Rochlitz Gyula (építész)

Rochlitz Gyula
Emléktáblája Budapest VIII. kerületében
Született	1825. december 5. Nagyrőce
Elhunyt	1886. január 18. (60 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	építész
Iskolái	Bécsi Műszaki Egyetem
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (48/1-2-15)
A Wikimédia Commons tartalmaz Rochlitz Gyula témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Rochlitz Gyula (Nagyrőce, 1825. december 5. – Budapest, 1886. január 18.) építész, a Keleti pályaudvar központi épületének tervezője.

Élete, munkássága

A szepességi cipszer családból származó Rochlitz Gyula építésztanulmányait a bécsi műszaki egyetemen végezte, majd Pesten vállalt építészeti munkákat. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésekor honvédnek állt, ahol az utászokhoz került. A szabadságharc során századosi rangot ért el, Görgey István tiszttársa volt. A világosi fegyverletétel után Nyugat-Európába emigrált.

Az emigrációból visszatérve a Magyar Királyi Államvasutak vasútépítési igazgatóságán, majd a magasépítési osztályon kapott alkalmazást. A tehetséges építész hamarosan a magasépítési osztály vezetőjévé vált, ebben az időszakban tervezte és vezette a MÁV jelentősebb építkezéseit, úgymint a dunai összekötő vasúti híd, illetve a MÁV Andrássy úti igazgatósági épületének építését. A vasúti vállalat felügyelőjeként indította meg az államvasutak új, központi indóházának tervezését, majd annak főtervezője lett. Mint az építkezés irányítója, végigszolgálta a pályaudvar 1881-ben megkezdett és 1884-ig tartó építkezését.

Építői munkásságának elismeréseként a Ferenc József-rend lovagja címmel tüntették ki. Az elhunyt építészt a kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra, sírját fekete márvány obeliszk díszíti.

Emlékezete

Rochlitz Gyula mellszobrát a pályaudvar restijének első vendéglőse készíttette, amelyről sokáig nem tudták, hogy kit ábrázol. A szobrot később az indulási csarnokba helyezték át, ám onnan végleg eltűnt. Az emlékére a MÁV 1959-ben, a pályaudvar megnyitásának hetvenötödik évfordulóján, egy emléktáblát helyezett el az indulási oldalon.

Források

• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
• Pilinyi Péter: A Baross tér (magyar nyelven) (html). (Hozzáférés: 2010. december 12.)