Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2015-34-1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
< Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei
A Vaskapu-szoros a Kárpát-medence fő kifolyása a világtenger felé
A Vaskapu-szoros a Kárpát-medence
fő kifolyása a világtenger felé
A Vaskapu-szoros egy részlete
A Vaskapu-szoros egy részlete

A Vaskapu-szoros (románul: Porţile de Fier, szerbül Đerdapska klisura) a Duna folyami szurdokvölgye a Déli-Kárpátok és a Szerb-érchegység között, Szerbia és Románia határán. Ez a Kárpát-medence legnagyobb részének kifolyása a világtenger felé, két kisebb vízgyűjtőt a Szurdok-szoros (Zsil folyó) és a tengerszint felett 352–360 méter magasan kialakult Vöröstoronyi-szoros (Olt) csapol meg. A Vaskapu a miocén és pliocén korban létezett Pannon-tenger feltöltődésével párhuzamosan jött létre, és tulajdonképpen szurdokok több szakaszból álló, összesen 134 kilométer hosszú rendszere (Galambóci-szurdok, Gospodin Vir szurdoka, Nagy- és Kis-Kazán-szoros, Sip-szurdok). Elnevezése a legtöbb hajózó nép nyelvén Vaskapu jelentésű.

Az ókortól, azaz a nagy népmozgások és a folyami hajózás megindulásától a Kárpát-medence és a Balkán északi részének természetes határa volt. A hajózás megkönnyítésére Tiberius római császár i. sz. 33–34-ben a szoros jobb partján egy 210 méter hosszú utat építtetett, hogy a hajókat állatok vontathassák át a zúgókon. A római építmények elpusztulása után a középkorban a Vaskapu alig volt hajózható.

A hajózás biztonságossá tételének, az Al-Duna szabályozásának gondolatát Széchenyi István vetette fel, a terveket pedig Vásárhelyi Pál készítette el. A munkálatokat már 1834-ben elkezdték, de egy év múlva abbahagyták, és csak 1856-ban folytatták. A szabályozott szakaszt 1896-ban adták át. Ma rajta vezet végig a Rajna–Majna–Duna-csatornával az Északi-tengertől a Fekete-tengerig kiépített állandó vízi út.