Sóvidék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A Kis-Küküllő völgye, a távolban Parajd és Sófalva látképével

A Sóvidék (németül: Salzgebiet) a Székelyföld kistája, mely a Kis-Küküllő és a Korond-patak völgyében található. Nevét a geológiai harmadkorban az Erdélyi-medencét borító tengerből visszamaradt sóhegyekről kapta.

Fekvése[szerkesztés]

A Kis-Küküllő felső szakasza mentén, a Görgényi-havasok és a Hargita-hegység nyugati oldalán található.

Története[szerkesztés]

A Sóvidék egyik településének, Siklódnak fiataljai népviseletben a szüreti mulatságon
A Hargita hegység, előtérben Kápolnásfaluval

A vidék az erdélyi sóbányászat központja, mely már ősidők óta lakott hely. Területén bronzkori, római, és avar kori leleteket tártak fel.

A római időkben Sóvárad határában már egy erőd, vagy vár (castrum) állt, amely valószínűleg az itteni sóbányák védelmére épült.

A rómaiak után a Sóvidék csak a 13. század elején kezdett újra benépesedni az ide letelepített telegdi székelyek által. Más vélemények szerint a székelyek sokkal korábban megjelentek Sóvidéken, mint ahogy az egész Székelyföldön, erre utalnak egyértelműen a régészeti ásatások. Sófalva első templomának alapjai az 1200-as évekből származnak, de más településeken is fellelhetők a korai római katolikus templomok. A környék lakossága a vidék legfontosabb ásványkincsét, a sót egészen 1562-ig szabadon bányászhatta.

A nagyobb városoktól távolabb elhelyezkedő Sóvidék nagy részét régen erdők borították, és az itteni lakosság fő foglalkozása kezdetek óta a rideg állattenyésztés volt, melyről már a 16. századból is maradtak fenn adatok.

Az állattenyésztés mellett az ember nem járta erdőkben hamuzsírfőzéssel, salétromkészítéssel, fafeldolgozással foglalkoztak. A hamuzsír az üveggyártás egyik alapanyaga volt. Kiégetésére bükkfát és cserfát használtak (erdőkiélés). Nagy hagyománya volt a gyufagyártásnak is (Parajd. A Sóvidék legrégibb települése Sóvárad, melynek neve a 13. században egy határfelosztásban tűnt fel először.

Nevét 1332-ben a pápai tizedjegyzék is említette sacerdos de Varad néven. A település a Várad nevet valószínűleg a római időkben itt emelt castrum (vár) után kaphatta.

Legfontosabb települései[szerkesztés]

A sóvidék egyik települése Korond
A Görgényi havasok

Egyesek a tágabb értelemben vett Sóvidékhez sorolják még a következő, néprajzi szempontból részben rokon településeket:

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Pávai Sóvidék népzenéje.jpg
  • Tófalvi Zoltán: A só és vidéke
  • Pávai István: A Sóvidék népzenéje – The Folk Music of Sóvidék. Hagyományok Háza – MTA BTK Zenetudományi Intézet, Budapest, 2016. A DVD-ROM mellékleten: 3460 folklóradat, 2500 hangfelvétel (fonográftól a digitális technikáig), 1450 kottás és szöveges népdallejegyzés, 124 videóklip (némafilmtől a digitális technikáig), 195 fotó, 334 archív dokumentumoldal, sokszempontú polihierarchikus, multimédiás adatbázis.
  • Pávai István: Egy népdal átalakulása a Sóvidéken. Művelődés 1977/1. 57–59.
  • Pávai István: Egy kvintváltó dallam átalakulásai. Ethnographia 1982/4. 554–560.
  • Sófalvi András: Sóvidék a középkorban. Fejezetek a székelység középkori történelméből; Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely, 2005 (Múzeumi füzetek. Haáz Rezső Múzeum)
  • Székelyudvarhely, 2005[1]
  • Vistai András János: Tekintő – erdélyi helynévkönyv
  • Sóvidéki turizmus

További információk[szerkesztés]

  • parajdi Incze Lajos: A Hargita lelke. A Sóvidék szellemi arcképe; Amerikai Magyar Szépmíves Czéh, Astor, 1984
  • Bíró Gábor: Sóvidék népi építészete; MNÉA–Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre, 1992 (A Magyar Népi Építészeti Archívum kiadványai)
  • Ferenczi István: Sóvidéki várainkról; Firtos Művelődési Egylet, Korond, 1994 (Hazanéző könyvek)
  • Tófalvi Zoltán: A sóvidéki népi fazekasság; Mentor, Marosvásárhely, 1996
  • Barabás László: Forog az esztendő kereke. Sóvidéki népszokások; szerk. Nagy Pál, szöveggond. Szőcs Katalin; Mentor, Marosvásárhely, 1998
  • Madar Ilona: A Sóvidék vallásosságáról; szerk., szöveggond. Markó Enikő; Mentor, Marosvásárhely, 1998
  • Gub Jenő: Háziállataink dícsérete. Sóvidéki etnozoológia; Firtos Művelődési Egylet, Korond, 1999 (Hazanéző könyvek)
  • Kacsó Tibor: Beszél a Sóvidék; szerzői, Paks, 2001
  • Szekeres Lukács Sándor: Kodáros kincsei. Fejezetek Felsősófalva és a Székely-Sóvidék történetéből; szerzői, Székelyudvarhely, 2002
  • Józsa András: A Sóvidék és fürdői. Korond – Parajd – Szováta; Firtos Művelődési Egylet, Korond, 2002 (Hazanéző könyvek)
  • Márton Béla: Fából faragott díszítmények a Sóvidéken; Szovátai Városi Múzeum, Szováta, 2002
  • Gub Jenő: Természetismeret és néphagyomány a székely Sóvidéken; Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 2003
  • Madar Ilona: A Sóvidék földművelése; Mentor, Marosvásárhely, 2003 (A Kriza János Néprajzi Társaság könyvtára)
  • Horváth István: A székely sóbányászat rövid története; 3. bőv. kiad.; Parajdi Sóbánya, Praid, 2004
  • 111 vers a Sóvidékről; vál. Katona Éva, ill. Páll Lajos; Kriterion, Kolozsvár, 2010
  • Pünkösdvárás a Sóvidéken. Parajdi tésztaversenyek; szerk. Demeter Zoltán; DZL, Vecsés, 2015

Jegyzetek[szerkesztés]