Roberto Oros di Bartini

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Roberto Oros di Bartini
Életrajzi adatok
Született 1897. május 14.
Fiume, Osztrák–Magyar Monarchia
Elhunyt 1974. december 6. (77 évesen)
Moszkva, Szovjetunió
Sírhely Vvedenskoye Cemetery
Nemzetiség olasz
Állampolgárság szovjet
Iskolái Politecnico di Milano
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Politecnico di Milano
Pályafutása
Szakterület repülő mérnök, repülőgép tervező
Munkahelyek
Szibériai Repülési Kutatóintézet kutató
Más munkahelyek Dimitrov Repülőgépgyár
Szakmai kitüntetések
Lenin-rend

Hatással volt Szergej Pavlovics Koroljov
Hatással voltak rá Georgij Mihajlovics Berijev
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Roberto Oros di Bartini témájú médiaállományokat.

Roberto Oros di Bartini (Fiume, 1897. május 14.Moszkva, 1974. december 6.), orosz névváltozatban Robert Ljudvigovics Bartini (oroszul: Роберто Людовигович Бартини, kiejtve: Bartyinyi) olasz származású szovjet fizikus, repülőgép-tervező.

Élete[szerkesztés]

Az Osztrák–Magyar Monarchia állampolgáraként Fiumében született olasz nemesi családba. 1915-ben végezte el a középiskolát, majd tartalékos tiszti iskolára került Besztercebányára. A képzés végén 1916-ban az orosz frontra küldték, ahol júniusban hadifogságba esett. A háború után, 1921-től 1922-ig repülőiskolát végzett el Milánóban és itt lett tagja az Olasz Kommunista Pártnak. A fasiszta hatalomátvétel után 1923-ban a Szovjetunióba ment, ahol mint repülőmérnök dolgozott. Több fontos műszaki és vezetői beosztást töltött be a Szovjet Légierőnél. 1928-ban őt nevezték ki a szovjet kísérleti hidroplán-program vezetőjének, 1930-ig a program vezető tervezője volt. Őt sem kerülte el sztálini terror, így 19381946 között bebörtönözték, és Saraskában dolgoztatták. Fogvatartottként dolgozott az NKVD felügyelete alatt működő CKB–29 tervezőirodában, majd később a Dimitrov Repülőgépgyár területén működő, Georgij Berijev vezette OKB–86-os tervezőirodában. Különböző típusjelzésű repülő modellek fejlesztésén munkálkodott a Dimitrov és a Berijev repülőgépgyártó vállalatoknál Taganrogban egészen 1952-ig. Ezt követően Novoszibirszkbe került a Szibériai Repülési Kutatóintézethez (SzibNIA) és Sztálin halálát követő enyhülés eredményeként 1956-ban rehabilitálták. Több publikációja jelent meg a repülőgépgyártásban használatos szerkezeti anyagok és technológiák, az aerodinamika, valamint az elméleti fizika tárgykörében.

Repülőgépei[szerkesztés]

Név Leírás
Sztal–6 Kísérleti repülőgép, mellyel szovjet sebesség rekordot állítottak fel
DAR Korrózióálló repülő csónak (amfíbia) az északi sarki távolsági repülésekhez
Sztal–7 Kétmotoros utasszállító repülőgép
Jer–2 (DB–240) Első repülés 1940 júniusában.
Jer–2 (AM–35-ös motorral) 1942 június.
Jer–2 (2 db ACS–30B motorral) kb. 300 db épült belőle, 3 db 1000 kg-os légibomba szállítására volt alkalmas. Legnagyobb sebessége 446 km/h, hatótávolsága 5000 km
Jer–2
A–57 Sugárhajtóműves stratégiai bombázó repülőgép
VVA–14 Bartini és Berijev 1972-ben tervezett határfelület-repülőgépe
AL–40 Nukleáris meghajtású hidroplán, mely nem épült meg. A Szibériai Repülési Kutatóintézetben (SzibNIA) 1960 körül.
R 53.6K Minden aerodinamikai felület kiszámított és megfelelt a 4 származtatott funkciónak 1940 körül.

A VVA–14 típus[szerkesztés]

Az 1930-as években a Sztal típusú, újszerű repülőgépek megépítésével vált szakmai berkekben igazán ismertté. A legjelentősebb tervezői teljesítménye taganrogi Berijev-tervezőirodában kifejlesztétt és egyetlen példányban megépített VVA–14 típus. A szokatlan megjelenésű repülőeszközt a szakirodalom a határfelület-repülőgépek (ekranoplánok) közé sorolja.[1]

Repülés nagyjai között[szerkesztés]

Több alkalommal dolgozott együtt a szovjet repülőgépipar más jelentős képviselőivel, így Koroljovval, Iljusinnal, Antonovval, Mjasziscsevvel és Jakovlevvel. Koroljov tanárának tartotta őt, az aerodinamikában ismert szakkifejezés a róla elnevezett „Bartini-hatás”.

Publikációi[szerkesztés]

Bartini VVA–14 típusú határfelület-repülőgépe a monyinói repülőmúzeumban kiállítva
  • Roberto Oros di Bartini. Some relations between physical constants. In: Doklady Acad. Nauk USSR, 1965, Angol nyelvű, Oroszul: Доклады Академии наук, 1965,
  • Roberto Oros di Bartini. Kapcsolat a fizikai állandók között orosz nyelven jelent meg: (сборник Проблемы теории гравитации и элементарных частиц, М., Атомиздат, 1966,).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Villányi György: Egy érdekes kísérlet: Az Alekszejev-féle ekranoplán. Haditechnika 1999. 4.szám 32-36. old. (Hozzáférés: 2009. október 22.)

Fordítás[szerkesztés]

Források[szerkesztés]