozóként dolgozott, amit a Fegyver- és Gázkészülékgyárnál végzett munkája szakított meg. A céghez, amelynek utoljára fejlesztési főmérnöke volt, a FÉG-IDROPI gázüzemű tárolós vízmelegítőre szerzett 50%-os szabadalma is köti.

• 1967–69          Felsőfokú Építő- és Építőanyag-ipari Technikum, Budapest
• 1969–70          Pollack Mihály Műszaki Főiskola, Pécs (létesítményi főmérnök)
• 1970–1974       Pollack Mihály Műszaki Főiskola, Pécs, Kalorikus Tanszék (1971–74: tanszékvezető)
• 1974–1978       Pollack Mihály Műszaki Főiskola, Pécs, Épületgépészeti Tanszék, tanszékvezető
• 1978–1983       Pollack Mihály Műszaki Főiskola, Pécs, Épületek Gépészeti Berendezései Intézet, igazgató (másodállásban)
• 1979-80           Építőipari Szolgáltató Közös Vállalat, Barcs (műszaki tanácsadó)
• 1980–84           SZOT Dél-Balatoni Üdülési Igazgatóság (műszaki osztályvezető, főmérnök)
• 1984–88           Gáz- és fűtésszerelő kisiparos
• 1988. október 3. – 1992. május      Fegyver- és Gázkészülékgyár (FÉG) (alkalmazástechnikai irodavezető; a vízmelegítő és lakásfűtő készülék gyáregység fejlesztési főmérnöke; majd a FÉG fejlesztési főmérnöke)
• 1992–95          szerelőipari vállalkozó (nyugdíjazásáig)
• 1993–94          Vaillant Hungária (műszaki tanácsadó)
• 2001                Magyar Installateur szerkesztőbizottsági elnök
• 2002–2004      Magyar Installateur felelős szerkesztő
• 2004–2005      Magyar Installateur szakszerkesztő

Meszlényi Zoltán 2005-ben, a MÉGSZ éves közgyűlésén

Meszlényi Zoltán – Fűtés, szellőztetés, hűtés (1951) című könyvének borítója

Meszlényi Zoltán – Gáz-, vízellátás, csatornázás című könyve 1951-ből

A Meszlényi díj, a Magyar Épületgépészek Szövetsége legjelentősebb kitüntetése, amit 2009-től adnak az épületgépész szakma legjelesebb képviselőinek

Megbízatásai, tisztségei

• 1993     Címzetes főiskolai docens
• 1996–1999       A SMKK Vízvezeték- és központifűtés-szerelő mestervizsga bizottságának tagja
• 1998–2002       A Magyar Épületgépészek Szövetsége alelnöke
• 2000–2003       A Magyar Épületgépészeti Koordinációs Szövetség alelnöke
• 2002     A Pécsi Tudományegyetem tiszteletbeli tanára
• 2005     A Gázipari Műszaki Szakbizottság tagja a Magyar Gázipari Vállalkozók Egyesülete és a Magyar Épületgépészek Szövetsége delegáltjaként

Díjai és kitüntetései

• Kiváló ifjú mérnök (ÁÉTV) (1967)
• Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1974)
• Az Építőipar Kiváló Dolgozója (1974)
• Az Építőipar Kiváló Dolgozója (1977)
• Épületgépészet emlékérem (Építéstudományi Egyesület) (1981)
• A BNV Gyártmányfejlesztési pályázatán I. díjat nyert FÉG-IDROPI gázüzemű tárolós vízmelegítő kifejlesztésében végzett alkotómunkájáért. (1989)
• Macskásy Árpád-díj (1998)
• Az Év épületgépész vállalkozója (A Magyar Épületgépészek Napja díja) (1998)
• Épületgépészetért-díj – a Magyar Épületgépészeti Koordinációs Szövetség kitüntetése. (2005)
• Épületgépész életműdíj – adományozó szervezetek: Magyar Épületgépészek Szövetsége, Magyar Gázipari Vállalkozók Egyesülete, Magyar Épületgépészeti Nagykereskedők Szövetsége. (2005)

Művei, szakmai eredményei

Szabadalma

• Szabadalmi okirat a FÉG-IDROPI gázüzemű tárolós vízmelegítőre (50%-ban feltaláló) (1989)

Könyvei, publikációi

• Szellőztető berendezések – PMMF főiskolai jegyzet 1967-től 1997-ig 18 kiadásban
• Klímaberendezések – PMMF főiskolai jegyzet, az 1970-es évektől 16 kiadásban
• Légtechnikai berendezések zajvédelmi méretezése (Tervezési segédlet) – Összeállította: Meszlényi Zoltán (PMMF, 1979)
• Központi fűtőberendezések üzembe helyezése – gyakorlati ismeretek (MÉGSZ, 2006, 2007)
• Amit a gázcsatlakozó vezetékek és fogyasztói berendezések új, műszaki-biztonsági szabályzatáról tudni kell (MÉGSZ, 2006)
• Energia-tanácsadás (MÉGSZ, 2010)

300-nál több szakcikke jelent meg és számos előadást tartott különféle szakmai összejöveteleken.

A Meszlényi-díj

Meszlényi Zoltán emlékét elhunyta után több formában őrzi az épületgépész szakma. 2006-ban a Pécsi Épületgépészeti és Gépészeti Szaknapok Meszlényi Zoltán nevét viselték, 2008-ban pedig a Magyar Épületgépészek Szövetsége (MÉGSZ) megalapította a szervezet legmagasabb kitüntetését, a Meszlényi Zoltán Díjat.

A Meszlényi-díj kitüntetettjei a megalapítástól kezdve.

• dr. Bánhidi László, Rácz László, Szabó András (2009)
• Hauk Antal, Pusztai Csaba, Huber Lőrinc, a Magyar Installateur szerkesztősége (2010)
• Denk András, Rigó András (2011)
• Fodor Zoltán, Jakus István (2012)
• Garancz Joachim, Gyárfás Attila, Nagylucskay László (2013)
• Molnár László, Füredi Ferenc (2014)
• Cserkúthy László (2015)
• Andics Gábor, Kovács István, Csizmadia László (2017)
• Béndek Ferenc, Cséki István, Kocsis István (2018)
• Németh Vilmos, Takács Gábor (2019)
• Braun József (2020)
• Nagy Gyula és Réti Pál (2021)
• Sándor Attila (2022)

Források

• Magyar Épületgépészek Szövetsége: Meszlényi Zoltán
• Hallama Erzsébet: Tanárok a Műszaki Főiskolán (Dunántúli Napló, 1972. április 23.)
• Meszlényi Zoltán. Pécsi egyetemi almanach 1367–1999 (Hozzáférés: 2022. december 3.)