Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2017-13-2
Joseph Haydn (Rohrau, 1732. március 31. – Bécs, 1809. május 31.) osztrák zeneszerző, karmester, operaimpresszárió, énekes és zenetanár, a bécsi klasszicizmus első nagy mestere, a klasszikus szonátaforma tökéletesítője, a szimfónia és a vonósnégyes klasszikus műformájának kimunkálója. Édesapja amatőr zenész volt, így Haydn már kiskorában kapcsolatba került a zene világával. Hainburgban tanult zenét, itt figyelt fel a jó hangú fiúra a bécsi Szent István-dóm karnagya, aki aztán felvette a templom kórusiskolájába. Így került Haydn Bécsbe, ahol megismerhette a korszak zenei újdonságait, a népszerű zeneszerzők munkásságát.
1749-ben hangja mutálása miatt kitették a kórusból, ezután hónapokig alkalmi munkákból élt. 1750-ben bemutatkozhatott a színházi életben is, amitől népszerűsége látványosan megugrott. 1759-ben Karl Joseph Morizon (1717–1783) gróf szolgálatába lépett, majd a következő évben megnősült. 1761-ben az Esterházy-udvar alkalmazottja lett mint másodkarnagy, majd Georg Joseph Werner halála után ő lett az első karnagy. Haydn vezette az udvari zenekar mellett az udvari operatársulatot és ő vezényelte a herceg napi kamarazenéléseit is. 1766-tól Esterházy Miklós egyre többet tartózkodott Fertődön, így Haydn kiszorult a bécsi zenei életből.
Az 1780-as évek közepén ismerte meg Wolfgang Amadeus Mozartot, akinek művészetéről mindig nagy tisztelettel nyilatkozott. 1790-ben meghalt Pompakedvelő Miklós herceg, így Haydn szabadsága és mozgástere megnőtt. Elfogadta Peter Salomon hegedűművész londoni meghívását, és elutazott a brit fővárosba. Angliai koncertjei nagy sikereket arattak. Haydn ekkor komponálta a 12 londoni szimfónia első hat darabját. A következő év áprilisában tért vissza Bécsbe, ahol tanítványául fogadta a fiatal Beethovent, aki azonban végül más zenetanár után nézett. Haydn felismerte Beethoven zenei tehetségét, és ennek hangot is adott.
A következő évben visszatért Londonba, ahol újabb sikeres hangversenyeket adott, megírta a londoni szimfóniák utolsó hat darabját. A királyi család szerette volna rábírni, hogy telepedjen le végleg Angliában, de Haydn visszatért Bécsbe, ahol utolsó éveit töltötte. Megírta két német nyelvű oratóriumát: A Teremtést és Az évszakokat. Mindkettővel nagy sikereket aratott. Közben azonban egyre romlott egészsége, egyre gyakrabban gyötörte reumás lábfájása, ami egy idő után házhoz kötötte. Közben fokozatosan megszűntek a kötelezettségei a hercegi udvarban. 1809-ben nagyon letörte, hogy a franciák legyőzték az osztrákokat. Május 26-án rosszul lett, orvosa nem tudott rajta segíteni, és 31-én meghalt.