Robert Rauschenberg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Robert Rauschenberg
Robert Rauschenberg 1968-ban
Robert Rauschenberg 1968-ban
Született 1925. október 22.[1][2][3][4][5][6][7][8][9][10][11]
Port Arthur
Elhunyt 2008. május 12. (82 évesen)
Captiva Island
Állampolgársága
Foglalkozása
  • fotográfus
  • festőművész
  • szobrász
  • művész
  • koreográfus
Iskolái
  • Black Mountain College
  • Art Students League of New York
  • Julian Akadémia
  • Kansas City Art Institute
  • University of Texas at Austin
Kitüntetései
  • National Medal of Arts
  • Praemium Imperiale
  • Florida Artists Hall of Fame
Halál okaszívinfarktus

A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Rauschenberg témájú médiaállományokat.

Robert Rauschenberg, született Milton Ernst Rauschenberg (Port Arthur, Texas, 1925. október 22.Captiva Island, Florida, 2008. május 12.) amerikai festő, a pop art művészet kezdeményezője és jeles képviselője.

Rauschenberg Lovagló biciklik c. szobra a berlini állatkertnél (1998)
Rauschenberg Rím (Rhyme) c. alkotása (1956)

Életpályája[szerkesztés]

Fiatal évei[szerkesztés]

Milton Ernst Rauschenberg-ként született (keresztnevét felnőtt korában változtatta meg) Port Arthurban, Texas Államban, Dora és Ernst Rauschenberg fiaként. Apja német és cherokee származású, anyja pedig angolszász leszármazott volt. Apja fundamentalista keresztény volt. Tanult a Kansas City Art Institute-on és a Julian Akadémián Párizsban, ahol megismerkedett a festő Susan Weillel, akit később feleségül vett. 1948-ban Rauschenberg és Weil úgy döntöttek, hogy átjelentkeznek a Black Mountain College-ba, Észak-Karolinába.

A Black Mountain-ben a festő oktatója volt Josef Albers, az egykori Bauhaus híres alakja, aki szigorúan tanította és módszeresen inspirálta Rauschenberget, ahogy egyszer mondta, „pontosan az ellentétét csináltam annak, amit mondott”.

1949-től 1952-ig Rauschenberg együtt tanult Valcav Vytalic-al és Morris Kantor-al az Art Students League of New Yorkban, ahol megismerkedett későbbi művésztársaival, Knox Martinnal és Cy Twombly-al.

Rauschenberg és a festő Susan Weil 1950 nyarán házasodtak össze, de három év múlva már el is váltak. Házassága felbomlása után Rauschenberg romantikus kapcsolatba került Cy Twomblyval és Jasper Johns-szal is.[12][13]

Alkotói periódusa[szerkesztés]

1951-ben Rauschenbergé volt az első önálló kiállítás a Betty Parson Gallery-ben, és 1954-ben övé volt a második egyszemélyes kiállítás a Charles Egan Gallery-ben. 1951-ben készültek el úgynevezett „fehér festményei”, melyek az Eleanor Ward's Stable Gallery-ben New Yorkban lettek kiállítva 1953 októberéig, mialatt más képeket nem állítottak ki.

1952-ben megkezdte sorozatainak készítését: a „fekete festményeket” és a „piros festményeket”, egyazon méretben. A kép hatását a színek határozták meg, melyeket az utcán talált tárgyakkal és festett elemekkel együtt vitt fel a vászonra. Ezt „kombinált festészet”-nek is szokták nevezni. Rauschenberg inspirálta a modern generáció művészeit, hogy alternatív kifejezési formákat keressenek, mellyel beépülnek a tradicionális művészeti közegbe.

Rauschenberg-et társai gyakran illették a neo dadaista címkével, mivel munkái gyakran párhuzamba állíthatók Marcel Duchamp Forrás (Fountain) című alkotásával.

1961-ben Rauschenberget meghívták a Galerie Iris Clert egyik kiállítására, ahol a művészeknek a tulajdonosról, Iris Clertről egy-egy portrét kellett készíteniük. Rauschenberg reakciója a meghívásra a következő volt, küldött egy táviratot a galériának melyen ez állt: „Ez Iris Clert portréja, ha én azt mondom.”

1962-re Rauschenberg festményein már nemcsak talált tárgyak szerepeltek, de a képek is találtak voltak - fényképeket helyezett a vászonra szitanyomat segítségével. Korábban ezt az eljárást csak a kereskedelmi cégek alkalmazták, a szitanyomatot Rauschenberg hozta át a művészetbe, hogy ezzel végtelen számú másolatot készíthessen egy adott alkotásról. Ebben a tekintetben munkája azonos Andy Warholéval. Rauschenberg Jasper Johns-szal együtt előfutára volt az amerikai pop art mozgalomnak.

1966-ban Billy Klüver mérnök, Robert Rauschenberg, Robert Whitman, és Fred Waldhauer létrehozott egy alapítványt, Experiments in Art and Technology (EAT) néven, amely egy non-profit szolgáltató szervezetként a művészeti technológiában zajló kísérleteket követte.[14]

Jelentősége[szerkesztés]

Robert Rauschenberg 1999-ben

Rauschenberg valószínűleg a leghíresebb tagja volt az 1950-es években annak a társaságnak, amelyik nem hagyományos anyagokat és tárgyakat alkalmazott újfajta kombinációkban. Mialatt a kompozíciók hagyományosan festményekből és szobrokból álltak az amerikai absztrakt expresszionista festőknél, addig Rauschenberg fényképekkel, nyomtatott anyagokkal, papíranyagokkal és performance-okkal dolgozott.

Rauschenberg New York utcáin szedte össze kellékeit munkáihoz, melyeket azután stúdiójában beleépített alkotásaiba. Egyik 2005-ben adott interjújában mondta: „Valami mást akarok, amit én magam csinálok, a meglepetés erejét akarom használni, a teljesség hiányát és a meglepetés bőkezűségét. S ha elsőre nem hat, akkora tudni fogom ez volt az. Tehát a tárgy megváltoztatta önmagát a kontextus miatt, s emiatt új dologgá vált.”[15]

1964-ben Rauschenberg megnyerte a velencei biennálé nagydíját pop art alkotásaival. Később hazájában is elismert alkotó lett, National Medal of Arts díjjal tüntették ki 1993-ban. Rauschenberg New Yorkban élt és dolgozott, valamint Captiva Island-en, Florida Államban, egészen 2008. május 12-én bekövetkezett haláláig. Szívelégtelenségben hunyt el, 83 évesen.

Szerzői jogdíj élharcosa[szerkesztés]

Az 1970-es évek elején Rauschenberg sikertelenül lobbizott az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusánál egy, az európai államokban elfogadott, a művészek alkotásainak másodlagos értékesítése után járó jogdíj törvénybe iktatásáért az USA-ban is – magyarul a követő jog. A küzdelem élharcosaként később ugyanezt Kalifornia államban igyekezett tető alá hozni, a törvényt 1976-ban Kaliforniában California Resale Royalty Act néven el is fogadták.[16] Rauschenberg azután szállt síkra a művészek jogaiért, hogy Robert Scull, egy New York-i taxis cég tulajdonosa New Yorkban 1973-ban a Sotheby's egy aukcióján a Thaw c. alkotását 85 000 $-ért adta el, melyet 15 évvel korábban Leo Castellinél, Rauschenberg galeristájánál pusztán 900 dollárért vásárolt.[17][18]

Emlékezete[szerkesztés]

Fotóiból posztumusz emlékkiállítást rendeztek tiszteletére meg nem ért 83. születésnapja alkalmából a New-York-i Guggenheim Múzeumban. (2008. október. 22. – 2008. november 5.)[19]

Díjak, elismerések (válogatás)[szerkesztés]

  • A velencei biennále nagy díja (1964)
  • National Medal of Arts díj (1993)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. Robert Rauschenberg
  4. Robert Rauschenberg (dán és angol nyelven)
  5. Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven), 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. Enciclopédia Itaú Cultural (portugál nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  10. Luminous-Lint. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  11. compArt database Digital Art, 2017. október 9., 400, Robert Rauschenberg
  12. Richard Wood Massi (1989). „Captain Cook's first voyage: an Interview with Morton Feldman”. Cum Notis Variorum (131).  
  13. Jonathan D. Katz (1998). „Lovers and Divers: Interpictoral dialog in the Work of Jasper Johns and Robert Rauschenberg”. Frauen/Kunst/Wissenschaft.  
  14. EAT (Experiments in Art and Technology. [2008. augusztus 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 8.)
  15. Rosetta Brooks Interviews Robert Rauschenberg
  16. Jori Finkel (February 6, 2014), Lessons of California’s droit de suite debacle Archivált másolat. [2014. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 4.) The Art Newspaper.
  17. Patricia Cohen (November 1, 2011), Artists File Lawsuits, Seeking Royalties The New York Times.
  18. Emőd Péter: Elbukott az amerikai képzőművészek harca a szerzői dij bevezeteséért/. Artportal, 2018. július 30. (Hozzáférés: 2018. október 3.)
  19. Guggenheim Museum Honors Late Artist Robert Rauschenberg With Photographic Tribute

Források[szerkesztés]

Commons:Category:Robert Rauschenberg
A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Rauschenberg témájú médiaállományokat.
  • Művészeti lexikon. 4. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1968. Rauschenberg, Robert amerikai festő lásd 25-26. p.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]