Scardinius graecus
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Scardinius graecus Stephanidis, 1937 | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Scardinius graecus témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Scardinius graecus témájú kategóriát. |
A Scardinius graecus a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
A Scardinius graecus egyetlen görögországi tóban, a 25 km²-es felületű Jlíki-tóban honos. Ezt a fajt, korábban sok szerző csak a vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus) alfajának tekintette.
Megjelenése[szerkesztés]
A hal testhossza 25-35 centiméter, legfeljebb 40 centiméter. 39-42 nagy, kerekded pikkelye van az oldalvonal mentén.
Életmódja[szerkesztés]
A parti növényzet között, kisebb csapatokban él. Tápláléka apró rákok, rovarlárvák, vízre hullott rovarok és puha növényi részek.
Szaporodása[szerkesztés]
Április és június között csapatosan ívik a vízinövényekben gazdag, sekély parti részeken.
Felhasználása[szerkesztés]
Ennek a halnak ipari mértékű a halászata.
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. október 5.)
- Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8
- Scardinius graecus Stephanidis, 1937 FishBase
- Kottelat, M. and J. Freyhof, 2007. Handbook of European freshwater fishes. Publications Kottelat, Cornol and Freyhof, Berlin. 646 pp.
