Saalfeld

	Saalfeld
	; Saalfeld címere
	; Saalfeld címere
	Közigazgatás
Ország	Németország
Tartomány	Türingia
Járás	Landkreis Saalfeld-Rudolstadt (1994. július 1. – )
Alapítás éve	7. század
Irányítószám	07318
Körzethívószám	03671
Rendszám	SLF
Testvérvárosok	Lista Kulmbach
	Népesség
Teljes népesség	29 121 fő (2023. dec. 31.)
Népsűrűség	250,96 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	235 m
Terület	116,04 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	é. sz. 50° 39′ 02″, k. h. 11° 21′ 15″50.650556°N 11.354167°EKoordináták: é. sz. 50° 39′ 02″, k. h. 11° 21′ 15″50.650556°N 11.354167°E
	Saalfeld Pozíció Türingia térképén
	Elhelyezkedése Türingia térképén
	Saalfeld weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Saalfeld témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Saalfeld település Németországban, azon belül Türingiában. Lakosainak száma 29 121 fő (2023. december 31.).^[1]

Fekvése

Jénától délnyugatra, a mesterséges tavaktól nyugatra, a Saale két partján fekvő település.

Története

Nevét először 899-ben említette oklevél, mint a Karolingok királyi udvarát, mely arra utal, hogy a Petersbergen, a jelenlegi kastély helyén már ebben az időben is vár állt.

Saalfelddet és környékét a 11. században II. Henrik király a Lotharingiai családnak adományozta, de hamarosan a kölni érsek tulajdona lett. Ezek egyike a Petersbergen {enedek rendi kolostort alapított. A kolostor mellett 1190 körül alapították meg Saalfeld városát a Saale legfontosabb átkelőhelyénél. A fejlődő várost német parasztok népesítették be. A város polgárságának jólétét az ezüst, réz- és vasércbányászat alapozta meg.

A városfalak a 13-14. századból valók, és máig is viszonylag jó állapotban maradtak fenn. A 14. században a város a Wettiniek birtokába került. Benedekrendi kolostorát az 1525-ös parasztfelkeléskor a parasztok megostromolták és be is vették. Még ugyanebben a században fejlődésnek indult a város kereskedelme és ipara. Ekkor fejlődött ki jellegzetes népművészeti ágazata a képfaragás. A Harmincéves háború a városra is kedvezőtlenül hatott; előbb Altenburg, majd Coburg, 1826-ban pedig a Szász-Meiningen hercegséghez került.

1820-ban a városban újabb nagy ipari fejlődés vette kezdetét. Üzemek sokasága alakult, aminek bázisa Saalfeld környékének nyersanyaggazdagsága volt. Az 1800-as évek második felében gépgyárak és vasöntődék létesültek, s Saalfeld szomszédságában Unterwellenbornban 1872-ben megkezdte működését a Maxhütte vaskombinát, amely az ország legjelentősebb ilyen létesítménye volt.

Nevezetességek

Kastély
Saaltor - egykori erődítményrendszer, négy éppen maradt kapuval.
Feengrotten cseppkőbarlang - a város egyik legnagyobb nevezetessége.
Miklós templom
Szent János templom
Hoher Schwarm épületcsoport - a négyzet alaprajzú, négyszintes lakótornyot a Schwarzburg grófok építették svájci mintára a 14. század elején. Századokkal előbb ezen a helyen állt a királyi palota. A 16. században a vár elpusztult, maradványa azonban a város értékes műemléke.
Oberes tor - a 14. századból való, a 18. században átépítették. Ekkor kapta barokk toronysisakját is.
Dartor
Blankenburger tor
Thüringiai helytörténeti múzeum
Városháza
Stadtapotheke
Meininger Hof színház
Stadtschloss