Rókacápa

Rókacápa
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes) Alosztály: Cápák és ráják (Elasmobranchii) Csoport: Modern cápák (Neoselachii) Öregrend: Cápák (Selachimorpha) Rend: Heringcápa-alakúak (Lamniformes) Család: Rókacápafélék (Alopiidae) Nem: Alopias Faj: A. vulpinus
Tudományos név
Alopias vulpinus (Bonnaterre, 1788)
Szinonimák
Alopecias barrae Perez Canto, 1886 Alopecias chilensis Philippi, 1902 Alopecias longimana Philippi, 1902 Alopias caudatus Phillipps, 1932 Alopias greyi Whitley, 1937 Alopias macrourus Rafinesque, 1810 Galeus vulpecula Rafinesque, 1810 Squalus alopecias Gronow, 1854 Squalus vulpes Gmelin, 1789 Squalus vulpinus Bonnaterre, 1788 Vulpecula marina Garman, 1913
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Rókacápa témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Rókacápa témájú kategóriát.

A rókacápa (Alopias vulpinus) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának heringcápa-alakúak (Lamniformes) rendjébe és a rókacápafélék (Alopiidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Az Atlanti-óceánban közönséges, különösen a Brit-szigetek körül. A Balti-tengerben nagyon ritka, mivel alapvetően a szubtrópusi meleg tengerek lakója. A Földközi-tenger leggyakoribb cápája. Az egyes résztengerekben eltérő gyakorisággal fordul elő, így az Adriában viszonylag ritka. Áttelepült a Fekete- és az Azovi-tengerbe is. Előfordul a Indiai- és a Csendes-óceánban is.

A nyílt tengeren és partközelben is egyaránt megtalálható.

Megjelenése, felépítése

A közepes méretű cápák egyikeként hossza elérheti a 6 métert, tömege meghaladhatja a 450 kg-ot. Farokúszója hosszabb, mint maga teste, méghozzá úgy, hogy a felső része sokkal hosszabb, mint az alja. Hátúszója kicsi, mellúszója a többi cápaféléénél jóval nagyobb.

Háromszögletű fogai 3-4 sorban ülnek az állkapcsában.

Életmódja, élőhelye

Ragadozó; főleg a makréla-, a hering- és a szardíniarajokat tizedeli. Körülússza a hering- és szardínia rajokat, és hosszú farokúszójával messze hangzó csapásokat mér a vízre. Miután így összeterelte a halakat, közébük úszik és a tömegből ejt zsákmányt. Gyakran vadászik rajokban vagy párban. Nagyritkán az embert is megtámadja.

Gyakran ejtik el őket

de néha meg is mentik

A halászok nemcsak azért utálják, mert halevő, de azért is, mert gyakran belegabalyodik az ún. cérnahálókba, és ilyenkor szétszaggatja azokat.

Források

• Pénzes Bethlen: Tengeri állatok 2. (Gémes Péter rajzaival). Búvár zsebkönyvek. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1979, p. 8.

További információk

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. július 9.)