SMS Sebenico

SMS Sebenico
Hajótípus	Kiselejtezett torpedónaszád. Torpedóhajó (őrhajó)
Üzemeltető	Császári és Királyi Haditengerészet
Hajóosztály	Zara-osztály
Pályafutása
Építő	pólai Arzenál
Építés kezdete	1880. november 29.
Vízre bocsátás	1882. február 28.
Szolgálatba állítás	1883. július 30.
Sorsa	Olaszországnak ítélik, ahol 1920-ban lebontották.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	964,20 t teljes felszereléssel
Hossz	64,91 m
Szélesség	8,24 m
Merülés	4,20 m teljes felszereléssel
Hajtómű	2 db fekvő, 2 hengeres gőzgép 5 db hengerkazán (1899-től: 4 hengerkazán, 65, atm üzemi nyomással) 2 db 3 szárnyú, kifelé forgó hajócsavar Üzemanyag készlet: 100 t szén
Sebesség	12,81 csomó (22,9 km/h)
Fegyverzet	4 db 9 cm-es acélbronz löveg 1 db 7 cm-es acélbronz löveg 4 db 4,7 cm-es löveg 2 db 2,5 cm löveg 1 db 35 cm-es orr TCS, 1903-ban megváltoztatták 1887-es módosítás: a 4,7 cm-es lövegeit 4 db 4,7 cm/L33 gyorstüzelőre cserélték 1903-as módosítás: 2 db 12 cm/L40 löveg 1 db 7 cm/L45 löveg 4 db 4,7 cm/L45 löveg 4 db 4,7 cm/L33 löveg 2 db 3,7 cm/L23 löveg 2 db 3,7 cm szórólöveg 2 db géppuska Orr TCS.
Páncélzat	Fedélzet: 38 mm-es acélpáncél
Legénység	13+135 fő
Sablon • Wikidata • Segítség

Az SMS Sebenico az Osztrák–Magyar Monarchia Zara-osztályú torpedóhajója (őrhajója) volt az első világháborúban. A testvérhajója az SMS Zara, az SMS Spalato és az SMS Lussin volt.

Pályafutása

1880. július 20-án megrendelték az építését. November 29-én megkezdték az építést. December 7-én I. Ferenc József császár jóváhagyta a nevét. A torpedó- és a kazántér a testvérhajóival ellentétben egyegy bordaközzel hosszabb volt, ebből adódóan a hajótest hátsó része is két bordaközzel hosszabb lett, összességében 2,20 m-rel. Egy vízvonal alatti torpedóvető csövet építettek be. 1882. február 28-án vízre bocsátották. Ezt követően beszerelték a gépi berendezéseit, és próbautakat tett. Decemberben készült el. 1887-ben megváltoztatták a tüzérségét, a 4 db 4,7 cm-es lövegét, 4 db 4,7 cm/L33 gyorstüzelő lövegre cserélték. 1893. szeptember 1. – december 31. között a Gyakorló Hajórajban szolgált, mint a gépészek iskolahajója.

1895 novembere – 1896. február 8. között második állomáshajóként Perában (Konstantinápoly) tartózkodott. Törökországban zavargások voltak, míg Krétán felkelés tört ki. 1899-ben kicserélték a kazánjait, 4 hengerkazánt kapott 6,5 atm üzemi nyomással. 1904. január 13–14. segítséget nyújtott a Fenera közelében, a Medolino-öbölben zátonyra futott Calipso Lloyd gőzösnek. A mentésben a Galatea és a Venus is segített. Egyébként a Tüzérségi Iskola kiképzőhajója volt.

1914 szeptemberétől Verudában (Póla közelében) állomásozott. 1915. május 17-én felszerelték. Május 18-án kifutott Pólából és Novigrádba ment, ahol az osztrák-magyar kereskedelmi hajópark nagyobb része állt a háború alatt. Ott volt őrhajó. 1918. május 16-án kifutott Novigrádból. Május 17-én megérkezett Pólába, ahol leszerelték. Augusztus 26-án a Torpedó Iskolához vezényelték célhajónak. 1920-ban Olaszországnak ítélték lebontásra.

Források

• Kriegsmarine.hu Archiválva 2021. augusztus 31-i dátummal a Wayback Machine-ben