Somlyódy László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Somlyódy László
SomlyodyLaszlo02.jpg
Született 1943. szeptember 30. (74 éves)
Kecskemét
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása vízépítő mérnök,
gépészmérnök,
egyetemi tanár,
akadémikus
Díjak Dennis Gabor Award (1999)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Somlyódy László témájú médiaállományokat.

Somlyódy László (Kecskemét, 1943. szeptember 30.) Széchenyi-díjas magyar vízépítő mérnök, gépészmérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe az áramlástan, a vízminőségi modellezés és a diszperziós mérések. 1990 és 1991 között a Vituki főigazgatója. Dédapja Thirring Gusztáv (1861–1941) statisztikus, demográfus, akadémikus.

Életpályája[szerkesztés]

1962-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának áramlástechnika szakán, ahol 1967-ben szerzett gépészmérnöki diplomát. Ezt követően a Szellőzőművek fejlesztőmérnöke lett. Emellett 1967 és 1970 között félállásban az MTA Áramlástechnikai Munkaközösség kutatója volt. 1972-ben a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézethez (Vituki, ma Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutatóintézet) ment, ahol tudományos munkatársi beosztásban kezdett el dolgozni. Később főmunkatársként, illetve tudományos tanácsadóként dolgozott. 1983–1984-ben a Vituki Vízépítési Intézete igazgatóhelyettese, 1985 és 1989 között pedig a Vízminőség-védelmi Intézet igazgatója volt. 1990-ben a Vituki főigazgatójává nevezték ki, tisztségét egy évig töltötte be. Ezt követően kutatóprofesszori megbízást kapott. 1994-ben távozott az intézettől. 1992-ben a Budapesti Műszaki Egyetem (ma: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) Építőmérnöki Karán kapott egyetemi tanári kinevezést a vízellátás-csatornázás tanszékére. 1996-ban bízták meg a tanszék vezetésével, amelyet a tanszék vízi közmű és környezetmérnöki tanszékké történt átszervezése után is megtartott. 1997 és 2000 között az Építőmérnöki Kar tudományos dékánhelyettese volt. 1998-ban megalapította az MTA és a BME Vízgazdálkodási Kutatócsoportját, amelynek vezetésével is megbízták. 1998 és 2001 között a Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott. 1980 és 1982 között, valamint 1991 és 1996 között a laxenurgi Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemző Intézet projektvezetője volt.

1978-ban védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1985-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Környezettudományi Bizottságának, a Vízgazdálkodás-tudományi Bizottság és a Hidrológiai Tudományos Bizottság tagja lett. 1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban pedig rendes tagjává választották meg. 1999 és 2008 között a Műszaki Tudományok Osztálya elnöke volt, ezzel az MTA elnökségében is részt vett. 2008-ban elindult az MTA elnöki pozíciójáért, de alulmaradt Pálinkás Józseffel szemben. 1998 és 2001 között a Magyar Akkreditációs Bizottság alelnöke, valamint 1996 és 2000 között az Országos Környezetvédelmi Tanács tagja volt. Emellett a Hidrológiai Társaság és a salzburgi Tudományos és Művészeti Akadémia is felvette tagjai sorába. A Magyar Szennyvíztechnika Szövetség és Tudomány- és Technológiapolitikai Tanácsadó Testület elnöki teendőivel is megbízták. Az Acta Technika, a Vízügyi Közlemények és az Environmental Software szerkesztőbizottságába is bekerült.

Munkássága[szerkesztés]

Fő kutatási területei az áramlástan, a szennyezőanyagok elkeveredési folyamatának felszíni vizekben történő vizsgálata, valamint folyók és tavak vízminőségének szabályozása.

Nevéhez fűződik az axiálventilátorok (azaz a tengelyes rotációjú ventilátor) korszerű tervezésére kialakított módszer megalkotása. Számos diszperziós mérést (egyfajta optikai típusú mérés) a Dunán és más magyarországi folyón. Egyes összetett környezeti problémák elemzésére kialakított egy, a dekompozíció (felbomlás) és az aggregáció (felhalmozás) elvén alapuló módszert. A vízminőségi szabályozási területen belül vízminőségi modelleket és ehhez kapcsolódó költség-hatékonysági stratégiákat dolgozott ki, elsősorban kelet-közép-európai vizekkel és vízgyűjtőkkel kapcsolatban. Ezenkívül foglalkozott a tavak eutrofizálódásának (azaz a tavakban található többlettápanyag hatására történő növényi elszaporodásának) szabályozásával, valamint matematikai modellek és a rendszerelemzés módszereinek alkalmazásával az áramlástan és a tavak vízminőségi szabályozásával kapcsolatban.

Több mint százhatvan tudományos publikáció, ebből tizenegy könyv szerzője vagy társszerzője. Művei magyar és angol nyelven jelennek meg.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • Dispersion Measurement on the Danube (1977)
  • An Approach to the Study of Transverse Mixing in Streams (1982)
  • Water Quality Modelling: A Comparison of Transport-Oriented and Ecology-Oriented Approaches (1982)
  • A Balaton eutrofizálódása. Egy rendszerszemléletü kutatás eredményei (1983)
  • Stochastic Optimization Models for Lake Eutrophication Management (társszerző, 1988)
  • Modeling and Managing Shallow Lake Eutrophication. With application to Lake Balaton (társszerző, 1986)
  • Vízminőség-szabályozás az ezredfordulón (1991)
  • Remediation and Management of Degraded River Basins with Emphasis on Central and Eastern Europe (társszerk., 1995)
  • Vízminőség-modellek: A tervezés és előrejelzés dilemmája (1999)
  • A hazai vízgazdálkodás stratégiai kérdései (szerk., 2000)
  • Sciences and Arts in Hungary, 1848–2000 (Somlyódy Nórával, 2002)

Források[szerkesztés]