Fáy Antal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fáy Antal
Született1805. október 17.
Emőd
Elhunyt1872. július 30.
Pest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásazeneszerző
SablonWikidataSegítség

Fáji Fáy Antal (Emőd, 1805. október 17.Pest, 1872. július 30.) zeneszerző, zongoraművész, hivatalnok.

Élete[szerkesztés]

Az 1848 előtti időben közhivatalokat viselt, tevékeny részt vett a megye életében. Emellett rajongásig szeretvén a zenét, minden rendelkezhető idejét a zongorajáték és zeneszerzésre fordította. Mint zongoravirtuóz az 1840-es években nyilvános hangversenyekben is részt vett. Sok dalt, négyest, zongoradarabot adott ki, melyek azonban rendkívül nehéz, komplikált szerkezetüknél fogva nem igen váltak népszerűekké. Több népdala, magyar nótája átment a nép ajkára. Budapesten, hová élte utolsó éveiben tette át lakását, vendégszerető háza rendes gyülekezőhelye volt az íróknak és művészeknek. Gizella leánya Reményi Ede neje volt. Sírja a Kerepesi úti temetőben található.

Munkája[szerkesztés]

  • Tentamen publicum ex doctrina religionis, metaphysica, physica et historia universali. Pestini, 1821. (Augusz Antallal együtt.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Brockhaus-Riemann zenei lexikon. Szerk. Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerk. Boronkay Antal. Bp., Zeneműkiadó, 1983-1985.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Magyarnótaszerzők, énekesek és népdalosok lexikona. Szerk. Dr. Kikli Tivadar. Szeged, Bába és társai Kft, 1999.
  • Leszler József: Nótakedvelőknek. Bp., Zeneműkiadó, 1986.
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
  • Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Magyar irodalmi lexikon. Flóris Miklós és Tóth András közreműködésével szerk. Ványi Ferenc. Átnézte Dézsi Lajos, Pintér Jenő. Bp., Studium, 1926.