Követő jog

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A követő jog (franciául droit de suite) a képzőművészeket, iparművészeket, fotóművészeket megillető jog arra, hogy valamennyi eredeti műalkotásuk műkereskedő általi értékesítéséből (az első értékesítést követően) részesüljenek. Ez a jog nem terjed ki az első értékesítésre, azaz, amikor a művész a művét a műkereskedőnek eladja – viszont a további összes eladásra vonatkozik. A követő jog lényegét tekintve a szerzői díjfizetési kötelezettség származékos formája. E terület a szerzői jognak olyan speciális része, amely a fontos jogi vonatkozásai mellett egyre nagyobb gazdasági relevanciával bír.[1]

Elsőként Franciaország vezette be 1920-ban droit de suite néven, eredeti célja szerint anyagi támaszt nyújtott az első világháborúban elesett művészek családtagjainak. Az érintettek ekkor a követői díjra a művész halálát követően fél évszázadon keresztül tarthattak igényt. A későbbi törvénymódosítások eredményeként a követői díj ma már élő művészeknek is jár, a követő jogot elismerő országokban.[2]

A jogintézmény története[szerkesztés]

  • Elsőként a francia jogban vezették be 1920-ban a követő jog intézményét, ebben minden bizonnyal közrejátszott, hogy ebben az időszakban már számos szervezet képviselte a szerzők jogait és érdekeit Franciaországban.[3] Belgium már 1921-ben, Csehszlovákia 1926-ban követte a példát. Olaszországban 1941-ben vezették be. A Német Szövetségi Köztársaságban csak 1965-ben, Portugáliában 1966-ban vezették be. 1948-ban a Berni Uniós Egyezmény 14ter[4] emelte nemzetközi szintre a követő jog szabályozását. Az Egyezményben hangsúlyt kapott a mű eredetiségének követelménye, valamint a követő jog mint szerzői vagyoni jogosítvány elidegeníthetetlensége. A BUE ugyanakkor csupán fakultatív módon vezette be a követő jog szabályait, azaz a követő jog alkalmazása az államok közötti viszonossági gyakorlat függvénye, továbbá az egyes államok által saját állampolgáraik számára biztosított jogok is alakítják a követő jog tartalmát.
  • Európa több országa bevezette a követő jogot a szerzői jogába, és az Európai Közösség is foglalkozott a kérdéssel. Az Európai Parlament 1974-ben ajánlást fogadott el a kulturális örökség védelme tárgykörében, melynek fontos része volt a szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó harmonizációs igény. Az Európai Bizottság által 1976-ra elkészített munkaanyagban a szomszédos jogok között helyezték el a követő jogot. A Bizottság jelentése szerint az Európai Közösség területén nagyfokú egyensúlytalanság figyelhető meg, ugyanis egyes tagállamokban nem is szabályozzák ezt az intézményt, míg a többi tagállamban meglehetősen eltérő feltételeket írnak elő.[5] Az Európai Unióban a kérdés szabályozása kettős: elsősorban a tagállamok nemzeti jogalkotási hatáskörébe tartozik, viszont egyes kérdéseket (pl. a díj kulcsa) egységesen szabályoznak. Előrelépést jelentett az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jogról szóló 2001. szeptember 27-i 2001/84/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv.[6] Az irányelv 2001. október 13 án lépett hatályba, a tagállamoknak bizonyos kivételekkel[7] 2006. január 1- jével kellett hatályba léptetniük azon rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. volt olyan állam, amelyik ezt a határidőt lekéste. Spanyolországot az Európai Bíróság 2008. január 31. napján hozott ítéletével elmarasztalta,[8] mivel Spanyolországot, mivel az nem ültette át nemzeti jogába a 2001/84/EK irányelv szerinti követő jogot az előírt 2005. december 31-i határidőben. A keresetet a Bizottság 2007. január 29-én nyújtotta be.
  • Az angolszász jogrendszerű országokban sokáig idegenkedés kísérte a szerzőknek biztosított ezen jogosultságot. Az USA Szabadalmi Hivatal 1972-ben publikált összefoglalójában ugyan elismeri bizonyos előnyeit, ám az Amerikai Egyesült Államokban való bevezetését nem javasolta. Maga a követő jog kifejezést angol szövegek is gyakran franciául említik és magyarázó fordítást adnak hozzá.[9]

A magyar szabályozás[szerkesztés]

  • Magyarországon már az 1920-as években felmerült a francia szabályozáshoz hasonló követő jog bevezetése,[10] azonban erre sem akkor, sem az 1960-as évek végén, a szerzői jog törvényi újraszabályozása folyamán nem került sor.[11]
  • Törvényi szinten először A szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (a korábbi Szjt.) 1994-ben újraszabályozott 46/A. §-a rendelkezett először a követési jogról.[12]
  • Az 1994-es törvénymódosítást megelőzően az Alkotmánybíróság a 14/1994. (III.10.) AB határozatában megállapította, hogy a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (a korábbi Szjt.) végrehajtásáról rendelkező 9/1969. (XII.29.) MM rendelet (Vhr.) 13/A. §-a alkotmányellenes, mert a szerzői műhöz fűződő jogok és kötelezettségek körében a jogalkotásról szóló akkor hatályos törvény vonatkozó rendelkezése[13] értelmében törvényi szintre tartozó kérdést szabályozott. Az elégtelen jogforrási szint miatt alkotmányossági szempontból alkotmányellenes rendelkezést az Alkotmánybíróság megsemmisítette.[12]

A hatályos szabályozás[szerkesztés]

  • A követő jogról szóló hatályos magyar szabályozást a többször módosított a szerzői jogi törvény[14][15] tartalmazza. Bár nem a követő jogról szól, de kapcsolódik hozzá az Szjt. 100. §-ában szabályozott járulékfizetési kötelezettség, amely a szerzői jogi védelmi idő letelte után fizetendő.[16]
  • Eredeti műalkotás tulajdonjogának műkereskedő közreműködésével történő visszterhes átruházásakor szerzői díjat kell fizetni. E rendelkezést csak a műalkotás tulajdonjogának első - a szerző részéről történő - átruházását követően kell alkalmazni. E díjazásról nem lehet lemondani.[17]
  • A 70. § alkalmazásában eredeti műalkotás a képzőművészeti alkotás (pl. kép, kollázs, festmény, rajz, metszet, nyomat, litográfia, szobrászati alkotás), az iparművészeti alkotás (pl. falikárpit, kerámia, üvegtárgy) és a fotóművészeti alkotás, feltéve, hogy azt maga a szerző készítette, vagy olyan másolat, amely eredetinek minősül. Eredetinek minősül a másolat, ha korlátozott számban a szerző maga készítette, vagy az ő irányításával készült. A sorszámmal, a szerző kézjegyével ellátott, vagy más alkalmas módon a szerző által megjelölt műpéldányt ilyen másolatnak kell tekinteni. .[18]
  • A 70. § alkalmazásában műkereskedőnek minősül a műalkotásokat forgalmazó természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság. .[19]
  • A szerzői díj mértéke a műalkotás - adót és más köztartozást (pl. kulturális járulékot) nem tartalmazó - pénzben kifejezett vagy kifejezhető ellenértékének (a továbbiakban: vételárának) .[20]
    • a) 4 százaléka a vételárnak az 50 000 eurónak megfelelő forintösszeget meg nem haladó részében;
    • b) 3 százaléka a vételárnak az 50 000,01 és 200 000 eurónak megfelelő forintösszeg közötti részében;
    • c) 1 százaléka a vételárnak a 200 000,01 és 350 000 eurónak megfelelő forintösszeg közötti részében;
    • d) 0,5 százaléka a vételárnak a 350 000,01 és 500 000 eurónak megfelelő forintösszeg közötti részében;
    • e) 0,25 százaléka a vételárnak az 500 000 eurónak megfelelő forintösszeg feletti részében.
  • A díj mértéke nem haladhatja meg a 12 500 eurónak megfelelő forintösszeget. .[21]
  • A díjfizetési kötelezettség nem terjed ki a 70. § (1) bekezdésében szabályozott átruházásra, ha az adót és más köztartozást (pl. kulturális járulékot) nem tartalmazó vételár nem haladja meg az 5000 forintot. .[22]
  • A forintösszeg számításánál a Magyar Nemzeti Banknak a szerződéskötés szerinti naptári negyedév első napján érvényes hivatalos devizaárfolyama irányadó.[23]
  • Ha muzeális intézmény nem műkereskedőtől szerzi meg az eredeti műalkotás tulajdonjogát, az (1) bekezdésben meghatározott szerzői díjat nem kell megfizetni, feltéve, hogy a muzeális intézmény működése jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. .[24]
  • A szerzői díjat a műkereskedő fizeti meg a képzőművészeti és iparművészeti alkotásokra vonatkozó szerzői jogok közös kezelését végző szervezetnek. Ha a tulajdonjog átruházását eredményező ügyletben több műkereskedő működik közre, a műkereskedők a díj megfizetéséért egyetemlegesen felelnek. Ilyen esetben egymás között a kötelezettség a műkereskedők közül - ha eltérően nem állapodnak meg - az eladót terheli. Ha az ügyletben közreműködő műkereskedők közül egyik sem vesz részt eladóként az átruházásban, eltérő megállapodás hiányában a kötelezettség közülük a vevőt terheli. .[25]
  • A műkereskedő a szerzői díjat negyedévenként, a negyedévet követő hónap 20. napjáig köteles megfizetni az adott negyedévben megkötött szerződések után a képzőművészeti és iparművészeti alkotásokra vonatkozó szerzői jogok közös kezelését végző szervezetnek. A szerzői díj megfizetésekor közölni kell a szerző nevét, hacsak az nem bizonyul lehetetlennek, valamint a mű címét, művenként a vételárat és a díj összegét. A közös jogkezelő szervezet a hozzá befolyt szerzői díjat az alkotás szerzőjének vagy jogutódjának fizeti ki.[26]
  • A közös jogkezelő szervezet a műkereskedőtől az (1) bekezdésben meghatározott átruházásra vonatkozó szerződés megkötésétől számított három évig követelheti mindazoknak az adatoknak a megadását, amelyek a díj beszedéséhez szükségesek.[27]
  • A 70. § (1)-(11) bekezdéseinek rendelkezéseit alkalmazni kell:
    • a) arra a szerzőre, illetve jogutódjára, aki az Európai Gazdasági Térség bármely tagállamának állampolgára, továbbá
    • b) az Európai Gazdasági Térségen kívüli országok állampolgáraira is, feltéve, hogy a szerző, illetve jogutódja állampolgársága szerinti ország jogszabályai biztosítják a követő jogot az illető országban az Európai Gazdasági Térség tagállamaiból származó szerzők és jogutódjaik számára, vagy
    • c) arra a szerzőre, illetve jogutódjára, aki nem állampolgára az Európai Gazdasági Térség egyik tagállamának sem, de szokásos tartózkodási helye Magyarország területén van.[28]
  • A 70. § (12) bekezdésének b) pontja tekintetében az igazságügyért felelős miniszter nyilatkozata irányadó. Az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jogról szóló 2001. szeptember 27-i 2001/84/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatálya alá tartozó műalkotás esetében az igazságügyért felelős miniszter az Európai Bizottság által közzétett lista figyelembevételével adja ki a nyilatkozatot. .[29]

Az USA-ban[szerkesztés]

Az Egyesült Államokban, a legnagyobb műkincspiacon, 2018-tól nem ismerik el a követői jog intézményét – az ottani műkereskedők örömére, mivel a követői díj hiánya javítja az USA műkincspiaci pozícióit a régiók közötti konkurenciaharcban.

1977-től ugyan az USA egyetlen tagállama, Kalifornia, elismerte a követői jogot, ez a szabályozás nemcsak a Kaliforniában értékesített művekre vonatkozott, hanem mindazokra, melyeknek eladója kaliforniai bejegyzett címmel rendelkezett, függetlenül attól, hogy a mű eladására hol került sor.[30]

A művészek küzdelme a követői díjnak az összes tagállamban történő bevezetéséért eredménytelen maradt. 2014-ben egy olyan javaslatot terjesztettek elő, ami az 5 ezer dollár feletti áron eladott művekre 5%-os, a 10 ezer dollár felettiekre 7%-os díjat rótt volna ki, de csak az aukciós eladásokra és csak azokban az aukciósházakban, melyek évi forgalma a tárgyévet megelőző évben meghaladta az egymillió dollárt. A kongresszusi tervezetet elutasították.

2011-ben Chuck Close, Laddie John Dill és több más amerikai művész a Sotheby’s, Christie’s és az eBay aukciós házak ellen indított pert a követői díj elmulasztásáért Kaliforniában.[31] A per eredményeként 2018-ban a fellebbviteli bíróság megállapítása szerint az 1977-es kaliforniai törvény ellentétes az 1978. január 1-ei szövetségi szintű szerzői jogi törvénnyel, azaz előbbi törvény alapján csak a szövetségi törvény érvénybe lépése előtti, alig egy éves időszakra fizethető a követői díj. Ugyanezen indok alapján nincs mód a követői díj szövetségi szintű kiterjesztésére sem.[32][33]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Tomasovszky Edit:A követő jog alapproblémái, szabályozási kérdései. 1. old.
  2. Emőd Péter: Elbukott az amerikai művészek harca a szerzői jog bevezetéséért. Artportal, 2018. július 30. (Hozzáférés: 2018. október 3.)
  3. Az ötlet akkor merült fel elsőként, amikor a szegénységében meghalt Francois Milletfestőművész örökösei vagyoni igényt támasztottak annak érdekében, hogy részesedhessenek az elhunyt művész képeinek az eredeti eladási árat a későbbi értékesítések sokszorosan meghaladó vételáraiból. A vonatkozó törvényt már 1914-ben elfogadták, de az csak 1920-ban lépett hatályba.
  4. eredetileg, 1971-ig, a 14bis cikke
  5. Tomasovszky Edit: A követő jog alapproblémái, szabályozási kérdései
  6. Az Európai Parlament és a Tanács 2001/84/EK irányelve (2001. szeptember 27.) az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jogról
  7. a 8. cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott bizonyos lehetséges átmeneti eltérések esetében 2010. január 1-jéig, illetve 2012. január 1-jéig
  8. A Bíróság (ötödik tanács) 2008. január 31-i ítélete. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Spanyol Királyság. Tagállami kötelezettségszegés - 2001/84/EK irányelv - Szerzői jogok - Az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jog. C-32/07. sz. ügy. Az ítélete teljes szövege spanyolul és franciául Archiválva 2016. április 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
  9. Pl. „right to follow”
  10. 1921-ben Szalai Emil publikált tanulmányt A „droit de suite” címen a Kereskedelmi jog c. szaklapban
  11. v.ö. A szerzői jog kézikönyve 291 – 292. old.
  12. a b T./135. számú törvényjavaslat a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény módosításáról. Előadó: dr.Vastagh Pál. Budapest, 1994. október 6.
  13. a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (Jat.) 5. §-ának f) pontja
  14. 1999. évi LXXVI. törvény[halott link]
  15. rövidítése: Szjt.
  16. Szjt. 100. § (1) és köv. bek.
  17. Szjt. 70. § (1) bek.
  18. Szjt. 70. § (2) bek.
  19. Szjt. 70. § (3) bek.
  20. Szjt. 70. § (4) bek.
  21. Szjt. 70. § (5) bek.
  22. Szjt. 70. § (6) bek.
  23. Szjt. 70. § (7) bek.
  24. Szjt. 70. § (8) bek.
  25. Szjt. 70. § (9) bek.
  26. Szjt. 70. § (10) bek.
  27. Szjt. 70. § (11) bek.
  28. Szjt. 70. § (12) bek.
  29. Szjt. 70. § (13) bek.
  30. Emőd Péter: Elbukott az amerikai művészek harca a szerzői jog bevezetéséért. Artportal, 2018. július 30. (Hozzáférés: 2018. október 3.)
  31. Amanda Svachula: California Tried to Give Artists a Cut. But the Judges Said No. The New York Times, 2018. július 11. (Hozzáférés: 2018. október 22.)
  32. Emőd Péter: Elbukott az amerikai művészek harca a szerzői jog bevezetéséért. Artportal, 2018. július 30. (Hozzáférés: 2018. október 3.)
  33. Amanda Svachula: California Tried to Give Artists a Cut. But the Judges Said No. The New York Times, 2018. július 11. (Hozzáférés: 2018. október 22.)

További információk[szerkesztés]

Vonatkozó jogszabályok és jogi aktusok[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]