Roberto Oros di Bartini
| Roberto Oros di Bartini (Orosdy Róbert) | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1897. május 14. Nagykanizsa, Magyarország |
| Elhunyt | 1974. december 6. (77 évesen) Moszkva, Szovjetunió |
| Sírhely | VVegyenszkoje temető |
| Születési neve | Ferlesch Róbert |
| Ismeretes mint |
|
| Nemzetiség | magyar |
| Állampolgárság | szovjet |
| Iskolái | Polytechnic University of Milan |
| Iskolái | |
| Felsőoktatási intézmény | Politecnico di Milano |
| Pályafutása | |
| Szakterület | repülő mérnök, repülőgép tervező |
| Munkahelyek | |
| Szibériai Repülési Kutatóintézet | kutató |
| Más munkahelyek | Dimitrov Repülőgépgyár |
| Szakmai kitüntetések | |
| Hatással voltak rá | Georgij Mihajlovics Berijev |
| Hatással volt | Szergej Pavlovics Koroljov |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Roberto Oros di Bartini (Orosdy Róbert) témájú médiaállományokat. | |
Roberto Oros di Bartini, eredetileg Orosdy, született Ferlesch Róbert (Nagykanizsa, 1897. május 14. – Moszkva, 1974. december 6.), orosz névváltozatban Robert Ljudvigovics Bartini (oroszul: Роберто Людовигович Бартини, kiejtve: Bartyinyi) szovjet fizikus, repülőgép-tervező.
Élete[szerkesztés]
Egyes források szerint[1] Fiumében, valójában Nagykanizsán született, Ferlesch Mária villachi születésű 20 éves nagykanizsai lakos magánzó házasságon kívüli gyermekeként[2] az Osztrák–Magyar Monarchia állampolgáraként. 1904-ben örökbe fogadta dr. Orosdy Lajos Mihály Béla, Fiumében élő, későbbi miniszteri osztálytanácsos, majd miniszterelnökségi helyettes államtitkár. Neve ettől kezdve Orosdy Róbert Frigyes. 1915-ben végezte el a középiskolát, majd tartalékos tiszti iskolára került Besztercebányára. A képzés végén 1916-ban az orosz frontra küldték, ahol júniusban hadifogságba esett. A háború után, 1921-től 1922-ig repülőiskolát végzett el Milánóban és itt lett tagja az Olasz Kommunista Pártnak.
A fasiszta hatalomátvétel után 1923-ban a Szovjetunióba ment, ahol mint repülőmérnök dolgozott. Több fontos műszaki és vezetői beosztást töltött be a Szovjet Légierőnél. 1928-ban őt nevezték ki a szovjet kísérleti hidroplán-program vezetőjének, 1930-ig a program vezető tervezője volt. Őt sem kerülte el sztálini terror, így 1938–1946 között bebörtönözték, és saraskában dolgoztatták. Fogvatartottként dolgozott az NKVD felügyelete alatt működő CKB–29 tervezőirodában, majd később a Dimitrov Repülőgépgyár területén működő, Georgij Berijev vezette OKB–86-os tervezőirodában.
Különböző típusjelzésű repülő modellek fejlesztésén munkálkodott a Dimitrov és a Berijev repülőgépgyártó vállalatoknál Taganrogban egészen 1952-ig. Ezt követően Novoszibirszkbe került a Szibériai Repülési Kutatóintézethez (SzibNIA) és Sztálin halálát követő enyhülés eredményeként 1956-ban rehabilitálták. Több publikációja jelent meg a repülőgépgyártásban használatos szerkezeti anyagok és technológiák, az aerodinamika, valamint az elméleti fizika tárgykörében.
Repülőgépei[szerkesztés]
| Név | Leírás |
|---|---|
| Sztal–6 | Kísérleti repülőgép, mellyel szovjet sebesség rekordot állítottak fel |
| DAR | Korrózióálló repülő csónak (amfíbia) az északi sarki távolsági repülésekhez |
| Sztal–7 | Kétmotoros utasszállító repülőgép |
| Jer–2 (DB–240) | Első repülés 1940 júniusában. |
| Jer–2 (AM–35-ös motorral) | 1942 június. |
| Jer–2 (2 db ACS–30B motorral) | kb. 300 db épült belőle, 3 db 1000 kg-os légibomba szállítására volt alkalmas. Legnagyobb sebessége 446 km/h, hatótávolsága 5000 km |
| Jer–2 | |
| A–57 | Sugárhajtóműves stratégiai bombázó repülőgép |
| VVA–14 | Berijevvel közösen 1972-ben tervezett hidroplán és határfelület-repülőgép |
| AL–40 | Nukleáris meghajtású hidroplán, mely nem épült meg. A Szibériai Repülési Kutatóintézetben (SzibNIA) 1960 körül. |
| R 53.6K | Minden aerodinamikai felület kiszámított és megfelelt a 4 származtatott funkciónak 1940 körül. |
A VVA–14 típus[szerkesztés]
Az 1930-as években a Sztal típusú, újszerű repülőgépek megépítésével vált szakmai berkekben igazán ismertté. A legjelentősebb tervezői teljesítménye taganrogi Berijev-tervezőirodában kifejlesztétt és egyetlen példányban megépített VVA–14 típus. A szokatlan megjelenésű repülőeszköz egy VTOL vízi-repülőgépnek készült.[3][1]
Repülés nagyjai között[szerkesztés]
Több alkalommal dolgozott együtt a szovjet repülőgépipar más jelentős képviselőivel, így Koroljovval, Iljusinnal, Antonovval, Mjasziscsevvel és Jakovlevvel. Koroljov tanárának tartotta őt, az aerodinamikában ismert szakkifejezés a róla elnevezett „Bartini-hatás”.
Publikációi[szerkesztés]
- Roberto Oros di Bartini. Some relations between physical constants. In: Doklady Acad. Nauk USSR, 1965, Angol nyelvű, Oroszul: Доклады Академии наук, 1965,
- Roberto Oros di Bartini. Kapcsolat a fizikai állandók között orosz nyelven jelent meg: (сборник Проблемы теории гравитации и элементарных частиц, М., Атомиздат, 1966,).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Magyar tervezte a tengeralattjáró-vadászatra szánt szovjet repülőszörnyet. Telex.hu, 2022. október 22.
- ↑ Nagykanizsa 1897. évi születési anyakönyv (familysearch.org, hozzáférés: 2022. október 22.)
- ↑ Villányi György (1999). „Egy érdekes kísérlet: Az Alekszejev-féle ekranoplán”. Haditechnika (1999/4), 32–36. o. (Hozzáférés: 2009. október 22.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Robert Ludvigovich Bartini című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- Bartini information in Russian Hozzáférés ideje: 2005. február 14.
- Robert Ludvigovich Bartini
- И. Чутко "Красные самолёты". М. Изд. полит. литературы, 1978 (oroszul)
