SMS Zara

SMS Zara
Hajótípus	Kiselejtezett torpedóhajó (őrhajó)
Üzemeltető	Császári és Királyi Haditengerészet
Hajóosztály	Zara-osztály
Pályafutása
Építő	pólai Arzenál
Építés kezdete	1878. augusztus 1.
Vízre bocsátás	1879. november 13.
Szolgálatba állítás	1882. július 17.
Sorsa	Olaszországnak ítélik, ahol 1920-ban lebontották.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	943,67 t teljes felszereléssel
Hossz	62,71 m
Szélesség	8,22 m
Merülés	4,01 m teljes felszereléssel
Hajtómű	2 db fekvő, 2 hengeres magas nyomású gőzgép 5 db hengeres kazán, üzemi nyomás 7,03 atm (1899-től: 3 db lokomotív kazán 6 atm) 2 db 3 szárnyú hajócsavar, eredetileg 2,74 m, később 3,048 m átmérővel Üzemanyagkészlet: 95,5 t szén
Sebesség	14,29 csomó (25,92 km/h)
Fegyverzet	Fegyverzet 1880-ban: 4 db 9 cm-es acélbronz löveg a fedélzeten (oldalanként 2-2) 1 db 7cm/L30 acélbronz löveg, hátul a hajóközépen 2 db 2,5 cm-es löveg oldalt a felső fedélzeten 2 db rögzített, vízvonal feletti 35 cm-es orr TCS 1 db 35 cm-es fedélzeti TCS 41 db karabély, 28 db revolver, 36 db rövid tengerészkard 1887-es kiegészítés: 1 db 4,7 cm-es revolver ágyú elöl az orrfelépítményen 4 db 4,7 cm/L33 gyorstüzelő löveg a felépítmény fedélzeten 4 db 4,7 cm/L33 gyorstüzelő löveg a felépítmény- és tatfedélzeten 2 db 35 cm-es oldal TCS az elülső fedélközben 1906-os átépítésnél: 1 db 35 cm-es TCS beépítése a hajótatba Fegyverzet 1917-től: 2 db 7 cm/L45 löveg 4 db 4,7 cm/L44 gyorstüzelő löveg 4 db 4,7 cm/L33 gyorstüzelő löveg 2 db 35 cm-es vízvonal feletti orr TCS
Páncélzat	Fedélzet: 38 mm-es acélpáncél
Legénység	135 fő
Sablon • Wikidata • Segítség

Az SMS Zara az Osztrák–Magyar Monarchia Zara-osztályú torpedóhajója (őrhajója) volt az első világháborúban. A testvérhajója az SMS Spalato, az SMS Sebenico és az SMS Lussin volt.

Pályafutása

1877. december 12-én I. Ferenc József császár jóváhagyta a nevét. 1878. augusztus 1-jén megtörtént a gerincfektetés. Ez volt az első Bessemer-acélból épített osztrák hajó. 1879. november 13-án vízre bocsátották. Az acélból való építési módszer bevált. 1880 januárjában beépítették a főgépeit. 1882. július 17-én szolgálatba állították, és újabb kísérleti utakat hajtott végre. Szeptember 16-án Póla előtt gyakorlatozott öt torpedónaszáddal a császár jelenlétében. A főgépek teljesítmény jóval alatta maradt az elvárásoknak. Ezután a Velebich torpedókiképző hajó mellé osztották be kisegítőnek. 1883-ban az elégtelen kilátás miatt megmagasították a vezérlőtornyát. 1884. február 16-án rendeletileg a Torpedó Iskola kiszolgáló hajója lett. 1885-ben eltávolították az addig a fedélzetére beszerelt háromcsövű torpedóvető berendezést. 1886–1887 között átalakították. Megváltoztatták belső kialakítását, 4 db 4,7 cm-es gyorstüzelő löveget építettek be az orrfedélzetére, 1 db 4,7 cm-es gyorstüzelőt pedig a felépítmény fedélzetre. Emellett a felépítmény- és a tatfedélzetre kapott még 4 db 4,7 cm/L33-as gyorstüzelő löveget. Az első fedélközben beépítettek 2 db oldal torpedóvető csövet. Ellátták 2 db 40 cm-es fényszóróval. Átalakították a teljes gépi- és kazánberendezését.

1893-tól az Alpha torpedó iskolahajó tengeri kiképzőhajójaként szolgált. 1894. március 3-án Porer előtt segítséget nyújtott az összeütközött Orion és az Electra Lloyd gőzösnek. Mindkét hajó felült a partra. Az Orion a leszabadítása után Triesztbe ment, míg az Electrát dokkolásra bevontatták Pólába. Április 1-jén a Póla közelében lévő Feneránál zátonyra futott angol Palmyra Cunard gőzösnek nyújtott segítséget.1906 júliusában megkezdődött az átépítése a haditengerész-tiszti növendékek kiképzőhajójává. A 38. bordától hátra a tatfedélzetre egy felépítménnyel építettek. A gigg és a jollboot számára csónakdarukat kapott, továbbá szellőzőkkel, Sellner-féle jelzőberendezéssel, korlátokkal, világítótestekkel, lejáratokkal látták el. A hátsó fedélzet korábbi fényszóróit 6 cm átmérőjűekkel cserélték le. Két új 4,7 cm-es gyorstüzelő löveget szereltek fel, és egy torpedóvető csövet a tatra. Amellett, hogy továbbra is a Torpedó Iskola kiképzőhajója maradt, gyakorló utakat tett az 1. évfolyamos tiszti növendékekkel a dalmát partok mentén. 1908-ban torpedóvetési gyakorlatokat és kiképző utakat hajtott végre. Június–augusztus között az 1. évfolyamos növendékekkel cirkált a hazai partok előtt.

1914. május 21.–július 29. között a tisztjelöltekkel hajózott. Július 30-án áthelyezték a Cattarói-öbölbe, ahol Gjenovicnál teljesített szolgálatot, mint őrhajó.

1917. február 26-án Meduában az egyik motorcsónakja elsüllyedt, két ember meghalt. Ezután elrendelték, hogy Pólában teljesítsen helyi védelmi szolgálatot. Májóla felé. Útközben 12:55-kor Ragusa (Dubrovnik) előtt, Lacromától 1 mérföldre délre erős robbanás történt a hajóorrnál. Saját erőből befutott Ragusa kikötőjébe, ahol az orrát kifuttatta a partra. A robbanásban három ember megsebesült. Június 26-án Polába érkezett. A vizsgálat kimutatta, hogy ez egyik vetőcsőben lévő torpedó robbant fel, de szerencsére nem indította be a másikat. A torpedó maga nagyon régi, 15 éves volt, és a robbanást a robbanótöltet anyagának vegyi átalakulása okozta. Júliusban kijavították. Megváltoztatták fegyverzetét, ettől kezdve a tisztjelöltek kiképzőhajójaként szolgált.

1920-ban Olaszország kapta meg lebontásra.

Források

• Kriegsmarine.hu Archiválva 2021. augusztus 31-i dátummal a Wayback Machine-ben