Köppen klímaosztályozása

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Köppen-féle klímaosztályozás az egyik legszélesebb körben használt klímaosztályozási rendszer. Wladimir Köppen (1846–1940) német-orosz klimatológus először 1884-ben publikálta,[1][2] majd több módosítást végzett rajta, 1918-ban és 1936-ban is.[3][4] Később, 1954-ben és 1961-ben Rudolf Geiger (wd) német klimatológus (1894–1981) újabb változtatásokat végzett az osztályozási rendszeren, így ezt a változatot Köppen–Geiger klímaosztályozásnak is nevezik.[5][6]

A besorolási rendszere[szerkesztés]

Köppen éghajlati osztályozásának kódjai
Első kód Második kód Harmadik kód
A (trópusi) f (nedves)
m (monszun)
s, w (szavanna)
B (száraz) W (sivatag)
S (sztyepp)
h (forró)
k (hideg)
C (meleg mérsékelt) w (száraz téllel)
s (száraz nyárral)
f (nincs száraz évszak)
a (forró nyár)
b (meleg nyár)
c (hideg nyár)
D (kontinentális-boreális) w (száraz téllel)
s (száraz nyárral)
f (nincs száraz évszak)
a (forró nyár)
b (meleg nyár)
c (hideg nyár)
d (nagyon hideg tél)
E (poláris) T (tundra)
F (örök fagy)

A felosztás alapelemei kizárólag statisztikai módszerekkel feldolgozott meteorológia adatok:

  • a hőmérséklet és
  • a csapadék

értékei voltak.

Az éghajlat legfőbb kifejezőjének az őshonos növényzetet tekintette. Az első változatban öt övet különböztetett meg, és ezeket sorban az ábécé betűivel jelölte:

  • A: trópusi öv, amelyben a leghidegebb hónap középhőmérséklete is meghaladja a 18 °C-ot [7]
  • B: száraz öv, amelynek határát nem a hőmérséklet, hanem az elegendő csapadék hiánya jelöli ki [7]
  • C: meleg mérsékelt öv, amelyben a leghidegebb hónap középhőmérséklete 18 °C és -3 °C között van, rendszeres hótakaró nem keletkezik [7]
  • D: kontinentális-boreális, a szélsőségesen nagy évközi hőingadozással jellemzett öv [7]
  • E: sarkvidéki, a fatenyészet határán túli hideg, poláris terület [7]

Később ezeket a csapadék eloszlásának típusa szerint három altípusra bontotta:

  • száraz időszak nélkül (f), → például Cf: meleg-mérsékelt éghajlat az éven belüli egyenletes csapadékeloszlással
  • száraz nyári időszakkal (s),
  • száraz téli időszakkal (w).

Bevezetett négy újabb földrajzi zónát is:

  • sztyepp (S), → pl. BS: száraz éghajlatú sztyepp klíma, rövid csapadékos időszakkal
  • sivatag (W)
  • tundra (T), → pl. ET: poláris vagy magashegységi tundra éghajlat, rövid nyári vegetációs időszakkal
  • örök fagy (F).

Természetesen nem minden alaptípusban fordult elő mindhárom, elméletileg lehetséges alcsoport, így a gyakorlatban 11 éghajlati osztályt jelölt ki, és ezt a rendszert később 6 hőmérsékleti kategória bevezetésével finomította.

Továbbfejlesztése[szerkesztés]

Rudolf Geiger (1894−1981) az 1930-as évektől együtt dolgozott Köppennel, majd Köppen halála után is változtatásokat eszközölt, ezt nevezik ma Köppen–Geiger klímaosztályozásnak. Geiger társszerkesztője volt az ambiciózus, sokkötetes Handbuch der Klimatologie (Kézikönyv a Klimatológiáról) műnek is, amely viszont soha nem fejeződött be.[8]

A klímaosztályozási rendszerüket kicsit később Glenn Thomas Trewartha (1896 – 1984) amerikai földrajztudós módosította (Köppen-Trewartha éghajlati osztályozás). Ez a Köppen-Geiger rendszer módosított változata, és annak néhány hiányosságára készült.

Köppen nyomán Magyarországon Zólyomi Bálint dolgozott ki módszert a magyar csapadékjárási típusok statisztikai elemzésére.

Térképek[szerkesztés]

Térképek a Köppen-osztályozás alapján

A Föld éghajlati osztályozása[szerkesztés]

Köppen-Geiger-féle éghajlati osztályozás. Az első betűkód az éghajlati főöv, a 2. kód a csapadéké, a 3. kód a hőmérsékleté. Lásd a lejjebb levő táblázatban.
  Af - állandóan csapadékos trópusi esőerdő éghajlat
  Am - trópusi monszun éghajlat
  As - trópusi szavanna éghajlat
  Aw - trópusi, időnként száraz szavanna éghajlat
  BWh - forró sivatagi éghajlat
  BWk - hideg sivatagi éghajlat
  BSh - forró félszáraz éghajlat
  BSk - hideg félszáraz éghajlat
  Csa - forró nyarú mediterrán éghajlat
  Csb - meleg nyarú mediterrán éghajlat
  Csc - hideg nyarú mediterrán éghajlat
  Cwa - nedves szubtrópusi éghajlat
  Cwb - nedves szubtrópusi / szubtrópusi-óceáni-hegyvidéki
  Cwc - óceáni szubpoláris éghajlat
  Cfa - meleg óceáni / nedves szubtrópusi
  Cfb - mérséklet óceáni
  Cfc - hideg óceáni éghajlat
  Dsa - meleg kontinentális / mediterrán kontinentális
  Dsb - mérséklet kontinentális / mediterrán kontinentális
  Dsc - hűvös kontinentális éghajlat
  Dsd - hideg kontinentális éghajlat
  Dwa - meleg kontinentális / nedves kontinentális
  Dwb - mérsékelt kontinentális / nedves kontinentális
  Dwc - hűvös kontinentális / szubarktikus
  Dwd - hideg kontinentális / szubarktikus
  Dfa - meleg kontinentális / nedves kontinentális
  Dfb - mérsékelt kontinentális / nedves kontinentális
  Dfc - hűvös kontinentális / szubarktikus
  Dfd - hideg kontinentális / szubarktikus
  ET - tundra éghajlat
  EF - örök fagy éghajlat

A térkép betűkódjai[szerkesztés]

A Köppen-féle térkép betűkódjai[9]
főöv (1. kód) csapadék (2. kód) hőmérséklet (3. kód)
A : trópusi W : sivatag h : forró-száraz
B : száraz S : sztyepp k : hideg-száraz
C : meleg-mérsékelt f : egyenletesen nedves a : hosszú, forró nyár
D : kontinentális-boreális s : száraz nyár b : hosszú, hűvös nyár
E : poláris és magashegységi w : száraz tél c : rövid, hűvös nyár
m : monszun d : rövid, hűvös nyár; zord tél
F : állandó jég
T : tundra

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Köppen, Wladimir (1884. április 12.). „Die Wärmezonen der Erde, nach der Dauer der heissen, gemässigten und kalten Zeit und nach der Wirkung der Wärme auf die organische Welt betrachtet”. Meteorologische Zeitschrift 20 (3), 351–360. o. DOI:10.1127/0941-2948/2011/105. (Hozzáférés: 2016. szeptember 2.)  
  2. (2011. április 12.) „Comments on: 'The thermal zones of the Earth' by Wladimir Köppen (1884)”. Meteorologische Zeitschrift 20 (3), 361–365. o. DOI:10.1127/0941-2948/2011/0258.  
  3. Köppen, Wladimir. Klassification der Klimate nach Temperatur, Niederschlag and Jahreslauf, Petermanns Geographische Mitteilungen 64, 193–203, 243–248. o. (1918) 
  4. Köppen, Wladimir. Das geographische System der Klimate 1. Berlin: Borntraeger (1936) 
  5. Geiger, Rudolf (1954), Klassifikation der Klimate nach W. Köppen, vol. 3, Berlin: Springer, pp. 603–607
  6. Geiger, Rudolf (1961), Überarbeitete Neuausgabe von Geiger, R.: Köppen-Geiger / Klima der Erde (Wandkarte 1:16 Mill.) – Klett-Perthes, Gotha.
  7. a b c d e Péczely Gy: Éghajlattan
  8. Chrono-Biographical Sketch: Rudolf Geiger. people.wku.edu. (Hozzáférés: 2024. január 8.)
  9. http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2010-0017_20_eghajlattan/ch02s03.html