Sándor szerb fejedelem
| Sándor | |
 | |
| Szerbia fejedelme | |
| Uralkodási ideje | |
| 1842. szeptember 14. – 1858. december 23. | |
| Elődje | Mihály |
| Utódja | Miloš |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Karađorđević család |
| Született | 1806. október 11. Topola |
| Elhunyt | 1885. május 3. (78 évesen) Temesvár |
| Nyughelye | Oplenac |
| Édesapja | Petrović Đorđe Karađorđe |
| Édesanyja | Jelena Petrović |
| Testvére(i) | Aleksa Karađorđević |
| Házastársa | Persida Nenadović |
| Gyermekei | I. Péter szerb király |
 | |
| Sándor aláírása | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sándor témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Karagyorgyevics Sándor (szerbül: Александар Карађорђевић), (Topola, 1806. október 11. – Temesvár, 1885. május 3.) szerb fejedelem 1842-től 1858-ig.
Petrović Đorđe Karađorđe harmadszülőtt fiaként született. 1817-től az orosz hadseregben szolgált, majd Mihály szerb fejedelem hadsegédje lett. Amikor 1842-ben Mihályt egy felkelés száműzetésbe kényszerítette, a szerb parlament (Szkupstina) Sándort választotta Szerbia fejedelmévé. Bár az oroszok tiltakoztak a megválasztása miatt, a törökök pedig nem voltak hajlandók örökletessé nyilvánítani a címét, Sándor elfoglalta a trónt. Ugyanakkor hagyta, hogy egy befolyásos szerb szenátorokból álló csoport gyakorja az uralmat, akik megkísérelték megreformálni az oktatásügyet, a jogrendszert és az igazságszolgáltatást, ösztönözték a pénz és a hitel használatát. A reformok – és az elharapódzó korrupció – azonban heves ellenállást keltettek a parasztságban, ráadásul a megreformált államigazgatás ellátására kinevelt új értelmiség is Sándor ellen lépett fel: ők a reformok egyszerű átvétele helyett a nyugat-európai parlamentáris kormányzás meghonosítása mellett szálltak síkra.[1]
1848-ban a fejedelem nem támogatta a magyarok ellen fellázadó szerbeket, azt azonban engedélyezte, hogy önkéntesek átléphessék a magyar határt. Később Ausztria követelésének engedve nem támogatta Oroszországot, és semleges maradt a krími háború idején is, ezzel azonban a pánszlávizmus eszméjéért lelkesedő szerb többség támogatását elveszítette. Bár 1857-ben eltávolított néhány oligarchát a hatalomból, az 1858-ban összeülő Szkupstina ragaszkodott Sándor lemondásához. A fejedelem némi vonakodás után engedett a nyomásnak, és élete hátralévő részét pesti és romániai birtokán élte le emigrációban.[1]
Sándor 1885-ben, 78 évesen hunyt el. Fia, I. Péter szerb király később (1901) Szerbia királya lett.
Jegyzetek
Források
- Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4
| Előző uralkodó: Mihály |
Következő uralkodó: Miloš |
