Ugrás a tartalomhoz

Reményi Ede (hegedűművész)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Reményi Ede
Életrajzi adatok
Születési névHoffmann Ede
Született1828. január 17.
Miskolc
Elhunyt1898. május 15. (70 évesen)
San Francisco[1]
SírhelyThe Evergreens Cemetery
IskoláiBécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetem (1842–1845)
Pályafutás
Hangszerhegedű
DíjakJászberény díszpolgára (1860)
Tevékenységzeneszerző
A Wikimédia Commons tartalmaz Reményi Ede témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk a hegedűművész és zeneszerzőről szól. Hasonló címmel lásd még: Reményi Ede (egyértelműsítő lap).

Reményi Ede (eredeti nevén Hoffmann Ede, Miskolc, 1828. január 17. – San Francisco, 1898. május 15.) zeneszerző, hegedűművész.[2] A világ öt kontinensén ismert virtuóz, Viktória királynő „udvari virtuóz” címmel kitüntetetett hegedűse volt. Testvére Reményi Antal 1848-49-es honvédszázados.

Élete

[szerkesztés]

Apja, Hoffman Henrik aranyműves, anyja Vidov Katalin.[3] Tanulmányait szülővárosában kezdte, kilenc évesen már hangversenyezett. Zenei képzését 1842 és 1845 között a bécsi konzervatóriumban a bécsi hegedűiskola alapítójánál, Böhm Józsefnél folytatta. Húszéves korában, Bécsből hazatérve, részt vett a szabadságharcban. Görgei Artúr segédtisztje, majd kedvenc hegedűse lett, emiatt külföldi emigrációba kényszerült a szabadságharc leverése után. Konstantinápolyon, Párizson, Londonon keresztül utazott Amerikába.[4][5] Képzett hegedűművészként tért vissza Európába, majd rövid idő alatt páratlan karriert futott be. A kor számos kiemelkedő zeneszerzőjével kapcsolatba került, többek közt 1852-53-ban a fiatal Brahmsot magával vitte hangversenyútjaira.[5] 1853-ban kapcsolódott Liszt Ferenc Weimari Társaságához is. 1854-ben egy ideig Londonban élt, itt Viktória királynő „udvari virtuóz” címmel tüntette ki, valamint a királynő hegedűse címét is elnyerte.[6][7] 1855-ben távozott Amerikába, majd öt év után, 1860-ban amnesztiával hazatért.

Ezután másfél évtizeden keresztül központi szereplője a magyar zenei életnek. Az ország különböző városaiban adott hangversenyeket, koncertezett Liszttel is,[8] több nagy jelentőségű alapítványt indított. 1870-ben a Nemzeti Színház intendánsa, báró Orczy István első hegedűsnek szerződtette.[5] Azonban rövid időn belül otthagyta állását, lemondó levelét a Zenészeti Lapokban is közzétették.[9] Ugyanakkor nagy áldozatot hozott a közművelődés terén: kezdeményezte a gyűjtést a Petőfi-szoboralapra, melynek érdekében koncertkörutat szervezett, s ennek bevételét, 67 000 forintot, a Petőfi-szobor, és a közben megalakuló Széchenyi-szoboralap részére adományozta.[7] 1872. február 10-én Pesten, a belvárosi plébániatemplomban feleségül vette Fáy Antal lányát, Fáy Gizellát, esküvői tanúik Liszt Ferenc, Mihalovich Ödön, Jekelfalussy Lajos és Blaskovich Ernő voltak, a párt Haynald Lajos eskette.[10][11] Külföldre mentek: először Párizsba, majd Londonba, végül 1878 őszén az USA-ban telepedett le véglegesen.

Amerikai évei alatt is rendszeresen koncertezett, New Yorkban a New York-i Filharmonikusokkal 1878. november 23-án,[12] 1878. december 7-én a Fehér Házban az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Rutherford B. Hayes vendégeként játszott,[13] de egy másik amerikai elnöknek, William McKinleynek is vendége volt a Fehér Ház kabinet irodájában.[14] Továbbra is fáradhatatlanul utazott és koncertezett, 1886 és 1890 között Japánban, Kínában, Tasmániában, Új-Zélandon, Ceylonban, Madagaszkáron és Dél-Afrikában is. Az USA-ból már csak koncertutakra jött át Európába, így járt még egyszer Magyarországon is, 1891-ben. A halál egyik San Franciscó-i koncertjén, hegedülés közben érte.[5][15] 1898. május 29-én búcsúztatták véglegesen New Yorkban.[16]

Reményi több kiváló hangszerrel rendelkezett, saját tulajdonú Stradivarin játszott. Nevét a zeneirodalomban általában Brahmsszal kapcsolatban említik, Brahms állítólag tőle vette át a Magyar táncok két dallamát.[17] Kortársai játékában a technikai briliáns fölényen kívül kiemelték rendkívül szenvedélyességét, impulzivitását, a Grove Dictionary of Music and Musicans Reményi világutazó művészi karakterét üstököshöz hasonlítja, mely hol felbukkan, hol eltűnik a nemzetközi művészi életből.[16]

Művei

[szerkesztés]
  • Eredeti magyar népdalok és csárdások (é. n.)
  • Eredeti magyar nép- és táncdal (1859)
  • Nagy hallgató (é. n.)
  • virtuóz hegedűátiratok

Galéria

[szerkesztés]
  • Reményi Ede és J. Brahms (1852)
    Reményi Ede és J. Brahms (1852)
  • Reményi Ede a Vasárnapi Újságban (1856)
    Reményi Ede a Vasárnapi Újságban (1856)
  • Bostoni koncertprogramja (1891)
    Bostoni koncertprogramja (1891)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. január 1.)
  2. ↑ Brockhaus Riemann zenei lexikon III. (O–Z). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1985. 213. o. ISBN 9633305723  
  3. ↑ Hevesi Szemle - Hevesi Napló - Új Hevesi napló 1973-2001 Hevesi Szemle 14. (1986)1986 / 4. számZENESzecskó Károly: Reményi Ede Egerben
  4. ↑ A magyar zsidóság története. zsido.hu. [2017. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 10.)
  5. ↑ a b c d Reményi Ede – Életrajz. Színészkönyvtár. [2012. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 10.)
  6. ↑ (1856) „Reményi Ede”. Vasárnapi Ujság (47). (Hozzáférés: 2013. szeptember 10.) 
  7. ↑ a b Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 740. o.  Online elérés
  8. ↑ Matinée Liszt Ferencnél. Zenészeti Lapok, 1871. január 1. (Hozzáférés: 2017. július 8.)
  9. ↑ Reményi Ede lemondási levele. Zenészeti Lapok, 1871. december 3. (Hozzáférés: 2017. július 8.)
  10. ↑ A budapest-belvárosi r.k. plébániatemplom házassági anyakönyve, 26/1872. folyószám.
  11. ↑ A házasságkötés a pest-józsefvárosi plébánián is be van jegyezve 104/1872. folyószám alatt, 1872. február 7-iki dátummal, innen a vőlegény a belvárosi plébániára bocsáttatott.
  12. ↑ New York Philharmonic Digital Archives. [2017. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 20.)
  13. ↑ Gwendolyn Dunlevy Kelley; George P. Upton: Edouard Remenyi pp. 19, 124. A. C. McClurg, Chicago, 1906 (Hozzáférés: 2017. október 4.)
  14. ↑ Gwendolyn Dunlevy Kelley; George P. Upton: Edouard Remenyi pp. 49. A. C. McClurg, Chicago, 1906 (Hozzáférés: 2017. október 20.)
  15. ↑ EDOUARD REMENYI DEAD; The Violin Virtuoso Expires on the Stage in San Francisco at a Vaudeville Performance. HIS ENTRANCE IN A NEW FIELD The Audience Transported by the Music, Which Seemed to Show More Inspiration Than at Any Time Before.. The New York Times, 1898. május 16. (Hozzáférés: 2017. július 8.)
  16. ↑ a b Gwendolyn Dunlevy Kelley; George P. Upton: Edouard Remenyi pp. 22. A. C. McClurg, Chicago, 1906 (Hozzáférés: 2017. október 4.)
  17. ↑ Szabolcsi Bence - Tóth Aladár: Zenei lexikon, Zeneműkiadó Vállalat, 1965. III. k. 207. o. „Reményi Ede”

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Reményi_Ede_(hegedűművész)&oldid=27435517”