Renner János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Renner János
Született 1889. június 5.
Sopron
Elhunyt1976. január 30. (86 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása fizikus,
geofizikus,
címzetes egyetemi tanár
Díjak Kossuth-díj

Renner János (Sopron, 1889. június 5.Budapest, 1976. január 30.) magyar fizikus, geofizikus, címzetes egyetemi tanár.

Élete[szerkesztés]

Egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte el, ahol 1912-ben tanári diplomát szerzett. 1911-ben bekapcsolódott Eötvös Loránd torziós ingával kapcsolatosan végzett méréseibe, és e problémakör specialistájává vált. Eötvös irányítása alatt több évig munkálkodott az egyetem Fizikai Intézetében, ahol a laboratóriumi kísérletek mellett a torziós ingával és más műszerekkel terepi méréseket is végzett. 1914-ben a budapesti evangélikus gimnáziumban kezdett el tanítani, majd 1945 és 1948 között az intézmény igazgató szerepét is betöltötte. Tanári működésével párhuzamosan foglalkozott a geofizika elméleti és gyakorlati kérdéseivel is. Többek között Magyarországon, valamint 1923–24-ben és 1925–26-ban Indiában, és 1927–28-ban Franciaországban is végzett geofizikai méréseket; 1932 és 1935 között a súlyos és tehetetlen tömeg arányosságával kapcsolatban álló kísérleteket végzett. Kísérleteivel az arányosság kimutatására vonatkozó mérés pontosságát, az Eötvös-féle mérésekhez viszonyítva egy nagyságrenddel sikerült fokoznia. A Geofizikai Intézet laboratóriumaiban leginkább az Eötvös-féle torziós inga továbbfejlesztésével foglalkozott. Nagyrészt neki köszönhető a rendszeres terepi használatra is alkalmas Eötvös-ingák kifejlesztése. 1947-ben megbízták a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet vezetésével is. 1950–1954-ben a Geofizikai Intézet igazgatójaként is működött. Igen jelentős szerepet játszott Magyarország gravitációs alaphálózati feltérképezésének megszervezésében. 1954-től 1961-ig, nyugdíjba vonulásáig az intézet tudományos munkatársa, valamint egy ideig gravitációs osztályának vezetője volt. Ezután az Eötvös Loránd Tudományegyetem Geofizikai Tanszékén munkálkodott. Folytatta tudományos kutatásait, a gravitáló és a tehetetlen tömegek arányosságával, valamint a gravitációs állandó új meghatározásával kapcsolatos vizsgálatait. Jelentősek a függővonal-elhajlások interpolációjának terén végzett felsőgeodéziai kutatásai is.

Munkái[szerkesztés]

Számos tanulmányt írt a geofizikai kutatómódszerek fejlődésével, az elektrooptika kérdéseivel és tanárával, Eötvös Loránddal kapcsolatban. Középiskolai fizikatankönyvet és kézikönyvet is írt.

Főbb művei a következők:

  • Eötvös Lorándra vonatkozó irodalom (Eötvös Loránd Emlékkönyv, Bp., 1930)
  • Kísérleti vizsgálatok a tömegvonzás és tehetetlenség arányosságáról (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1935)
  • A fizika elemei (Bp., 1944)
  • La fondation et l'activité de l' Institut Geophysique (Geoph. Pura et Applicata, 1948)
  • Schwerkraftsuntersuchungen in Ungarn (Acta Technica, 1959)
  • Vizsgálatok a függővonalelhajlások terén (Geofizikai Közlöny, 1960)
  • Eötvös Loránd (Műszaki Nagyjaink, II., Bp., 1967)
  • Renner János, Salát Péter, Stegena Lajos, Szabadváry László, Szemerédy Pál (1970): Geofizikai kutatási módszerek III. Felszíni geofizika, Tankönyvkiadó, Budapest.

Emlékezete[szerkesztés]

A Magyar Geofizikusok Egyesülete 1986 óta adja át a róla elnevezett Renner János-emlékérmet.

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]