Snatcher (videójáték)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Snatcher
FejlesztőKonami
KiadóKonami
TervezőKodzsima Hideo
ProgramozóToshiya Adachi
MűvészYoshihiko Ota
Tomiharu Kinoshita
ÍróHideo Kojima
ZeneszerzőMasahiro Ikariko
Platformok
Kiadási dátum
MűfajKalandjáték, visual novel
JátékmódokEgyjátékos mód
USK-besorolásUSK 16
Adathordozóhajlékonylemez
Sablon • Wikidata • Segítség

A Snatcher egy cyberpunk grafikus kalandjáték, melyet a Konami fejlesztett és adott ki. Hideo Kojima írta és tervezte, és 1988-ban jelent meg először Japánban a PC-8801 és a MSX2 platformokra. A játék története egy jövőbeli kelet-ázsiai metropoliszban játszódik, ahol felfedezték, hogy a "Snatchers" nevű humanoid robotok embereket ölnek meg, majd helyettesítik őket a társadalomban. A cselekmény középpontjában Gillian Seed áll, egy amnéziás egyén, aki csatlakozik egy Snatcher-ellenes ügynökséghez annak érdekében, hogy felfedje saját múltját. A játékmenet főként egy menüalapú interfészen keresztül zajlik, ahol a játékos kiválaszthatja, hogy vizsgálja-e meg a tárgyakat, kutasson a szobákban, kommunikáljon a karakterekkel, felfedezzen egy félig nyitott világot, és végezzen más műveleteket.

Kojima azt kívánta, hogy a Snatcher atmoszférája filmre emlékeztető legyen, így a sci-fi filmek, mint például a Pengefutó, Az Akira, A Terminátor és a Testrabók inváziója, nagy hatással voltak a helyszínre és a történetre. A PC-s verziók fejlesztése több mint kétszer annyi időt vett igénybe, mint a korabeli átlagos játékok, még azután is, hogy Kojimát arra kérték, hogy csökkentse a kezdeti történet több mint felét. A játék pozitív kritikákat kapott, de az értékesítési mutatók alacsonyak voltak. Kultikus követést szerzett, és 1990-ben átalakították SD Snatcher néven szerepjátékká az MSX2 platformon. Ezt követte az eredeti kalandjáték CD-ROM technológiát alkalmazó remake-je, amelyet 1992-ben adtak ki a PC Engine Super CD-ROM² rendszerhez.

Annak érdekében, hogy interaktívabb élményt nyújtson a nyugati játékosoknak, a Konami 1994-ben kifejlesztette a Snatcher Sega CD-s változatát, kifejezetten Észak-Amerikára és Európára. Bár kereskedelmi szempontból nem volt sikeres, a Sega CD-s verziója pozitív kritikákat kapott filmre emlékeztető bemutatásáról és kidolgozott témáiról, amelyek akkoriban szokatlanok voltak a játékokban. A Snatchert utólag elismerték minden idők egyik legjobb kaland- és cyberpunk játékaként, és Kojima által később a Metal Gear sorozatban felfedezett témák alapjaként azonosították. A játék jelentős inspirációt nyújtott Goichi Suda számára, aki Kojimával együtt készítette el a rádiódráma előzményét, a Sdatchert. A Snatcher utoljára 1996-ban jelent meg PlayStation és Sega Saturn platformokon. Bár a játék 2020-ban felkerült a PC Engine Mini konzolra, csak japán nyelven játszható. A játék hiánya a modern platformokon meglepte az iparági elemzőket, tekintettel a játék örökségére.

Játékmenet[szerkesztés]

A Snatchert grafikus kalandjátékként és vizuális regényként ismerték le. A játékos irányítja Gillian Seedet, ahogy a "Snatchers" nyomába ered és vadászik, ezek a veszélyes humanoid robotok emberi álruhában kóborolnak Neo Kobe Cityben. A játék látványvilága statikus képekből áll, néhány animációval, melyek a képernyő tetején jelennek meg. Nincs point-and-click felület, minden műveletet egy szöveges menü segítségével hajtanak végre, olyan parancsokkal, mint a mozgatás, nézés és vizsgálat. A játék rejtvényei és párbeszédfái egyszerűek, és a lineáris történetmesélésre helyezik a hangsúlyt. Néha karakterpanelek jelennek meg a fő grafikus ablak alatt beszélgetés közben, hogy kifejezzék arckifejezéseiket.[1][2][3]

A játék lehetőséget nyújt egy félig nyitott világ felfedezésére. Néhány akciószegmens is található, ahol a játékos lő ellenségekre egy 3x3-as rácsban. A Sega CD-s verzió támogatja a Lethal Enforcers című játékhoz csomagolt Justifier fénypisztolyt ezekhez a szegmensekhez.

Cselekmény[szerkesztés]

A Snatcher története a 21. század közepén játszódik, ötven évvel azután, hogy a Lucifer-Alfa néven ismert biológiai fegyver elpusztította a világ nagy részét. A Neo Kobe Cityben, egy kelet-ázsiai mesterséges szigeten elhelyezkedő metropoliszban, nemrégiben fedezték fel a "Snatchers"-nek nevezett humanoid robotokat, akik megölik az embereket, bőrüket álcázásként felhasználva, majd helyettesítik őket a társadalomban. A Neo Kobe-kormány karanténba helyezi a várost a külvilágtól, és létrehozza a JUNKER-t, egy munkacsoportot, amely a Snatchers ellen küzd. A játékos Gillian Seed (Yusaku Yara/Jeff Lupetin) szerepét veszi át, egy amnéziás embert, aki csak azt emlékszik, hogy a múltja, valamint elhidegült felesége, Jamie (Kikuko Inoue/Susan Mele) valamilyen módon kapcsolódik a Snatchers-hez. A reményben, hogy felfedezze múltját, Gillian a JUNKER-hoz csatlakozik és részt vesz a Snatchers vadászatában.

Miután megérkezett a JUNKER főhadiszállására, Gillian Seed találkozik Mika Slaytonnal (Miina Tominaga/Kimberly Harne) és a főnök, Benson Cunninghamnal (Gorō Naya/Ray Van Steen), és átveszi a „Metal Gear Mk. II” nevű robotnavigátort (Mami Koyama/Lucy Childs) a JUNKER mérnökétől, Harry Bensontól (Ryūji Saikachi/Ray Van Steen). A Metal Gear segélyhívást kap Jean-Jack Gibsontól (Isao Inoguchi/Jim Parks), az egyetlen másik JUNKER ügynöktől, így Gillian odautazik a Metal Gearrel, de rájön, hogy pár Snatcher megölte. Megpróbálják üldözni a Snatchereket, de kénytelenek gyors menekülésre, mivel a gyár felrobban. Gillian elkezdi keresni a Jean-Jacket meggyilkoló rablók kilétét, majd miután lánya, Katrina (Miina Tominaga/Lynn Foosaner) segítségével átkutatja a házát, és beszél informátorával, "Napoleonnal" (Gorō Naya/Jim Parks), Gillian azonosít néhány gyanúsítottat. Amikor a rablókra vadászik, majdnem megölik, de Random Hajile (Kaneto Shiozawa/Ray Van Steen), egy Snatcher-fejvadász, megmenti. Random csatlakozik Gillianhez és a Metal Gearhez, amint egy kórházba utaznak, amelyet Jean-Jack gyanúsnak talált a nyomozása során. Megtudják, hogy évek óta elhagyatott, és van egy titkos pince, ahol Snatcher áldozatainak csontvázait találják. Közöttük megtalálják Cunningham főnököt, vagyis a JUNKER főnökét, aki Snatcher. Néhány Snatcher megtámadja a csoportot, de Random eltereli a figyelmüket, hogy Gillian és a Metal Gear elmenekülhessen. Visszatérve a JUNKER főhadiszállására, Gillian röviden beszél Harryvel, mielőtt meghalna, miután a főnök halálosan megsebesítette, majd megöli a főnököt, miután Mikát túszul ejtik. Közvetlenül ezután Gillian felhívja Jamie-t, és elmondja neki, hogy visszanyerte emlékeit, és a „Kremlben” tartják fogva.

Gillian és a Metal Gear egy elhagyatott, Kremlre emlékeztető templomba utaznak, ahol Jamie-t egy tudós, Elijah Modnar (Kaneto Shiozawa/Ray Van Steen) fogva tartja. Ő magyarázza el Gillian múltját. Gillian, Jamie és apja részt vettek egy titkos kísérletben, amelyet a Szovjetunió hajtott végre több mint 50 évvel a hidegháború előtt. Ennek célja a Snatcherek létrehozása volt, amelyek a világ vezetőinek meggyilkolására és leváltására irányultak, hogy nagyobb hatalmat biztosítsanak a szovjeteknek. Gillian a projekt után kémkedő CIA-ügynök lett, Jamie-t feleségül vette, és vele együtt Harry Bensont szülte. Gillian és Jamie kriogén álomba került, amikor Elijah kiengedte a Lucifer-Alfát a légkörbe. A hadsereg mentette meg a párost, de hosszú fagyasztás miatt elvesztették emlékeiket. Amikor a hatalom megtörte őket, Elijah elárulja, hogy az emberiség ostobaságának bizonyítékaként a Snatcherekkel kívánja helyettesíteni és elpusztítani az emberiséget. Ugyancsak elmondja, hogy Random egy anti-Snatcher, amelyet a néhai apja hozott létre Elijah megjelenése és emlékei alapján. Elijah bemutatja Random deaktivált testét, majd Random aktiválódik és sakkban tartja Elijah-t, így Gillian és Jamie elmenekülhetnek. A Metal Gear aktivál egy orbitális fegyvert, amely elpusztítja a Snatcher bázist, megölve Elijah-t és Randomot. Gillian, miután értesült egy nagyobb moszkvai Snatcher-gyárról, készül küldetésre indulni oda, abban a reményben, hogy megszünteti a fenyegetést és újraéleszti házasságát Jamie-vel.

Fejlesztés és kiadás[szerkesztés]

PC-8801 és MSX2[szerkesztés]

A Snatchert Hideo Kojima alkotta meg, aki a Konami cégnél dolgozik. A Blade Runner (1982) és más filmsikerek nagy hatással voltak rá, így kifejlesztett egy hasonló stílusú játékot.[4] A játékot "cyberpunk kalandként" adták ki. Kojima nehezen tudta elmagyarázni a „cyberpunk” jelentését a Konami védjegyosztályának telefonon keresztül. A játék eredeti címe Junker volt, de a név túlságosan hasonlított egy meglévő mahjong játékra. Az Új Rend cím is felmerült. Kojimának nem tetszett a végső név, mert az előző játékát, a Metal Gear-t (1987), szintén egy ellenségről nevezték el a játékban.[5]

A fejlesztés Kojima és Tomiharu Kinoshita karaktertervező között kezdődött, akik mindketten úgy kezelték a projektet, mint egy filmet vagy anime-t, nem pusztán egy játékot.[6] Kibővítették csapatukat a Konaminál, ami körülbelül feleakkora, mint egy tipikus Famicom-játékcsapat, ez lehetővé tette számukra a szoros és gyors együttműködést. A játékban számos tudományos-fantasztikus kulturális utalás található, amelyek megkerülik a szerzői jogi törvényeket. Kojima elmondta Kinoshitának, hogy a karaktereket hasonlítsa Katsuhiro Otomo Akira című mangájában (1982-1990) szereplő karakterekhez. A csapat sosem törekedett arra, hogy a játék kiforrott hangulatú legyen, de természetesen ebbe az irányba haladtak. A játékban, a negyedik falat törve, Kojima egy titkos üzenetet és hő hatására aktiválódó illatot akart belecsempészni a hajlékonylemezekbe, amelyek a lemezmeghajtó melegítése után érezhetőek lettek volna, de a Konami nem támogatta ezt az ötletet.[7][8]

A Snatcher eredeti verziójának fejlesztése körülbelül 18 hónapig tartott. Kezdetben Kojima öt felvonásra tervezte a történetet, de memóriahiány miatt kénytelen volt csökkenteni őket kettőre, így a sztori egy cliffhanger-ben ért véget. A harmadik-ötödik felvonást és egy további folytatást tervezett, de az első rész elhúzódó fejlesztése miatt ezeket törölték. A fejlesztés körülbelül kétszer-háromszor tovább tartott, mint az átlagos játék. A memóriakorlátokból eredő nehézségek miatt a személyzetnek szünetet kellett tartania a fejlesztés során, ekkor Kojima elkezdte felfedezni a későbbi Policenauts (1994) játék koncepcióit.[9][10][11]

Eredetileg a Snatcher egy PC-8801 exkluzív játék volt, de a Konami kérésére az MSX2 platformra is fejlesztették.[12] A PC-8801-es verzió támogatja az FM és sztereó hangokat a Sound Board II kiegészítő kártyán keresztül, míg az MSX2 verzióhoz egy speciális kazetta járt, amely a platform alapértelmezett képességein és extra RAM-on túlmenően kibővített hangzást nyújtott, különféle zeneszám-elrendezésekkel. A bővítő kazetta miatt az MSX2 verzió ára magasabb volt a PC-8801-es verzióhoz képest, ami ellentétben állt a platform általában alacsonyabb kiskereskedelmi játékára jellemző árakkal. A zene és hangmennyiség ebben az időszakban magasabb volt, mint más játékokban, és nagyobb hangcsapatot igényelt. Mivel egyik platform sem volt képes pontos beszéd szintetizálására, hangeffektusokat használtak a karakterpárbeszéd megjelenítésére.[13]

A Snatcher először megjelent a PC-8801 számára 1988.[14] november 26-án, míg az MSX2 verziója december 13-án látott napvilágot.[15]

PC motor[szerkesztés]

A játékosok röviddel a megjelenés után igényelték a játék otthoni konzolos verzióját. Mivel a játék mérete nagy volt, és több hajlékonylemezt igényelt, csak a CD-ROM rendszereket tekintették megfelelőnek a ROM-kazettákat futtató rendszerekkel szemben. A konzolport elkészítéséhez a PC Engine Super CD-ROM² rendszert választották, amelyen elérhető volt a Snatcher CD-ROMantic néven. Ez volt az első alkalom, hogy a Konami a CD-technológiát alkalmazta.

A csapat egy harmadik felvonást is hozzáadott ehhez a verzióhoz, amely az 1990-es SD Snatcher RPG-adaptációban szereplő kibővített történet alapján történt, amiért belsőleg kritizálták őket, mivel mások úgy gondolták, hogy a játék már elég hosszú. A CD technológia segítségével rögzített beszédet és kiváló minőségű háttérzenét adhattak hozzá. Satoshi Yoshioka művész készítette a grafikát ehhez a verzióhoz. Kojima azt akarta, hogy a látvány a lehető legmoziszerűbben jelenjen meg, ezért Yoshioka a Blade Runner, a The Terminator (1984) és az Alien (1979) filmekből merített ihletet a hollywoodi stílusú speciális effektusok megismétléséhez. A Konami egyedi rajzalkalmazását használta a karaktergrafikák elkészítéséhez, beleértve a beszélgetések közbeni arckifejezéseket is. Úgy találta, hogy Gillian kifejezéseit a legnehezebb megeleveníteni az alakítása bonyolultsága miatt.[16]

A Pilot Disk nevű próbaverzió 1992. augusztus 7-én jelent meg. Lefedi az első felvonás elejét, és tartalmaz olyan kiegészítő tartalmakat is, mint a karakterek bemutatása, előzetes előzetes és kiválasztott zeneszámok. A teljes verziót 1992. október 23-án adták ki, és állítólag jól elkelt a PC Engine játékpiacán.[17]

PlayStation és Sega Saturn[szerkesztés]

A Snatcher 1996-ban ismét megjelent Japánban, ezúttal 32-bites játékkonzolokra. A PlayStation verzió január 26-án jelent meg,[18] majd a Sega Saturn változat március 29-én.[19] A Kojima nem vett részt közvetlenül ezeknek a verzióknak a fejlesztésében, a Konami Computer Entertainment Tokyo kezelte a projektet, hasonlóan a Sega CD-s változathoz. A zene és a látvány teljesen átdolgozásra került mindkét porton, és néhány zeneszám teljesen lecserélődött. A kicsit később megjelenő Saturn verzió néhány további grafikai finomítást tartalmaz a PlayStation verzióhoz képest. A hangsáv teljes egészében a PC Engine verzióból származik, újonnan rögzített anyag nélkül. Ennek eredményeként hiányoznak a Sega CD-verzióból származó jelenetek a 32-bites verziókból. Ehelyett a prológ képregényt CGI-animációként egy előre renderelt videó intróban újra létrehozták. Bár Mika és Katrina még mindig feltűnnek a befejezésben, ahol Gillian elviszi Jamie-t, a két karakter teljesen hallgat a jelenet alatt.

Fogadtatás[szerkesztés]

A PC-8801 és az MSX2 verziók Japánban pozitív értékelést kaptak, és kultikussá váltak, bár kereskedelmi szempontból nem voltak sikeresek. A PC Engine verzió is népszerű lett Japánban, részben a véressége miatt. A Famicom Tsushin 33-ból 40 pontot adott neki, elismerve filmes minőségét. A játék még két évvel a megjelenés után is szerepelt a „Reader's Best 20” listán. A Sega Saturn Magazine a Sega Saturn verziót a PC Engine verzió hűséges portjának találta.

Sega CD[szerkesztés]

Amikor a Snatcher megérkezett Nyugatra a Sega CD-n, elismerést kapott a történetéért, a filmes bemutatásáért és a kidolgozott témáiért. A játék filmes jellegű volt és érettebb történetet mesélt el, mint amit a játékosok akkoriban megszoktak. A Mean Machines Sega úgy érezte, hogy a Snatcher sokkal gazdagabb tartalommal rendelkezik, mint a többi kalandjáték, és "a videojátékok egyik leginkább kidolgozott storyboardjának és háttérének" nevezte. Bár a játék írását általában dicsérték, a VideoGames és a Game Players úgy érezte, hogy a játék fiatalos és könnyed humora néha ellentmond az egyébként komoly hangvételnek. A VideoGames azt is megjegyezte, hogy a japán verzió néhány "szenvedélyesen cuki" elemet tartalmaz. A GameFan egyik értékelője "az egyik leghosszabb, legmeghatóbb játéknak" nevezte, amit hosszú idő óta játszott. Ezt írta: "Soha még nem játszottam – nem tapasztaltam – ilyen megindító, drámai, véres, MA-17-es, felnőtt játékot." A magazin elismerte a Konamit, hogy megtartotta a felnőtteknek szánt tartalom nagy részét. A Games World magazin értékelői a játékot "megragadónak" és "lenyűgözőnek" találták a történet miatt. A Computer and Video Games szerint ez "az egyik leglenyűgözőbb szerepjáték" egy "lebilincselő" történettel, amely okos, "jól összerakott, hangulatos és néha igazán vicces", miközben kedvezően hasonlította össze az 1980-as évek sci-fi filmjeivel és Quentinnel. Tarantino Pulp Fiction (1994).[21][22]

A Mean Machines Sega szerint a Snatcher előadását a CD-ROM technológia fokozta, amely lehetővé tette a digitalizált hangok és kiváló minőségű grafika támogatását. Néhány kritikus elismerést adott az angol szinkronszínészetnek és az írásnak, bár a Next Generation szerint a Konami még jobb színészeket is alkalmazhatott volna. Dave Perry, a Games World munkatársa úgy vélekedett, hogy "a japán animé grafika éles játékbeszéddel párosulva életre kelt egy RPG-kalandot, amelynek élei is vannak." Több más magazin is pozitívan értékelte a grafikát, bár a Computer and Video Games "keltezett", a VideoGames pedig "általános" grafikát kritizált. A GamePro tetszett a japán anime stílusú grafikának, és úgy érezte, hogy az írás kombinálva vonzza a játékosokat a történetbe. Ugyanakkor a recenzens kritizálta a zenét, és a "régimódi cyberpunk kaland" jelzővel illette, míg a Mean Machines Sega pozitívan hasonlította össze a John Carpenter-stílusú mellékes témákkal.

A kritikusok időnként úgy érezték, hogy a játék lassú tempóval halad, de megjutalmazta a türelmes játékosokat. A GamePro szerint "türelem, kitartás és elkötelezettség" hozta meg a jutalmat. A VideoGames úgy érezte, hogy a történet "nem kifejezetten lenyűgöző", de elég érdekes ahhoz, hogy a játékosokat magával ragadja. Dave Perry, a Games World munkatársa azt mondta, hogy az interakció "sokrétű, és elegendő lehetőség van arra, hogy ne legyen túlságosan lineáris". Az Ultimate Future Games viszont túlságosan lineárisnak találta a játékot, és kifogásolta, hogy túlságosan a választási lehetőség látszatára épül, miközben a történet csak a feladatok meghatározott sorrendben való elvégzésével folytatódik. A Mean Machines Sega úgy érezte, hogy a rejtvények kihívást jelentenek, és a játék jóval hosszabb és tartalmasabb, mint a Rise of the Dragon (1990), egy másik cyberpunk kalandjáték. A számítógépes és videojátékok részéről csalódást okozó fegyveres szekciókat gyengének találták.

Visszatekintő[szerkesztés]

A Snatcher-t minden idők egyik legjobb kalandjátékának[23][24] és legjobb cyberpunk játékának nevezték.[25] 1997-ben az Electronic Gaming Monthly a Sega CD verzióját minden idők 69. legjobb konzolos videojátékának minősítette kizárólag a játék sztoritartalma alapján, megjegyezve, hogy "nem sokan játszottak vele, de szinte mindenki ismeri a szörnyű történetét." A játék továbbra is elismerést kapott története és bemutatása miatt. A Waypoint azt írta, hogy narratívája és látványvilága megállja a helyét, ellentétben a legtöbb Sega CD és cyberpunk kalandjátékkal. Kotaku "sci-fi bőségszarunak" nevezte, és tetszett, ahogy a játék az emberi létezés és az embereket felváltó gépektől való félelem témaköreit kutatja. Úgy érezte, hogy a játékra nagy hatással voltak a sci-fi filmek, köztük a Blade Runner, a The Terminator, az Akira és az Invasion of the Body Snatchers (1956). Más publikációk is átvették ezeket az inspirációkat, különösen a Blade Runner-től.[26][27] A Retro Gamer ironikusnak érezte, hogy a játék filmszerűbb, mint a teljes mozgású videót használó játékok. A Destructoid élvezte a cselekményt, de panaszkodott a felületre. Az AllGame azt írta, hogy a szöveges menüvezérelt játékok, például a Snatcher unalmassá válhatnak, de úgy érezte, hogy a történet és a grafika miatt a Snatcher megéri az idejét.

Örökség[szerkesztés]

An asian man stands stoically looking at the camera.
Hideo Kojima 2007-ben

A kritikusok Kojima Snatcher című játékát gyakran említették Kojima későbbi munkáinak előfutáraként. Az 1UP.com szerint a játék megmutatta Kojima film iránti szeretetét, és "inkább agyi ügy volt, mint más erőfeszítései, de találékonysága és a részletekre való odafigyelése különösen figyelemre méltóvá tette ezt a játékot".[28] A Game Informer azt írta, hogy a Snatcher előrevetítette Kojima sci-fi alkotásainak jellegzetességeit, amelyek a filozófia, a szexualitás és az emberi állapot felfedezésére irányulnak, mint például a Metal Gear Solidban. A Snatcher továbbra is Kojima egyik leghíresebb játéka, de gyakran háttérbe szorul a Metal Gear Solid sorozatban.[29][30]

A játék kultikus követőkre tett szert.[31][32] Hatással volt más sci-fi alkotásokra, beleértve a Project Itoh Genocidal Organ című regényt[33] és a 2015-ös 2064: Read Only Memories kalandjátékot.[34] Kojima érdeklődését fejezte ki a Snatcher valamilyen formában történő újraélesztése iránt,[35] és elmondta, hogy nincs ideje saját maga dolgozni a projekten, de örömmel látna egy másik rendezőt a vezetésére. Kijelentette, hogy az ilyen projekt soha nem lenne megvalósítható üzleti szempontból, és 2011-ben azt mondta, hogy a folytatáshoz több mint félmillió példányt kellene eladni, hogy pénzügyileg értelmes legyen.[36] Kojima 2015-ben távozott a Konamitól,[37] és a játék továbbra is a cég tulajdonában marad, amely nem mutatott érdeklődést sem az új kiadás, sem a folytatás iránt.

A játék hiánya a modern platformokon meglepte a kritikusokat. Néhányan azt gondolták,[38] hogy jól szerepelne a Nintendo DS-en vagy 3DS-en, követve olyan sikeres grafikus kalandjátékok példáját, mint a Hotel Dusk és a Phoenix Wright.[39] A Sega CD-s verzió továbbra is az egyetlen elérhető változat a nyugati területeken. A kereslet miatt emelkedtek az árak a másodlagos piacon, ezért az emuláció vált az elérhetőbb lehetőséggé a legtöbb játékos számára. A japán példányok jóval olcsóbbak, de a játék szövegalapú jellege megnehezíti a nem japán olvasók számára a játék élvezetét. A PC Engine verzió szerepel a TurboGrafx-16 Miniben, de csak az eredeti japán változatban.[40] A rajongók különböző kísérleteket folytattak a játék más rendszerekre való portolásával. Egy példa erre egy 2015-ös demó volt a Virtual Boy platformra, amely sztereoszkópikus 3D effektusokkal és PCM zenével volt ellátva.[41][42][43] Egy másik rajongó kísérletezett azzal, hogy átdolgozta a filmzenét és javította a látványt a Dreamcastre.[44][45]

A Snatcher volt az első fordítási projektje Jeremy Blausteinnek, aki később a Kojima Metal Gear Solid című művét (1998) fordította.[46] Blaustein 2014-ben közösségi finanszírozási kampányt indított a Blackmore nevű steampunk kalandjátékért a Kickstarteren.[47][48] A játékot Blausteinnek kellett volna irányítania, a korábbi Snatcher-stáb pedig a csapat többi tagját alkotta. Sajnálatos módon, nem sikerült elérnie a finanszírozási célját.[49]

SD Snatcher[szerkesztés]

A Snatchert egy átalakított verziója készült az MSX2-re, amit SD Snatcher néven adtak ki[50] 1990-ben. Az „SD” a japán média „szuper deformált” kifejezését jelenti, amely egy másik stílust takar, amikor a karaktereket chibi formában tervezik meg.[51] A játék felülnézetből nézve jeleníti meg a környezetet, ahol a játékos irányítja Gilliant. Ha ellenséggel találkozik a pályán, akkor a játék első személyű harci módba vált. A játékosnak le kell lőnie az ellenséget különböző fegyverekkel. Az ellenség különböző részeire lehet célozni, és a különböző fegyverek különböző képességekkel és hatótávolsággal rendelkeznek. Az SD Snatcher, hasonlóan a Snatcher MSX2-es verziójához, három floppy lemezből állt, játékadatokkal és egy SCC chippel ellátott hangkazettából.

Az SD Snatchert a Konami azért fejlesztette ki, mert a cég egy szokatlan futurisztikus környezetben játszódó RPG-t kívánt létrehozni, és úgy döntött, hogy a Snatcher történetét és környezetét alkalmazza erre a játékra. Míg a Snatcher eredeti verziói, amelyeket 1988-ban kiadtak, a tervezett folytatás lemondása miatt nem határozták meg a történet végét, az SD Snatcher egy további szegmenst ad hozzá, amely a történetet ott folytatja, ahol az előző verzió abbahagyta (ez a hozzáadott rész szolgált alapul az eredeti Snatcher későbbi konzolportjaihoz hozzáadott harmadik felvonáshoz). Kezdetben Hideo Kojima nem vett részt az SD Snatcher fejlesztésében, mivel akkoriban a Metal Gear 2: Solid Snake fejlesztésével volt elfoglalva, de a fejlesztés késői szakaszában bevonták őt és csapatát, hogy segítsenek a zökkenőmentes befejezésben, így folytathatja a Solid Snake fejlesztését. A holland székhelyű Oasis csoport fordította le 1993-ban, így ez az egyik legkorábbi dokumentált rajongói fordítás.

Sdatcher[szerkesztés]

Az epizódos rádiódráma előzménye, a Sdatcher, 2011-ben jelent meg Kojima és Goichi Suda játéktervező együttműködésével.[52] Suda Snatchernek, valamint Yu Suzuki munkáinak tulajdonította, hogy felkeltették érdeklődését a videojátékok iránt. Megkérdezte Kojimát, szeretne-e közösen új játékot készíteni, és a projekt egy rádiódrámához vezetett.[53] 2007-ben jelentették be. A forgatókönyvet Suda írta,[54] a zenét pedig Akira Yamaoka szerezte, aki a Grasshopper Manufacture stúdiójában dolgozott Sudának, és a Silent Hill sorozaton dolgozott. Az eredeti Snatcher művész, Satoshi Yoshioka, promóciós illusztrációkat készített. Az első felvonás 2011 szeptemberében jelent meg, az év novemberéig minden második héten új felvonásokkal.[55] Ingyenesen terjesztették, majd később CD-n adták el.[56] Később a rajongók lefordították.[57]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Kalata: Snatcher (amerikai angol nyelven). Hardcore Gaming 101, 2011. május 8. [2011. augusztus 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 8.)
  2. ↑ Tieryas. „Snatcher Is Cyberpunk Noir At Its Best”, Kotaku, 2017. június 16.. [2018. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. szeptember 22.) (amerikai angol nyelvű) 
  3. ↑ Diver. „Inside 'Snatcher', Hideo Kojima's Cyberpunk Masterpiece”, Waypoint, 2017. július 14.. [2018. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. szeptember 21.) (amerikai angol nyelvű) 
  4. ↑ Gifford: Kojima Reflects on Snatcher, Adventure Games. 1UP.com, 2009. november 4. [2012. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 11.)
  5. ↑ Gantayat: Hideo Kojima: Policenauts Was Originally Known as Beyond. Andriasang, 2012. augusztus 13. [2012. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva].
  6. ↑ Konami. スナッチャーライナーノーツ [archivált változat], 3–4. o. (1989. április 25.). Hozzáférés ideje: 2018. október 13. [archiválás ideje: 2018. október 13.] 
  7. ↑ Gilbert. „Hideo Kojima recalls Snatcher's heat-activated disk (what?)”, Engadget, 2012. március 16.. [2018. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. szeptember 13.) (amerikai angol nyelvű) 
  8. ↑ Bonds. „Love Snatcher? This would have made you love it even MORE”, Destructoid, 2012. március 30.. [2015. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. szeptember 13.) 
  9. ↑ スナッチャーを語る 特段ページ (japán nyelven). HIDEOBLOG. [2018. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 4.)
  10. ↑ 小島監督インタービュー. Japan: Ascii Corporation (2005. május 12.). ISBN 4-7561-4618-X. Hozzáférés ideje: 2021. március 4. 
  11. ↑ Kalata: SD Snatcher (amerikai angol nyelven). Hardcore Gaming 101, 2011. május 8. [2018. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 6.)
  12. ↑ スナッチャーの敵はメタルギア!? コナミのMSXゲーム伝説5：MSX30周年 (ja-JP nyelven). 週刊アスキー, 2014. április 17. [2018. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 23.)
  13. ↑ Konami. SCCメモリアル ライナーノーツ [archivált változat] (japán nyelven), 8. o. (1992. április 25.). Hozzáférés ideje: 2018. október 13. [archiválás ideje: 2018. október 13.] 
  14. ↑ Yamashita, Akira. Challenge! Pasokon A.V.G & R.P.G V (japán nyelven). Dempa Publishing, 3, 54. o. (1990. január 1.). ISBN 4-88554-758-X. Hozzáférés ideje: 2018. október 7. 
  15. ↑ @HIDEO_KOJIMA_EN: "SNATCHER"s release in 1988, PC88 was on Nov, MSX2 ver was on Dec. The setting "Neo-Kobe" was having Christmas I bet players felt that too., 2013. december 23. [2019. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva].
  16. ↑ PCエンジン版スナッチャー 遊び方＆読み切り, 2. o.. Hozzáférés ideje: 2021. március 6. 
  17. ↑ スナッチャー [PCエンジン / ファミ通.com]. www.famitsu.com. [2018. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 23.)
  18. ↑ スナッチャー [PS / ファミ通.com]. www.famitsu.com. [2018. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 23.)
  19. ↑ スナッチャー [セガサターン / ファミ通.com]. www.famitsu.com. [2018. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 23.)
  20. ↑ Legacy Review Archives 
  21. ↑ Plunkett. „Snatcher, Hideo Kojima's Adventure Masterpiece”, Kotaku, 2011. szeptember 5.. [2018. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. szeptember 22.) (amerikai angol nyelvű) 
  22. ↑ Diver. „This Game Deserves an HD Remake More Than Any Other”, Waypoint, 2015. január 21.. [2018. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. szeptember 21.) (amerikai angol nyelvű) 
  23. ↑ Snatcher. AllGame. [2014. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
  24. ↑ „Snatcher”, Retro Gamer, 2008. július 16.. [2015. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. szeptember 22.) (amerikai angol nyelvű) 
  25. ↑ Bishop: Blasts from the Past: Classics Updated (amerikai angol nyelven). IGN, 2009. július 15. [2018. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 23.)
  26. ↑ „Top Ten Mega CD Games”, Retro Gamer, 2014. április 11.. [2017. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. szeptember 22.) (amerikai angol nyelvű) 
  27. ↑ Burch: Snatcher, reconsidered: why you need to play it, but won't. Destructoid, 2009. április 30. [2015. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
  28. ↑ Chen: Retro/Active: Kojima's Productions. 1UP.com, 2005. december 14. [2012. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva].
  29. ↑ Hinkle. „Fan recreating Kojima's Snatcher in Crysis Wars”, Engadget, 2009. július 8.. [2018. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. szeptember 23.) (amerikai angol nyelvű) 
  30. ↑ Cavalli. „Metal Gear creator Kojima talks Snatcher, potential mobile adventures”, Engadget, 2014. március 14.. [2018. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. szeptember 23.) (amerikai angol nyelvű) 
  31. ↑ Haske: Attention Devs: Hideo Kojima Would Support A "Snatcher" Revival (angol nyelven). Complex, 2014. március 15. [2018. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 23.)
  32. ↑ Pereira: Kojima Details His Suda 51 Collaboration, Sdatcher. 1UP.com, 2011. július 7. [2012. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 23.)
  33. ↑ „小島秀夫監督が"自分の分身のような存在"と評したSF作家，故・伊藤計劃氏とは？「伊藤計劃記録：第弐位相」刊行記念トークショーをレポート”, 4Gamer.net, 2011. április 25.. [2018. március 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. szeptember 14.) (japán nyelvű) 
  34. ↑ Madnani. „Snatcher Inspired Read Only Memories: Type M Releases on March 6th for iOS and Android, Pre-Order Available Now for Free”, TouchArcade, 2018. február 28.. [2018. augusztus 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. szeptember 23.) (amerikai angol nyelvű) 
  35. ↑ Robinson. „Policenauts, Silent Hill and a Metal Gear JRPG - an audience with Kojima”, Eurogamer, 2012. szeptember 27.. [2018. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. szeptember 23.) (angol nyelvű) 
  36. ↑ Yin-Poole. „Kojima on viability of Snatcher sequel”, Eurogamer, 2011. július 19.. [2018. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. szeptember 23.) (angol nyelvű) 
  37. ↑ Hideo Kojima confirms departure from Konami, forms new studio and partnership with Sony. Polygon, 2015. december 16. [2015. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 16.)
  38. ↑ Diver. „Why Can't We Have a New 'Snatcher' Is Today's Open Thread”, Waypoint, 2017. május 5.. [2018. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. szeptember 21.) (amerikai angol nyelvű) 
  39. ↑ Fletcher. „DS wishlist is an excuse to talk about Snatcher”, Engadget, 2007. április 3.. [2018. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. szeptember 23.) (amerikai angol nyelvű) 
  40. ↑ Grant: TurboGrafx-16 Mini gets final game list and release date. Polygon, 2019. július 12.
  41. ↑ Plunkett. „Snatcher, Now On...Virtual Boy?”, Kotaku, 2015. április 19.. [2018. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. szeptember 14.) (amerikai angol nyelvű) 
  42. ↑ Boatman. „Fan Ports Snatcher to Virtual Boy”, Hardcore Gamer, 2015. április 19.. [2018. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. szeptember 14.) (amerikai angol nyelvű) 
  43. ↑ Whitehead. „Fan Ports Hideo Kojima's Cyberpunk Classic, Snatcher, to the Virtual Boy”, Nintendo Life, 2015. április 18.. [2018. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. szeptember 23.) (brit angol nyelvű) 
  44. ↑ Hansen: Homebrewers doing Dreamcast remaster of Kojima's Snatcher. Destructoid, 2014. március 5. [2016. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 23.)
  45. ↑ Davison: Homebrew Dev Working on Remixing Kojima's Snatcher for Dreamcast (angol nyelven). USgamer.net, 2014. március 4. [2018. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 23.)
  46. ↑ Interview with Jeremy Blaustein by Chris Barker. Junker HQ. [2007. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 13.)
  47. ↑ Prell. „Snatcher devs reunite for steampunk adventure Blackmore”, Engadget, 2014. február 12.. [2018. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. szeptember 23.) (amerikai angol nyelvű) 
  48. ↑ Yin-Poole. „Ex-Snatcher devs announce Kickstarter for steampunk London adventure Blackmore”, Eurogamer, 2014. november 2.. [2018. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. szeptember 23.) (angol nyelvű) 
  49. ↑ Blackmore: A Steampunk Adventure Game (angol nyelven). Kickstarter, 2014 [2019. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva].
  50. ↑ Fletcher. „Virtually Overlooked: SD Snatcher”, Engadget, 2007. március 1.. [2018. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. szeptember 23.) (amerikai angol nyelvű) 
  51. ↑ Super deformed. Anime News Network. [2019. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. március 2.)
  52. ↑ Sato: Suda 51 Reveals Project-S : News from 1UP.com. 1UP.com, 2007. április 18. [2012. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 23.)
  53. ↑ „［TGS 2011］「メタルギア」キャスト陣と須田剛一さんがゲストとして登場したKONAMIブースの超豪華ラストステージ「Kojima Productions SPECIAL STAGE」をレポート”, 4Gamer.net, 2011. szeptember 19.. [2018. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. szeptember 14.) (japán nyelvű) 
  54. ↑ IGN Staff: Snatcher Returns (amerikai angol nyelven). IGN, 2007. április 18. [2018. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 23.)
  55. ↑ Pereira: Snatcher Radio Drama's First Act Now Available. 1UP.com, 2011. szeptember 2. [2016. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva].
  56. ↑ Pereira: Snatcher Radio Drama Will be Free Initially, Sold on CD Later. 1UP.com, 2011. augusztus 8. [2016. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva].
  57. ↑ Plunkett. „The Snatcher Radio Drama has Been (Unofficially) Translated”, Kotaku, 2011. szeptember 23.. [2018. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. szeptember 23.) (amerikai angol nyelvű) 

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Snatcher (video game) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Snatcher_(videójáték)&oldid=27061320”