Saalfeld

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Saalfeld
Stadtkirche Saalfeld.JPG
Saalfeld címere
Saalfeld címere
Közigazgatás
Ország  Németország
Tartomány Türingia
Járás Saalfeld-Rudolstadt (1994. július 1.–)
Irányítószám 07318
Körzethívószám 03671
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség
  • 25 041 fő (2015. dec. 31.)[1]
  • 27 008 fő
Népsűrűség 513,66 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 235 m
Terület 48,75 km²
Időzóna CET, UTC+1
Saalfeld (Németország)
Saalfeld
Saalfeld
Pozíció Németország térképén
é. sz. 50° 39′ 02″, k. h. 11° 21′ 15″Koordináták: é. sz. 50° 39′ 02″, k. h. 11° 21′ 15″
Saalfeld (Türingia)
Saalfeld
Saalfeld
Pozíció Türingia térképén
Elhelyezkedése Saalfeld-Rudolstadt térképén
Elhelyezkedése Saalfeld-Rudolstadt térképén
Saalfeld weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Saalfeld témájú médiaállományokat.

Saalfeld település Németországban, azon belül Türingiában. Lakosainak száma

  • 25 041 fő (2015. dec. 31.)[1]
  • 27 008 fő

.

Fekvése[szerkesztés]

Jénától délnyugatra, a mesterséges tavaktól nyugatra, a Saale két partján fekvő település.

Története[szerkesztés]

Saalfeld Merian (Detail).jpg
Saalfeld légifelvételen

Nevét először 899-ben említette oklevél, mint a Karolingok királyi udvarát, mely arra utal, hogy a Petersbergen, a jelenlegi kastély helyén már ebben az időben is vár állt.

Saalfelddet és környékét a 11. században II. Henrik király a Lotharingiai családnak adományozta, de hamarosan a kölni érsek tulajdona lett. Ezek egyike a Petersbergen {enedek rendi kolostort alapított. A kolostor mellett 1190 körül alapították meg Saalfeld városát a Saale legfontosabb átkelőhelyénél. A fejlődő várost német parasztok népesítették be. A város polgárságának jólétét az ezüst, réz- és vasércbányászat alapozta meg.

A városfalak a 13-14. századból valók, és máig is viszonylag jó állapotban maradtak fenn. A 14. században a város a Wettiniek birtokába került. Benedekrendi kolostorát az 1525-ös parasztfelkeléskor a parasztok megostromolták és be is vették. Még ugyanebben a században fejlődésnek indult a város kereskedelme és ipara. Ekkor fejlődött ki jellegzetes népművészeti ágazata a képfaragás. A Harmincéves háború a városra is kedvezőtlenül hatott; előbb Altenburg, majd Coburg, 1826-ban pedig a Szász-Meiningen hercegséghez került.

1820-ban a városban újabb nagy ipari fejlődés vette kezdetét. Üzemek sokasága alakult, aminek bázisa Saalfeld környékének nyersanyaggazdagsága volt. Az 1800-as évek második felében gépgyárak és vasöntődék létesültek, s Saalfeld szomszédságában Unterwellenbornban 1872-ben megkezdte működését a Maxhütte vaskombinát, amely az ország legjelentősebb ilyen létesítménye volt.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Kastély
  • Saaltor - egykori erődítményrendszer, négy éppen maradt kapuval.
  • Feengrotten cseppkőbarlang - a város egyik legnagyobb nevezetessége.
  • Miklós templom
  • Szent János templom
  • Hoher Schwarm épületcsoport - a négyzet alaprajzú, négyszintes lakótornyot a Schwarzburg grófok építették svájci mintára a 14. század elején. Századokkal előbb ezen a helyen állt a királyi palota. A 16. században a vár elpusztult, maradványa azonban a város értékes műemléke.
  • Oberes tor - a 14. századból való, a 18. században átépítették. Ekkor kapta barokk toronysisakját is.
  • Dartor
  • Blankenburger tor
  • Thüringiai helytörténeti múzeum
  • Városháza
  • Stadtapotheke
  • Meininger Hof színház
  • Stadtschloss

Galéria[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:


Lásd még[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Források[szerkesztés]