Sütő- és tésztaipar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A sütő- és tésztaipar az élelmiszeripar egyik fontos ágazata. A sütő- és tésztaipar főként pékáruk, illetve tészta készítésével és sütésével foglalkozik.

Története[szerkesztés]

A sütő- és tésztaipar története[szerkesztés]

A magyarországi sütő és tésztaipar története[szerkesztés]

Topits József András (1824-1876), gőztésztagyár tulajdonos, pesti választott polgár, Budapest fővárosi képviselő-testületi tag;„Topits József Fia Első Magyar Gőztésztagyár” alapítója, amely az első volt Magyarországon

A kenyérsütés és tésztagyártás évszázadokon át magánházakban történt, ezért a házi jellegű sütő- és tésztaipar alakult ki. A pékmesterek a nagyobb városokban (Pest, Buda, Sopron) céhekbe tömörültek, míg a vidéki területeken, főként az Alföldön továbbra is a házi kenyérsütés maradt az elterjedtebb.

Az osztrák-magyar monarchiában, az Első Magyar Gőztésztagyárat Topits József (1824-1876) alapította meg 1859-ben Budapesten.[1] Halála után, a Topits József és fia nevű céget tovább vitte özvegye, a Prückler család sarja, Prückler Klára (1833-1907) és fia Topits Alajos József (1855-1926) Topits Alajos józsef már 1893-ban az Országos Iparegyesület igazgatóságának a tagja is volt.[2] A gőz tésztagyár a császári és udvari szállító tésztaüzem volt,[3] és egészen az 1920-as évek végig üzemelt ugyanabban a helyiségben, a Dob utca 37-es szám alatt.[4]

Az 1872-ben megjelent első ipartörvény, amely eltörölte a céheket s szabaddá tette az ipar gyakorlását. 1873-ban megalakult a Budapesti Sütők Ipartársulata, mely 1906-ban ipartestületté alakult át. Az első kenyérgyárat 1895-ben, a Monori Kenyérgyár Részvénytársaság létesítette Monoron, a helybeli gőzmalom mellett. A gyár működését a monori malom még ugyanabban az évben való leégése szüntette meg.

Az első budapesti tésztagyárak amelyek Topits féle gyár vetélytársainak számítottak az 1890-es években nyíltak meg (Pl.: Szandtner Tésztagyár). A gyárak keverő-, sajtoló-, sodró- és tésztavágó gépei, illetve a forgatható szárítókészülékek ugyancsak külföldi eredetűek voltak. A gyárak főbb árucikkei a tarhonya, a metélt- és a levesbetéttészták voltak.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1888 (5. évfolyam) • 4. rész • Hírdetések. (504. o.)
  2. vasárnapi újság - 40. évfolyam. 25 szám- 1893.
  3. Kéry Gyula szerk.: Petőfi könyvtár 26. A Petőfi-ház története és katalógusa (1911). 169. o.
  4. http://urbface.com/budapest/a-volt-topits-tesztagyar-es-a-schwartz-berhaz