Michael Ende

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Michael Ende
Michael Ende egy 1990-es tévéinterjúban
Michael Ende egy 1990-es tévéinterjúban
Élete
Születési név Michael Andreas Helmuth Ende
Született 1929. november 12.
München, Németország
Elhunyt 1995. augusztus 28. (65 évesen)
Filderstadt, Németország
Sírhely müncheni Waldfriedhof
Nemzetiség német
Szülei Edgar Ende
Házastársa Ingeborg Hoffmann (1964-1985)
Mariko Sato (1989-1995)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) regény, novella
Első műve A mutatványos (szonett)
Fontosabb művei Momo
A Végtelen Történet
Kitüntetései
  • A Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendje
  • Zilveren Griffel (1983)
  • Großer Preis der Deutschen Akademie für Kinder- und Jugendliteratur e.V. Volkach (1980)
  • Bayerischer Poetentaler (1986)
Irodalmi díjai Hans Christian Andersen-díj, Német Fantáziadíj, Szövetségi Érdemkereszt
Michael Ende aláírása
Michael Ende aláírása
Michael Ende weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Michael Ende témájú médiaállományokat.

Michael Andreas Helmuth Ende (Garmisch-Partenkirchen, 1929. november 12. – Filderstadt-Bonlanden, 1995. augusztus 28.) német író, aki gyermekkönyvei révén vált ismertté.

Élete[szerkesztés]

Michael Ende 1929-ben született Edgar Ende szürrealista festő és felesége gyermekeként. Első életéveit Münchenben töltötte, ide járt gimnáziumba is.

Néhány héttel a második világháború vége előtt behívták a hadseregbe, ám ő inkább elmenekült. Csak 1948-ban sikerült befejeznie gimnáziumi tanulmányait Stuttgartban. Ezt követően 1948 és 1950 között Münchenben színi iskolába járt, amelyet sikeresen elvégzett.

1953-ig különböző színházakban dolgozott, ahol politikai kabarék szövegeit írta. 1954 és 1962 között a Bayerischer Rundfunk nevű rádióadó filmkritikusa volt.

Saját, zömében drámai színdarabjai azonban nem hozták meg Ende számára a várva várt sikert. Gombos Jim és Lukács, a masiniszta című gyermekeknek szóló kéziratát tizenkét kiadó utasította el, mígnem 1960-ban a Thienemann kiadó jóvoltából megjelenhetett, és egy csapásra ismertté tette a szerzőt. Az anyagi függetlenséget a második kötet, a Gombos Jim és a rettegett 13 kiadása (1962) hozta meg számára.

1970-ben első feleségével, Ingeborg Hoffmann-nal elhagyta Németországot és Olaszországban telepedett le, mert a német kritikusok „gyerek-firkász”-nak („Schreiberling für Kinder”) titulálták és azzal vádolták, hogy műveivel menekülni próbál a valódi világból. Olaszországban született meg 1973-ban hatalmas sikert elérő meseregénye, a Momo, amelyet ő maga illusztrált.

1978-ban bemutatták a könyvből készült operát, 1985-ben pedig a filmet, amelyben Ende kisebb mellékszerepet vállalt.

1979-ben született meg leghíresebb műve, A Végtelen Történet, amelynek 1984-es megfilmesítésétől azonban elhatárolódott, mert túlságosan giccsesnek tartotta.

1985-ben elhunyt a felesége. Ende ezt követően visszaköltözött Münchenbe. 1989-ben elvette feleségül Mariko Sato japán fordítót, aki átültette az író néhány művét japán nyelvre.

1995-ben Stuttgart közelében hunyt el gyomorrákban. Münchenben nyugszik. Síremléke, amelyet Ludwig Valentin Angerer tervezett, egy túlméretezett, bronzból készült nyitott könyv, amelyből műveinek mesefigurái nőnek ki.

Ende a huszadik század legkedveltebb és legsikeresebb német nyelvű szerzőinek egyike, akit az irodalomkritikusok azonban szinte teljes egészében figyelmen kívül hagytak. Nagy sikerét és ismertségét részben a két regényéből készült filmnek is köszönheti.

Fontosabb művei[szerkesztés]

  • 1960 Gombos Jim és Lukács, a masiniszta (Jim Knopf und Lukas der Lokomotivführer)
  • 1962 Gombos Jim és a rettegett 13 (Jim Knopf und die wilde 13)
  • 1967 A játékrontó (Die Spielverderber)
  • 1969 Das Schnurpsenbuch
  • 1972 Tranquilla Trampeltreu, az állhatatos teknősbéka (Tranquilla Trampeltreu, die beharrliche Schildkröte)
  • 1972 Momo (Momo)
  • 1978 A kis paprikajancsi (Das kleine Lumpenkasperle)
  • 1978 Lirum Larum Willi Warum
  • 1978 Álomfaló csodamanó (Das Traumfresserchen)
  • 1979 A Végtelen Történet (Die unendliche Geschichte) - első magyar kiadás: Árkádia Könyvkiadó, 1985, puhafedeles
  • 1981 A sárkány és a pillangó (Der Lindwurm und der Schmetterling Oder der seltsame Tausch)
  • 1982 Az árnyékvarrógép (Die Schattennähmaschine)
  • 1982 Bűvészmese (Das Gauklermärchen)
  • 1983 Tükör a tükörben (Der Spiegel im Spiegel)
  • 1984 Norbert Nackendick balladája (Die Ballade von Norbert Nackendick)
  • 1984 Filemon Faltenreich
  • 1985 Der Giggolori
  • 1986 Álmok zsibvására (Trödelmarkt der Träume – Mitternachtslieder und leise Gedichte)
  • 1987 Norbert Nackendick vagy a csupasz orrszarvú (Norbert Nackendick Oder Das nackte Nashorn)
  • 1988 Ofélia árnyékszínháza (Ophelias Schattentheater)
  • 1989 A sátánármányosparázsvarázspokolikőrpuncspancslódítóbódítóka (Der satanarchäolügenialkohöllische Wunschpunsch)
  • 1990 Történet a tálról és a kanálról (Die Geschichte von der Schüssel und dem Löffel)
  • 1991 Ilka titka (Lenchens Geheimnis)
  • 1992 A szabadság börtöne (Das Gefängnis der Freiheit)
  • 1993 A csábító (Der Rattenfänger)
  • 1993 Teddy és az állatok (Der Teddy und die Tiere)
  • 1993 A teliholdlegenda (Die Vollmondlegende)
  • 1994 Michael Ende kartotékszekrénye (Michael Endes Zettelkasten)
  • 1994 Varázslóiskola és más történetek (Die Zauberschule und andere Geschichten)
  • 1998 A senkikertje (Der Niemandsgarten)
Michael Ende sírja Münchenben

Források[szerkesztés]