Sivatagi éghajlat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A sivatagi éghajlaton belül két változat van:

  • forró sivatagi éghajlat (BWh)
  • a hideg sivatagi éghajlat (BWk)
Sivatagi éghajlatú területek
  BWh (forró sivatagi éghajlat)
  BWk (hideg sivatagi éghajlat)

Az előbbi a térítői övbe tartozó forró sivatagi éghajlatot, az utóbbi a mérsékelt övbe, a szélsőségesen szárazföldi övbe tartozó mérsékelt övi sivatagi éghajlatot jelöli.

A két éghajlat közös jellemzői a magas légnyomás, a rendkívül alacsony csapadékmennyiség, a nagy napi és évi közepes hőingás, valamint az ezekből következő gyér vagy hiányzó növénytakaró, terméktelen homokból vagy kőzettörmelékből álló sivatagi talajok.[1]

Éghajlat[szerkesztés]

Szabha, Líbia
(forró sivatagi égh.)
Klímadiagram (magyarázat)
J
F
M
Á
M
J
J
A
Sz
O
N
D
 
 
7
 
 
19
6
 
 
0
 
 
21
8
 
 
10
 
 
26
12
 
 
7
 
 
32
17
 
 
1
 
 
36
22
 
 
0
 
 
39
25
 
 
0
 
 
39
25
 
 
0
 
 
39
25
 
 
0
 
 
38
24
 
 
0
 
 
29
19
 
 
1
 
 
26
12
 
 
1
 
 
20
7
Átlagos max. és min. hőmérséklet °C-ban
A csapadékmennyiség mm-ben kifejezve
Forrás: World Weather Online
Leh, India
(hideg sivatagi égh.)
Klímadiagram (magyarázat)
J
F
M
Á
M
J
J
A
Sz
O
N
D
 
 
9.5
 
 
−2
−14
 
 
8.1
 
 
2
−11
 
 
11
 
 
7
−6
 
 
9.1
 
 
12
−1
 
 
9
 
 
16
3
 
 
3.5
 
 
22
7
 
 
15
 
 
25
11
 
 
15
 
 
25
10
 
 
9
 
 
22
6
 
 
7.5
 
 
15
−1
 
 
3.6
 
 
8
−7
 
 
4.6
 
 
2
−12
Átlagos max. és min. hőmérséklet °C-ban
A csapadékmennyiség mm-ben kifejezve
Forrás: [2]

E területek jellemzője, hogy a leszálló légmozgás miatt nagyon kevés csapadék van. Mennyisége nem haladja még az évi 250 mm-t. Néhány sivatagban évekig sem hullik eső. A hőmérséklet a trópusi sivatagokban egész évben nagyon magas, a mérsékelt övi sivatagokat rendkívül forró nyár és zord tél jellemzi. Az évi közepes hőingás a trópusi sivatagokban kicsi (a mérsékelt öviben magas), de a napi mindkettőben nagyon magas. Az erős napsugárzás miatt nappal 50 fok is lehet, de a felhők hiánya miatt az éjszaka akár fagypont alá is süllyedhet.[1]

A folyók vízjárása időszakos.

Felszíne[szerkesztés]

Felszínét többnyire kőtörmelék, kavics vagy kötetlen homok borítja. Rajta gyér elrendeződésű növényzet él. Legfeljebb a sivatagok szélein és az oázisokban lehet találni sűrűbb növénytakarót. Az oázisok a sivatagnak olyan területei, ahol a talaj vizet tartalmaz. Az emberi élet sivatagi nyomait is főként itt fedezhetjük fel.[1]

Érdekesség[szerkesztés]

Hosszú ideig a Földön eddig a legmagasabbnak hitt addig mért felszíni hőmérsékletet, az 58 °C-ot trópusi sivatagi éghajlaton mérték Líbiában, El Azizia városában. Ma már az 56,7 °C-ot tekintjük a rekordnak.[3]

Néhány túlélési "stratégia"[szerkesztés]

Növények[szerkesztés]

  • Egyes növények mag állapotban vészelik át a szárazságot. Amikor az eső esik 3-4 hét alatt új növényekké nőnek.
  • Néhány növény levelét tövisekre cserélte, hogy csökkentse a párolgást.
  • Levelükben, szárukban esetleg a gyökerükben is vizet raktároznak. (pozsgások)

Állatok[szerkesztés]

teve
  • A hátán vastag bunda található, amely védi a napsugárzástól.
  • Térdén és bokáján vastag szaruréteg védi a forró homoktól pihenéskor.
  • Sűrű szempillája és elzárható orrlyuka szintén védi, ha homokvihar támad.
sivatagi ugróegér és sivatagi róka
  • Homokszínű szőrzetük jól szigetel.
  • Nagy méretű fülkagylóik segítik a hőleadást.
  • Szőrös talpuk megakadályozza, hogy elsüllyedjenek.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Nagy Balázs - Nemerkényi Antal - Sárfalvi Béla - Ütőné Visi Judit: Földrajz 9. Nemzedékek Tudása, ISBN 978-963-19-7416-4
  2. Archived copy. [2018. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 16.)
  3. Archivált másolat. [2012. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 12.)