Saalfeld
| Saalfeld | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Tartomány | Türingia | ||
| Járás | Saalfeld−Rudolstadt járás | ||
| Alapítás éve | 7. század | ||
| Irányítószám | 07318 | ||
| Körzethívószám | 03671 | ||
| Rendszám | SLF | ||
| Testvérvárosok | Lista | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 29 121 fő (2023. dec. 31.)[1] | ||
| Népsűrűség | 200,06 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 235 m | ||
| Terület | 145,56 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
![]() | |||
| Elhelyezkedése Türingia térképén | |||
| Saalfeld weboldala | |||
![]() | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Saalfeld témájú médiaállományokat. | |||
Saalfeld település Németországban, azon belül Türingiában. Lakosainak száma 29 121 fő (2023. december 31.).[1]
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jénától délnyugatra, a mesterséges tavaktól nyugatra, a Saale két partján fekvő település.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét először 899-ben említette oklevél, mint a Karolingok királyi udvarát, mely arra utal, hogy a Petersbergen, a jelenlegi kastély helyén már ebben az időben is vár állt.
Saalfelddet és környékét a 11. században II. Henrik király a Lotharingiai családnak adományozta, de hamarosan a kölni érsek tulajdona lett. Ezek egyike a Petersbergen {enedek rendi kolostort alapított. A kolostor mellett 1190 körül alapították meg Saalfeld városát a Saale legfontosabb átkelőhelyénél. A fejlődő várost német parasztok népesítették be. A város polgárságának jólétét az ezüst, réz- és vasércbányászat alapozta meg.
A városfalak a 13-14. századból valók, és máig is viszonylag jó állapotban maradtak fenn. A 14. században a város a Wettiniek birtokába került. Benedekrendi kolostorát az 1525-ös parasztfelkeléskor a parasztok megostromolták és be is vették. Még ugyanebben a században fejlődésnek indult a város kereskedelme és ipara. Ekkor fejlődött ki jellegzetes népművészeti ágazata a képfaragás. A Harmincéves háború a városra is kedvezőtlenül hatott; előbb Altenburg, majd Coburg, 1826-ban pedig a Szász-Meiningen hercegséghez került.
1820-ban a városban újabb nagy ipari fejlődés vette kezdetét. Üzemek sokasága alakult, aminek bázisa Saalfeld környékének nyersanyaggazdagsága volt. Az 1800-as évek második felében gépgyárak és vasöntődék létesültek, s Saalfeld szomszédságában Unterwellenbornban 1872-ben megkezdte működését a Maxhütte vaskombinát, amely az ország legjelentősebb ilyen létesítménye volt.
Nevezetességek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Kastély
- Saaltor - egykori erődítményrendszer, négy éppen maradt kapuval.
- Feengrotten cseppkőbarlang - a város egyik legnagyobb nevezetessége.
- Miklós templom
- Szent János templom
- Hoher Schwarm épületcsoport - a négyzet alaprajzú, négyszintes lakótornyot a Schwarzburg grófok építették svájci mintára a 14. század elején. Századokkal előbb ezen a helyen állt a királyi palota. A 16. században a vár elpusztult, maradványa azonban a város értékes műemléke.
- Oberes tor - a 14. századból való, a 18. században átépítették. Ekkor kapta barokk toronysisakját is.
- Dartor
- Blankenburger tor
- Thüringiai helytörténeti múzeum
- Városháza
- Stadtapotheke
- Meininger Hof színház
- Stadtschloss
Galéria
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Népesség
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A település népességének változása:
| Lakosok száma | 25 041 | 27 877 | 29 457 | 29 457 | 28 772 | 29 224 | 29 121 | 29 086 |
| 2015 | 2017 | 2018 | 2019 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 "Alle politisch selbständigen Gemeinden mit ausgewählten Merkmalen am 31.12.2023". Önkormányzati címtár 2023 (német nyelven). Szövetségi Statisztikai Hivatal. 2024. október 28. Hozzáférés: 2024. november 16.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Hivatalos oldal (német)

