Somogyi György (orvos)
| Somogyi György | |
| Született | Schön György 1912. július 5.[1] Szeged |
| Elhunyt | 1977. augusztus 10. (65 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | egyetemi tanár |
| Iskolái | Bolognai Egyetem (–1936, orvostudomány) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (7/11-1-29)[2][3] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Somogyi György, Schön (Szeged, 1912. július 5.[4] – Budapest, 1977. augusztus 10.)[5] orvos, belgyógyász, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1957).
Élete[szerkesztés]
Schön Manó (1882–?) illatszerkereskedő és Stillmann Jolán (1890–?) gyermekeként született zsidó családban.[6] Tanulmányait a Bolognai Egyetem Orvostudományi karán végezte, ahol 1936-ban szerezte meg oklevelét. Hazatérése után belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, majd részt vett a spanyol polgárháborúban, ahol a Münnich Ferenc által vezetett Nemzetközi Brigád zászlóaljorvosa, később orvosszázadosa lett. Időközben csatlakozott a Spanyol Kommunista Párthoz. A katalán front összeomlása után a francia hatóságok internáló táborba zárták. 1939 és 1947 között Kínában élt, ahol előbb a Vöröskeresztnél, utóbb az ENSZ Segélyezési és Újjáépítési Hivatalának irodájában dolgozott. 1947 októberében visszatért Magyarországra. 1947 decemberétől 1949 márciusáig az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) adjunktusa, 1949 márciusa és 1953 májusa között a Központi Statisztikai Hivatal egészségügyi főosztályvezetője volt. 1953–1955-ben az OKI tudományos kutatójaként, 1955–1957-ben az Egészségügyi Minisztérium statisztikai osztályának vezetőjeként működött. 1957-ben az Országos Reuma- és Fizioterápiás Intézet (ORFI) Belgyógyászati osztályának adjunktusa, 1958-tól a Budapesti Orvostudományi Egyetem II. számú Belgyógyászati Klinikáján az izotóplaboratórium vezetője volt. 1960-ban címzetes egyetemi tanári címet kapott. 1973 júliusától kinevezték a II. számú Belgyógyászati Klinika docensévé.[7] Elsőként vezette be hazánkban a radiorenográfiát, a radiocirkulográfiás vizsgálatokat. Tagja volt a Korányi Társaságnak, a Magyar Belgyógyász Társaságnak és az Országos Atomenergia Bizottság Orvosi Alkalmazási Szakbizottságának. Kutatási eredményeit több mint félszáz közleményben és három könyvben tette közzé.
A Farkasréti temetőben nyugszik (7/11-1-29).
Főbb művei[szerkesztés]
- Az egészségügyi statisztika alapjai (Budapest, 1952)
- Egészségügyi statisztika (Budapest, 1954)
- Radiorenogram (in: Belgyógyászati vesebajok, szerk. Gömöri P., Budapest, 1966)
- Radioaktív izotópok diagnosztikai alkalmazása (társszerzőkkel, Budapest, 1968)
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozata (1948)
- Zalka Máté Emlékérem (1956)
- Partizán Emlékérem
- Szocialista Hazáért Érdemérem
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Somogyi György, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC13280/13989.htm
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Születési bejegyzése a szegedi polgári születési akv. 1441/1912. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
- ↑ „Elhunyt Somogyi György”, Népszabadság, 1977. augusztus 18. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
- ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a szegedi polgári házassági akv. 475/1911. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
- ↑ „Kinevezés (docens)”, Orvosi Hetilap, 1973. október 7. (Hozzáférés: 2021. április 15.)
Források[szerkesztés]
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- „Emléksorok egy orvosról”, Népszabadság, 1977. augusztus 26., 8. oldal (Hozzáférés: 2021. április 15.)
- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3
- Magyar orvoséletrajzi lexikon. Összeáll. Kapronczay Károly–Közrem. Tóth Magda. Budapest: Mundus Magyar Egyetemi Kiadó. 2004. ISBN 963-950-132-8
