Rosencrantz és Guildenstern halott (színmű)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Rosencrantz és Guildenstern halott szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Rosencrantz és Guildenstern halott, vagy pusztán Rosencrantz és Guildenstern (angol: Rosencrantz and Guildenstern are Dead) Tom Stoppard abszurd, egzisztencialista tragikomédiája.[1] A darab hivatalos világpremierjét az Old Vic Színházban játszották 1967 áprilisában.[2]

Keletkezése[szerkesztés]

Az ideától az Oxford Színház bemutatójáig[szerkesztés]

Stoppard 1963-ban ügynöke, Kenneth Ewing javaslatára döntött úgy, hogy ír egy Hamlet feldolgozást, aminek főszereplői Rosencrantz és Guildenstern lesz. 1964-ben el is készült a későbbi darab elődje, amely pusztán egy felvonásból állt. Ebben Rosencrantz, Guildenstern, a Színész, Lear Király, Horatio, illetve Hamlet karakterei jelennek meg már a hajón Anglia felé, de Hamlet és a Színész szerepet cserélnek. 1965-ben Stoppard átdolgozta a darabot, ami így már két felvonásból állt. A drámaíró ezt a verziót küldte el a Királyi Shakespeare Társulatnak, akiknek nagyon tetszett Stoppard műve, így felkérték egy harmadik felvonás megírására az első kettőhöz. Habár az eredeti tervek szerint a KST mutatta volna be a darabot, pénzügyi nehézségek miatt az egyetemista Oxford Színházi Csapathoz került a mű.[2]

Az edinburghi premiertől a nemzetközi színpadokig[szerkesztés]

Rosencrantz és Guildenstern halott Oxford Színház verziójáról készült rendkívül pozitív kiritkáknak köszönhetően a National Theatre is be szerette volna mutatni a darabot. Így a forgatókönyv egy újabb alapos átdolgozása után a darab Edinburgh-ban is színpadra került. A premier estéjén Stoppard egy a nemtetszését kifejező néző bántó megjegyzése miatt nem nézte végig a darabot, hanem már az első felvonás után elhagyta a színházat – amit később kifejezetten megbánt.[2] Az edinburghi előadás oly nagy sikernek bizonyult, hogy a mű következő állomása már a Broadway színpadja volt. De Rosencrantz és Guildenstern halott nem csak az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban bizonyult hatalmas sikernek, hanem világszerte – többek között Olaszországban, Japánban, Németországban és Skandináviában. 1990-ben még film is készült a darabból maga Stoppard rendezésével. [3]

Szereplők[szerkesztés]

  • Rosencrantz és Guildenstern: Hamlet gyermekkori barátai és iskolatársai
  • Színész: egy vándorszínész, a Tragédiajátszók vezetője
  • Alfred: egy kisfiú, aki a női karaktereket alakítja a Tragédiajátszók darabjaiban
  • Tragédiajátszók: vándorszínész társulat
  • Hamlet: Dánia hercege, Claudius unokaöccse
  • Ophelia: Hamlet jövendőbelije
  • Claudius: Dánia királya, Hamlet nagybátyja és mostohaapja
  • Gertrud: Dánia királynője, Hamlet édesanyja
  • Polonius: Claudius főtanácsadója
  • Horatio: Hamlet barátja
  • Fortinbras: Norvégia királyának az unokaöccse
  • Első követ
  • Második követ
  • Első katona
  • Második katona
  • Udvar és kísérők

Összegzés[szerkesztés]

A mű Shakespeare Hamlet c. tragédiáján alapszik, de benne az eredeti darabban jelentéktelennek bizonyuló szereplők, Rosencrantz és Guildenstern kerülnek a középpontba, s így az eredeti műhöz képest jóval több komplexitást nyernek. A két főszereplő játszadozással, viccelődéssel, illetve filozófia eszmecserékkel töltik az idejüket. Elmélkedéseik során a szabad akaratról, a halálról, illetve az önazonosságról vitatkoznak.[4] Mindeközben a Hamlet többi szereplője is megjelenik a színpadon, ugyanis a Stoppard darab hátterében az eredeti Shakespeare tragédia cselekménye folyamatosan zajlik. Rosencrantz és Guildenstern halott az eredeti Shakespeare tragédia „fordítottja”: a háttérszereplőkből lesznek a főszereplők és vica versa.[3]

Annak ellenére, hogy a Shakespeare tragédia cselekménye a háttérben zajlik, Rosencrantz-nak és Guildensternnek fogalmuk sincs, mi történik, hol vannak, vagy kik ők egyáltalán (mind átvitt, mind szó szerinti értelemben ).[5] Párbeszédeikből nyilvánvalóvá válik, hogy képtelenek az önálló cselekvésre és külső irányításra van szükségük. Ezt a külső irányítást a Hamlet cselekménye testesítené meg, azaz a többi szereplővel való interakciójuk, de ezek olyan ritkán következnek be, hogy a főszereplők szinte teljesen magukra vannak utalva.

Már a dráma legelejétől Rosencrantz és Guildenstern egy elkerülhetetlen végzet felé tart.[6] Habár nem emlékeznek semmire, tudják, hogy a király megbízásából Hamletet, Dánia hercegét és egyben gyermekkori barátjukat kell megfigyelniük, hogy kiderítsék, mi gyötri az ifjú herceget, illetve mire készül. Ezt a feladatot nemhogy nem képesek teljesíteni, de a mű végén – ugyanis Hamlet túljár az eszükön – a két főszereplőt végeztetik ki a herceg helyett. De a végkifejlethez való eljutásig Rosencrantz és Guildenstern számos lelki gyötrődésen, vitán (amik az értelmetlen össze-vissza beszéd és a filozófia elmélkedések spektrumán mozognak) megy keresztül. A mű az eredeti Shakespeare tragédia zárójelenetével végződik, mely során a Követ kijelenti: „Hogy Rosencrantz és Guildenstern halott.”[7] A főszereplők szemszögéből a végzetükhöz vezető cselekedeteik láncolata teljesen ésszerűtlen, de ez annak a következménye, hogy Rosencrantz és Guildenstern pusztán jelentételen bábok Hamlet világában.[3]

Témák[szerkesztés]

Halál[szerkesztés]

Miközben Rosencrantz és Guildenstern sikertelenül próbálnak rájönni, hogy mit is kéne egyáltalán tenniük, többek között a halál témájáról is elmélkedni kezdenek. Habár rettegnek az elmúlás gondolatától, kénytelenek belátni, hogy mint halandók – s ráadásul, mint a Hamlet szereplői, ugyanis Rosencrantz és Guildenstern karakterének a halál előíratott – nincs más választásuk. A lelki folyamat, amin keresztülmennek a halandóság tagadástól az elfogadásig erősen tükrözi az univerzális emberi gondolatmentet a halált illetően.[6]

Végzet[szerkesztés]

A dráma cselekményének haladásával nyilvánvalóvá válik, hogy a két főszereplő nem kerülheti el a végzetüket, azaz a halált, ugyanis sorsukat megpecsételte a forgatókönyv. Természetesen nem minden irodalmi figurának a halál a végzete – sokuk például örök szerelemre lelnek vagy meggazdagodnak – így e képzelet szülte szereplők sorában Rosencrantz és Guildenstern, illetve a tragikus szereplők általában véve, a rövidebbet húzták. Viszont a kitalált karakterekkel ellentétben magára az emberiségre pusztán a halál vár, mint végzet. Így Rosencrantz és Guildenstern személyét nem csak az elmúlásuktól való rettegésük teszi rokonszenvessé, hanem annak elkerülhetetlensége.[6]

Élet[szerkesztés]

„A bizonytalanság természetes állapot.”[7] A halálhoz hasonlóan maga az élet is fontos témáját képezi a műnek. Habár főszereplőink végzete, a halál, kőbe van vésve, az ezen állomásig való eljutás annál bizonytalanabb és bonyolultabb. Holott Rosencrantz és Guildenstern egy színdarab szereplői, Stoppard megfosztja őket egy, a drámai karakterekre jellemző nagyon fontos tulajdonságtól: hogy mindig tudják, mit kell tenniük. Hamlettel vagy a többi szereplővel ellentétben Rosencrantz és Guildenstern (az emberiséghez hasonlóan) nem tudnak semmit létezésük céljáról, így tehetetlenül sodródnak a haláluk felé.[6]

Színház[szerkesztés]

Rosencrantz és Guildenstern mellett a Színész a mű egyik legjelentősebb szereplője. A színészi életről szóló monológjában, illetve a két főszereplővel folytatott beszélgetései során számtalan utalást tesz arra, hogy maga Rosencrantz és Guildenstern is pusztán színészek – s, mint színészek, követniük kell a forgatókönyvet és beteljesíteni a sorsukat.

Rosencrantz és Guildenstern halott egy roppant rétegzett mű, ugyanis a hátterében a Hamlet cselekménye zajlik, azaz színdarab van a színdarabban. Emellett a Tragédiajátszók a Hamlet cselekményét követve eljátsszák a Gonzago megölése c. darabot, azaz színdarab (Gonzago) van a színdarabban (Hamlet), ami szintén egy színdarabban (Rosencrantz és Guildenstern) van.[6]

Film[szerkesztés]

Rosencrantz és Guildenstern halott 1990-ben került a filmvászonra Stoppard rendezésével, illetve Gary Oldman-nel (Rosencrantz) és Tim Roth-al (Guildenstern) a főszerepben.[8] A médiumváltás miatt Stoppard úgy érezte, hogy az eredetileg 3 órás darabot le kell rövidíteni, ugyanis a mű nem éppen a vizualitása miatt lett sikeres. Ami azt illeti, a forgatás során Stoppard-nak többször emlékeztetnie kellett az operatőrt, Peter Biziou-t, hogy olykor-olykor mozdítsa meg a kamerát.[9] Holott a film döntően pozitív értékelést kapott, nagy hátránya, hogy a cselekményét pusztán azon nézők fogják egyáltalán érteni, akik vagy olvasták, vagy látták színpadon az eredeti darabot.[10] A Velencei Filmfesztiválon a film elnyerte az Arany Oroszlán díjat, amit Stoppard roppantul komikusnak talált, ugyanis e díj elnyerésére érdemesebnek találta vetélytársa, Martin Scorsese Nagymenők c. filmjét.[9]

Magyar fordítások[szerkesztés]

Habár több magyar fordítás is készült a műből, a legtöbb színdarab a Vas István féle fordítást használta fel. De Vas mellett mások is átemelték a darabot a magyar nyelvbe, többek között Nádasdy Ádám, illetve Eörsi István.[11] A dráma azon részei, melyeket Stoppard szóról-szóra az eredeti Hamlet műből emelt át, a magyar verzióban Arany János Hamlet fordításaként jelennek meg a darabban.

Magyar előadások[szerkesztés]

Rosencrantz és Guildenstern halott nem pusztán külföldön, hanem a hazai színházak körében is nagy népszerűségnek örvend, így az évtizedek során számos társulat vitte színpadra a darabot.

Nemzeti Színház (1971)[szerkesztés]

Rosencrantz és Guildenstern halott az feltételezhetőleg a legkorábban 1971-ben került színpadra Magyarországon, mégpedig a budapesti Nemzeti Színházban, illetve e színház társulatának színészeivel. A darabot Marton Endre rendezte, a főszerepet pedig Sinkovits Imre (Rosencrantz) és Avar István (Guildenstern) töltötte be. Az alkotás Vas István fordítását használta fel.[12]

Kamra (1994)[szerkesztés]

Máté Gábor rendezésével 1994-ben játszotta a Katona József Színház társulata a budapesti Kamra Színházban. Rosencrantz szerepét Tóth József, míg Guildenstern-ét Bán János töltötte be. A helyszín érdekessége, hogy három évvel ezelőtt ugyanitt rendezte meg Zsámbéki Gábor a Hamletet. E bemutató szintén Vas István fordítását alkalmazta.[13]

Kolozsvári Állami Magyar Színház (1994)[szerkesztés]

Szintén 1994-ben volt megtekinthető a Kövesdy István rendezte Rosencrantz és Guildenstern halott a kolozsvári Állami Magyar Színházban. A darabot az Állami Magyar Színház társulatának színészei játszották Nagy Dezsővel (Rosencrantz) és Boér Ferenccel (Guildenstern) a főszerepben. Az előző feldolgozásokhoz hasonlóan e darab szövege is a Vas István féle fordítást használta fel.[14]

Stúdiószínház (2003)[szerkesztés]

A kaposvári Stúdiószínházban Váradi Szabolcs rendezésével vitte színpadra a Csiky Gergely Színház társulat Stoppard művét. A főszereplőket Némedi Árpád (Rosencrantz) és Nagy Viktor (Guildenstern) színészek alakították. E feldolgozás is a Vas István fordítást alkalmazta, mint szöveg.[15]

Shakespeare Fesztivál, Várszínház (2010)[szerkesztés]

Stoppard darabja 2010-ben még a Gyulai Shakespeare Fesztiválra is eljutott Victor Ion Frunza rendezésével. A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház társulat Katona Lászóval (Rosencrantz) és Balázs Attilával (Guildenstern) az élen lépett fel a gyulai Várszínpadon. 2009-ben ez az előadás a „legjobb előadásának járó UNITER-díjat kapta Romániában.”[16] Frunza feldolgozásában a gyulai vár, mint helyszín és díszletelem, jelentős szerepet kapott, sőt még a szellem alakja is feltűnt rajta – habár főszereplőink egyáltalán nem értik, hogy miként került oda, vagy mit csinál ott.[17] A legtöbb magyar előadással ellentétben e feldolgozásban Vas István mellett Eörsi István fordítását is felhasználták.[18]

MU Színház (2011)[szerkesztés]

2011-ben az MU Színházban került megrendezésre Grigor Attila és a Szputnyik Hajózási Társulat közös erejével Stoppard abszurd színdarabja Fábián Gáborral (Rosencrantz) és Jankovics Péterrel (Guildenstern) a főszerepben. E feldolgozásban pusztán a két főszereplő, illetve a Tragédiajátszók szerepelnek, így a karakterek „jobban eltávolodnak a Hamlet-drámától, a fókusz a hamleti cselekményről a szereplők adott jelenetben betöltött pillanatnyi viszonyrendszerére és adott szituációkon belül megvalósítható játék-lehetőségekre kerül.”[19] A Shakespeare fesztiváli előadáshoz hasonlóan e adaptáció sem hagyatkozott teljes mértékben a Vas István féle fordításra, ugyanis Nádasdy Ádám fordítását is felhasználták.[20]

Szkéné (2014)[szerkesztés]

Szikszai Rémusz rendező a Vádli Alkalmi Színházi Társulás, a Füge és a Szkéné színházi társulatok segítségével 2014-ben vitte a darabot az utóbbi színpadára. Rosencratz-ot Nagypál Gábor, míg Guildenstern-t Kaszás Gergő alakította. E feldolgozás érdekessége volt, hogy a színpad a Stoppard féle üresség helyett egy játszótér volt, emellett Hamlet (Király Attila) „Michael Ende Végtelen történet című könyvét tartotta a kezében, arra utalva, hogy Rosencrantz és Guildenstern története sem ér véget.”[21] A legtöbb magyar előadással egyetemben ez a feldolgozás is a Vas István féle fordításon alapult.[22]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Dr. Pew Maji (2013. november). „Absurdism in Tom Stoppard’s Rosencrantz and Guildenstern Are Dead” (angol nyelven). Galaxy: International Multidisciplinary Research Journal II. (VI.). ISSN 2278-9529.  
  2. a b c Rosencrantz and Guildenstern: 50 years on, Tom Stoppard's play returns to the theatre where it made its name (angol nyelven). The Independent, 2017. március 13. (Hozzáférés: 2020. november 20.)
  3. a b c (2020. október 5.) „Rosencrantz and Guildenstern Are Dead” (angol nyelven). Wikipedia.  
  4. Rosencrantz and Guildenstern | fictional characters (angol nyelven). Encyclopedia Britannica. (Hozzáférés: 2020. november 20.)
  5. William F. Thomsen (1968. november). „Rosencrantz and Guildenstern Are Dead by Tom Stoppard” (angol nyelven). The English Journal 57 (8), Kiadó: National Council of Teachers of English.  
  6. a b c d e AEvar Jonsson (2015). „[https://web.archive.org/web/20180224144233/http://www.belmont.edu/burs/presentations.html Characters in Search of a Purpose: Meaning in Rosencrantz and Guildenstern Are Dead]” (angol nyelven), Nashville. [2018. február 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2020. november 24.)  
  7. a b Stoppard, Tom.szerk.: Dobayné Fenyvesi Ildikó: Rosencrantz és Guildenstern halott ford.: Vas István:. M-ÉRTÉK KIADÓ (2004). ISBN 963 9519 83 9 
  8. Rosencrantz & Guildenstern Are Dead (1990) - IMDb” (angol nyelven).  
  9. a b Rosencrantz & Guildenstern Are Dead, but their witty movie lives on (amerikai angol nyelven). Film. (Hozzáférés: 2020. november 20.)
  10. R & G are Dead is great -- if you know the play - The Tech. tech.mit.edu. (Hozzáférés: 2020. november 20.)
  11. OSZMI (hu-HU nyelven). szinhaztortenet.hu. (Hozzáférés: 2020. november 20.)
  12. OSZMI (hu-HU nyelven). szinhaztortenet.hu. (Hozzáférés: 2020. november 20.)
  13. OSZMI (hu-HU nyelven). szinhaztortenet.hu. (Hozzáférés: 2020. november 20.)
  14. OSZMI (hu-HU nyelven). szinhaztortenet.hu. (Hozzáférés: 2020. november 20.)
  15. OSZMI (hu-HU nyelven). szinhaztortenet.hu. (Hozzáférés: 2020. november 20.)
  16. OSZMI (hu-HU nyelven). szinhaztortenet.hu. (Hozzáférés: 2020. november 20.)
  17. OSZMI (hu-HU nyelven). szinhaztortenet.hu. (Hozzáférés: 2020. november 20.)
  18. OSZMI (hu-HU nyelven). szinhaztortenet.hu. (Hozzáférés: 2020. november 20.)
  19. OSZMI (hu-HU nyelven). szinhaztortenet.hu. (Hozzáférés: 2020. november 20.)
  20. OSZMI (hu-HU nyelven). szinhaztortenet.hu. (Hozzáférés: 2020. november 20.)
  21. Tóth, Ilda, (2014. november 21.). „Halotti beszédek, Rosencrantz és Guildenstern újra a színpadon, G. Tóth Ilda”.  
  22. Stoppard,, Tom. „Rosencrantz és Guildenstern halott, [Színmű]”.  

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]