Renner János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Renner János
Született 1889. június 5.
Sopron
Elhunyt 1976. január 30. (86 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása fizikus,
geofizikus,
címzetes egyetemi tanár
Díjak Kossuth-díj

Renner János (Sopron, 1889. június 5.Budapest, 1976. január 30.) magyar fizikus, geofizikus, címzetes egyetemi tanár.

Élete[szerkesztés]

Egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte el, ahol 1912-ben tanári diplomát szerzett. 1911-ben bekapcsolódott Eötvös Loránd torziós ingával kapcsolatosan végzett méréseibe, és e problémakör specialistájává vált. Eötvös irányítása alatt több évig munkálkodott az egyetem Fizikai Intézetében, ahol a laboratóriumi kísérletek mellett a torziós ingával és más műszerekkel terepi méréseket is végzett. 1914-ben a budapesti evangélikus gimnáziumban kezdett el tanítani, majd 1945 és 1948 között az intézmény igazgató szerepét is betöltötte. Tanári működésével párhuzamosan foglalkozott a geofizika elméleti és gyakorlati kérdéseivel is. Többek között Magyarországon, valamint 1923–24-ben és 1925–26-ban Indiában, és 1927–28-ban Franciaországban is végzett geofizikai méréseket; 1932 és 1935 között a súlyos és tehetetlen tömeg arányosságával kapcsolatban álló kísérleteket végzett. Kísérleteivel az arányosság kimutatására vonatkozó mérés pontosságát, az Eötvös-féle mérésekhez viszonyítva egy nagyságrenddel sikerült fokoznia. A Geofizikai Intézet laboratóriumaiban leginkább az Eötvös-féle torziós inga továbbfejlesztésével foglalkozott. Nagyrészt neki köszönhető a rendszeres terepi használatra is alkalmas Eötvös-ingák kifejlesztése. 1947-ben megbízták a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet vezetésével is. 1950–1954-ben a Geofizikai Intézet igazgatójaként is működött. Igen jelentős szerepet játszott Magyarország gravitációs alaphálózati feltérképezésének megszervezésében. 1954-től 1961-ig, nyugdíjba vonulásáig az intézet tudományos munkatársa, valamint egy ideig gravitációs osztályának vezetője volt. Ezután az Eötvös Loránd Tudományegyetem Geofizikai Tanszékén munkálkodott. Folytatta tudományos kutatásait, a gravitáló és a tehetetlen tömegek arányosságával, valamint a gravitációs állandó új meghatározásával kapcsolatos vizsgálatait. Jelentősek a függővonal-elhajlások interpolációjának terén végzett felsőgeodéziai kutatásai is.

Munkái[szerkesztés]

Számos tanulmányt írt a geofizikai kutatómódszerek fejlődésével, az elektrooptika kérdéseivel és tanárával, Eötvös Loránddal kapcsolatban. Középiskolai fizikatankönyvet és kézikönyvet is írt.

Főbb művei a következők:

  • Eötvös Lorándra vonatkozó irodalom (Eötvös Loránd Emlékkönyv, Bp., 1930)
  • Kísérleti vizsgálatok a tömegvonzás és tehetetlenség arányosságáról (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1935)
  • A fizika elemei (Bp., 1944)
  • La fondation et l'activité de l' Institut Geophysique (Geoph. Pura et Applicata, 1948)
  • Schwerkraftsuntersuchungen in Ungarn (Acta Technica, 1959)
  • Vizsgálatok a függővonalelhajlások terén (Geofizikai Közlöny, 1960)
  • Eötvös Loránd (Műszaki Nagyjaink, II., Bp., 1967)
  • Renner János, Salát Péter, Stegena Lajos, Szabadváry László, Szemerédy Pál (1970): Geofizikai kutatási módszerek III. Felszíni geofizika, Tankönyvkiadó, Budapest.

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]