Soli Deo gloria

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
"SDG" G. F. Händel aláírása elején

A soli Deo gloria latin kifejezés, jelentése: „egyedül Istené a dicsőség”,[1] amit egyesek tévesen úgy is értelmeznek, hogy az egyedüli Istennek (jár) dicsőítés.[2] Egyike az öt solának, melyek a reformátorok hittételének összegzésére szolgáltak a reformáció alatt. Gánóczy Sándor szerint Kálvin számára ezek közül a soli Deo gloria elv a legelső és a leglényegesebb.

A kifejezés azt fejezi ki, hogy minden dicsőség egyedül Istennek jár, az emberek (pápa, szentek, Mária stb.) dicsőítésének kizárásával. Ezzel a reformáció elvetette a Mária-kultuszt és a szentek és ereklyéik tiszteletét is.

A barokk komponista, Johann Sebastian Bach hozzáfűzte az „SDG” kezdőbetűket a kézjegyéhez az összes kantátája[3] zenei kézirataihoz és sok egyéb munkájához is. A dedikációt kortársa, Georg Friedrich Händel is használta.[4]

Források[szerkesztés]

  1. The Routledge dictionary of Latin quotations: the illiterati's guide to Latin maxims, mottoes, proverbs and sayings, Jon R. Stone, Routledge, 2005 p. 207
  2. http://www.ursulinesisterslouisville.org/about_the_ursulines.php
  3. Soli Deo Gloria. (Hozzáférés: 2008. augusztus 10.)
  4. Charles Francis Abdy Williams: Händel 1901