Redő Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Redő Ferenc
Született 1913. augusztus 29.
Budapest
Elhunyt 2012. október 1. (99 évesen)
Budapest
Foglalkozása festőművész
A Szépművészeti Múzeum igazgatója
Hivatali idő
1952 1955
Előd Oltványi Imre
Utód Pigler Andor

Redő Ferenc (Budapest, 1913. augusztus 29. – Budapest, 2012. október 1.) magyar festőművész.

Életpályája[szerkesztés]

Redő Ferenc egy budapesti izraelita polgári család harmadik gyermekeként született. Szülei Redő Ignác és Pollák Leona voltak. Már a gimnáziumi tanulmányai során eldöntötte, hogy festőművész lesz, de az érettségi után családja akaratából a jogi karra iratkozott be. A jogi tanulmányok helyett azonban inkább a művészettörténettel foglalkozott, múzeumokat képzőművészeti kiállításokat látogatott. Festészeti tanulmányait 1932-ben Aba-Novák Vilmos és Iványi-Grünwald Béla szabadiskolájában kezdte meg. A két mester közül felfogása Aba-Novákkal került közelebbi kapcsolatba. Mindazonáltal hatással volt rá Iványi-Grünwald és a festőiskolában szintén tanító Berény Róbert munkássága is. Redő a tanult ismereteket olyan módon ötvözte saját művészi világába, ami egyedi megjelenést biztosított számára.

A festészet mellett maradandó alkotásokat hozott létre a linóleummetszés, a textilfestés és – 1938-tól – a gobelinkészítés műfajában, de munkásságát végigkísérte a rajz és a grafika is. Gazdag, erőteljes színkombinációi, ironikus vonalai jellemzik művészetét. A világháború után feleségével úgy döntöttek, hogy a kulturális élet területén vállal szerepet: 1952 és 1954 között a Szépművészeti Múzeum főigazgatójaként, majd 1954 és 1960 között az Iparművészeti Főiskola tanáraként dolgozott. A festészettel 1952-től kezdett ismét intenzívebben foglalkozni, de eleinte csak rajzolt, majd rátalált a textilfestés sajátos műfajára, a batikra. Később, könnyen lehet, hogy a jóbarát Ferenczy Noémi hatására, 1965-től a feleségével együtt gobelinhímzéssel is foglalkozott. Ezt a technikát élete hátralévő részében folyamatosan művelte, és számos jelentős, nagy méretű kárpitja került a legkülönbözőbb intézmények, múzeumok, hazai és külföldi gyűjtők tulajdonába (Szántó Kovács János, A vörös postakocsi, Kakas, Árvíz stb.).

Kiállításai[szerkesztés]

Több egyéni kiállítása, illetve feleségével közös tárlata volt nemcsak itthon, de külföldön, így Párizsban is. Műveit többek között a Nemzeti Galéria, az Iparművészeti Múzeum és több közintézmény is őrzi.

Magánélete[szerkesztés]

Feleségével, Vörös (Eisler) Rozália (1919-1992)[1] festőművésszel Aba Novák iskolájában ismerkedett meg, egy fiuk és egy lányuk született. A festő a XIII. kerület díszpolgára volt, közel 60 éven át élt és alkotott a Csanády utcai lakásában. Leányfalun, másik kedves tartózkodási helyén helyezték örök nyugalomra.[2]

Díjak, kitüntetések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]