Ronald Dworkin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ronald Dworkin
Ronald Dworkin (2008)
Ronald Dworkin (2008)
Született
1931. december 11.[1][2]
Worcester[3]
Elhunyt
2013. február 14. (81 évesen)[1][2]
London
Állampolgársága amerikai
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
  • Holberg International Memorial Prize (2007)
  • Balzan Prize
Halál oka leukémia

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ronald Dworkin témájú médiaállományokat.

Ronald Dworkin (Worcester, Massachusetts, 1931. december 11.London, 2013. február 14.[4]) amerikai jogfilozófus, jogász professzor.

1931-ben született az egyesült államokbeli Worcesterben. A Harvard College-ban tanult filozófiát, majd az Oxfordi Egyetemen jogelméletet. 1962-ben választották a Yale Egyetem professzorává, 1969-ben Herbert Hart professzori székét vette át az Oxfordi Egyetem jogelméleti tanszékén, s ezt a pozíciót 1998-ig töltötte be.

Antipozitivista, jogászi perspektíva, a jog működésének megértését a bíróságok működéséből vezeti le. Pozitivizmus kritika: -az elismerési szabály meghatároz valamilyen pedigrét, amely a többi szabály érvényességét szolgálja -a kritérium egy múltbeli tény, amire vonatkozik egy konvenció, egyetértenek abban, hogy mi a jó. Nem képes számot adni a nehéz esetekről.

Jogelvek: -a szabályok mindent, vagy semmit elv alapján működnek, az elvek nem -a szabályok nem ütközhetnek egymással csak látszólagosan, az elvek ütközhetnek és nem vesztik érvényüket -a szabályok lehetnek érvényesek, vagy érvénytelenek, az elveknek súlyok van

Dworkin értelmezési elmélete: Minden értelmezés célt tulajdonít az értelmezés tárgyának. Alkotó értelmezés: az értelmező szándéka a fontos, a lehető legjobb színben tünteti fel a társadalmi gyakorlatot. Értelmezés fázisai: -előértelmezés ( mi az a társadalmi gyakorlat?) -a tulajdonképpeni értelmezés (mi a társadalmi gyakorlat célja?) -utóértelmezés (az értelmező hozzáigazítja a gyakorlatot, ahhoz az igazoláshoz, amit az előző szakaszban alkotott.) Paradigmatikus esetek: az igazolás terhét a másik félre hárítják, minden műnek vannak olyan vonásai, melyeket illetően széles körű konszenzus alakult ki. Ennek ellenpárja a hibás esetek, a legjobb értelmezés sem tudja a teljes művet elemezni. Hibás esetek: amelyekhez nem illeszkedik értelmezési ok, hozzá kell igazítani a társadalmi gyakorlatot az értelmezéshez.

  • Értelmező elmélet:

A jog olyan társadalmi gyakorlat, amelynek célja kényszer alkalmazásának igazolása.

1.származnak e jogaink és kötelezettségeink múltbeli politikai döntésekből 2.ha igen akkor mi ennek az értelme? 3.a múlt döntéseivel való milyen konzisztencia szolgálja a leginkább ezt az értelmet?

  • Konvencionalizmus szerint:

1.igen 2.ennek értelme a méltányos eljárás és a kiszámíthatóság 3.a múltbeli döntésekből csak akkor származnak jogok, ha azok explicit módon benne vannak a döntésben, vagy olyan módszerekkel explicitté tehetők, melyeket a szakma konvencionálisan elfogad

  • Pragmatizmus:

1.nem 2.a bíróknak jövő orientáltan kell döntéseket meghoznia

  • Jog mint integritás:

1.igen 2.az értelmét az integritás eszményében látja 3.a koherenciát a politikai erkölcsnek a méltányosságtól és az igazságosságtól megkülönböztető eszmének tartja

Források[szerkesztés]