Soli Deo gloria

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
"SDG" G. F. Händel aláírása elején

A soli Deo gloria latin kifejezés, jelentése: „egyedül Istené [legyen] a dicsőség”; egyike az öt solának, melyek a reformátorok hittételének összegzésére szolgáltak a reformáció alatt. Gánóczy Sándor szerint Kálvin számára ezek közül a soli Deo gloria elv a legelső és a leglényegesebb.

A barokk komponista, Johann Sebastian Bach hozzáfűzte az „SDG” kezdőbetűket a kézjegyéhez az összes kantátája[1] zenei kézirataihoz és sok egyéb munkájához is. A dedikációt kortársa, Georg Friedrich Händel is használta.[2]

Források[szerkesztés]

  1. Soli Deo Gloria. (Hozzáférés: 2008. augusztus 10.)
  2. Charles Francis Abdy Williams: Händel 1901