Ugrás a tartalomhoz

Raurák Köztársaság

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Raurák Köztársaság
bábállam
République rauracienne
Raurakische Republik
17921793
A Raurák Köztársaság (zöld)
A Raurák Köztársaság (zöld)
Általános adatok
FővárosaPorrentruy(wd) (Pruntrut)
Kormányzat
Államformaköztársaság
ÁllamfőJosef Anton Rengger(wd)
Államfő-helyettesJean-Baptiste Gobel(wd)
ElődállamUtódállam
 Bázeli HercegpüspökségElső Köztársaság (Franciaország) 

A Raurák Köztársaság (németül: Raurakische Republik, franciául: République rauracienne) 1792 és 1793 között, a bázeli hercegpüspökség területéből kiszakadt rövidéletű államalakulat volt, mely az forradalmi Franciaország kliensállama lett a Jura-hegység területén, s amelyet néhány hónap múlva Franciaország annektált. Csak 1815-ben került ki a francia fennhatóság alól, s azután Bern és Bázel felosztotta maga között a területét.

A Bázeli Hercegpüspökség(wd) a 18. században

Nevét az ókorban, a Felső-Rajna területén élt kelta törzsről, a raurákokról kapta, akik a helvétek rokonai voltak és a mai Svájc területét uralták. Utóbbiak nevét felhasználva lett a Svájci Konföderáció helyén egy másik francia kliensállam, a Helvét Köztársaság.

Előzmények

[szerkesztés]

A nagy francia forradalom előtti években Svájcot súlyos belső problémák gyötörték. Növekedett a gazdag városok és a szegény parasztság közötti ellentét, mialatt vallási ellenségeskedések feszültek a protestáns és katolikus kantonok között. A felvilágosodás eszméit valló, reformokat követelő személyeket üldözték. 1790-ben Párizsban néhány, Vaudból és Fribourgból elűzött személy Helvét Klub néven szervezett társaságot. Svájc nyugati felén hamar elterjedtek a francia forradalom eszméi.[1]

Francia ösztönzésre (de katonai beavatkozás nélkül) 1790-től felkelések törtek ki Svájcban, elsőként Wallisban, majd 1791-ben Porrentruy-ben ((Pruntrut), a bázeli hercegpüspök Sigismund von Roggenbach(wd) ellen. A lázadók a szomszédos állam mintájára forradalmi bizottságokat hoztak létre. Az események során a püspök Bielbe menekült.

A köztársaság kikiáltása

[szerkesztés]
A porrentruy-i várkastély

A porrentruy-i felkelést egy jakobinus, Josef Anton Rengger, a püspökség egykori kincstárnokának fia vezette, aki Strasbourgban végezte jogi tanulmányait és a püspök tanácsosa, később szindikátusi tag is lett.[2] Rengger Odom Demars francia tábornok által a háttérből nyújtott segítséggel megrohanta a porrentruy-i várkastélyt, ahol a püspökségi rezidencia is volt. Ennek eredményeként 1792. december 17-én deklarálták a városban a Raurák Köztársaságot, nem egészen három hónappal a francia köztársaság kikiáltását követően. Ez az állam volt a forradalmi Franciaország első testvérköztársaság-a. Irányítószervét szintén nemzetgyűlésnek hívták, melynek elnöke Rengger lett, s a hatalmat triumvirátus formájában Demars tábornokkal valamint egy másik jakobinussal, Jean-Baptiste Gobellel (Rengger unokabátyja) gyakorolta.[3]

A köztársaság bukása

[szerkesztés]
Porrentruy óvárosa; a köztársaság fővárosa

Az új állam nagyon ingatag maradt és két nemzetgyűlése is sikertelenül végződött. Kizárólag a Demars vezette forradalmi francia csapatok jelentették fennállásának biztosítékát, ugyanis a köztársaságban nemcsak a forradalomellenes konzervatív körökkel, de a reformistákkal is ellenállásba ütköztek Renggerék, aki ráadásul számos jogtalanságot is elkövetett kormányzása alatt, mivel a vele egyet nem értőket kizárta a nemzetgyűlésből és fizikai erőszakkal lépett fel ellenük.

A konvent szintén aggódott a Porrentruy-ban tapasztalható állapotokért, ezért Demars-t Párizs visszarendelte. Pierre Lebrun külügyminiszter ugyancsak eltávolította Porrentruy-ből Gobelt, aki hiába lobbizott Rengger hatalmának megtartásáért. Rengger és államának helyzete ezzel tarthatatlanná vált, amit tetéztek ellenségei üzelmei is a konventnél.[4]

Végül a harmadik rauráki nemzetgyűlés úgy döntött, hogy a köztársaság csatlakozik Franciaországhoz. Rengger és frakciója így akarták megtörni a forradalomellenes többségi ellenzéket.

Gobel portréja a 19. századból

A konvent három biztosát küldte el Porrentruy-ba 1793 februárjában, hogy megkezdjék Rengger-rel a csatlakozási tárgyalásokat.[5] Jóllehet a három biztos megállapította, hogy Rengger, Demars és Gobel önkényes túlkapásai, valamint despotizmusuk vezettek a széthúzáshoz, de nem látták semmi akadályát a köztársaság annektálásának,[6] mivel meg akarták akadályozni, hogy zavargás, netán felkelés törjön ki a keleti határon. Ezt egy népszavazás is megerősítette, azonban eléggé valószínű, hogy a szavazást a franciák manipulálták.[7]

A köztársaság után

[szerkesztés]

1793. március 23-án a köztársaság megszűnt és beolvadt Franciaországba, amely Mount-Terrible néven egyik új megyéjévé szervezte át, s melynek hatalmi elitjében Rengger továbbra is vezető szerepet játszott. Ő vezette be a térségben a forradalmi terrort, ám nem tartott tömeges kivégzéseket. Rengger ellen azonban tovább erősödött az ellenállás, ezért nem tudott gátat vetni a következő években kibontakozó, sok esetben fegyverrel történő megmozdulásoknak.[8] A köztársaság szintén fontos vezető személyisége Gobel utóbb a jakobinus diktatúra áldozata lett és Rengger élete is egy darabig veszélyben volt, aki aztán évekig húzódó hatalmi harcokba bonyolódott, csakhogy visszaszerezze befolyását és pozícióit Porrentruy-ben.[9]

A következő években az Mount-Terrible megye területe többször változott, mígnem a bécsi kongresszus visszaadta Svájcnak, amelyet ezenfelül Bázel és Bern között osztottak fel. A Jura kanton, amelyet csak 1979-ben hoztak létre, nagyrészt egybeesik a bázeli hercegpüspökség egykori birodalmi részeivel, és úgy látja, hogy államisága erősen a Raurak Köztársaságban gyökerezik.

Egyéb a Raurák Köztársaságról

[szerkesztés]

A köztársaság zászlaja és címere nem maradt fenn, vagy legalábbis nincsenek megbízható források róla. A címerről annyit tudni, hogy a vesszőnyalábokba font bárdot ábrázolta, a hatalom jelképét, amely Sankt Gallen kanton címerében a mai napig fellelhető.

Irodalom

[szerkesztés]
  • Ellen Lovell Evans (1999): The Cross and the Ballot. Catholic Political Parties in Germany, Switzerland, Austria, Belgium and the Netherlands, 1785-1985. Brill. ISBN 9780391040953
  • Lucas Chocomeli: Jakobiner und Jakobinismus in der Schweiz. Wirken und Ideologie einer radikalrevolutionären Minderheit 1789–1803, Peter Lang, Bern, Berlin u. a. 2006, ISBN 3-03910-850-6
  • Gustave Gautherot: La Révolution française dans l'ancien évêché de Bâle, 2 kötet, H. Champion, Paris 1907
  • Marco Jorio: Der Untergang des Fürstbistums Basel (1792–1815): Der Kampf der beiden letzten Fürstbischöfe Joseph Sigismund von Roggenbach und Franz Xaver von Neveu gegen die Säkularisation. Paulusdruckerei, Freiburg (Schweiz), 1981
  • Jean-René Suratteau: Le département du Mont-Terrible sous le régime du Directoire (1795–1800). Étude des contacts humains, économiques et sociaux dans un pays annexé et frontalier, Les Belles Lettres, Paris 1965

Lásd még

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Chisholm, Hugh (1911): Switzerland. History § Effects of the French Revolution on the Confederation. Encyclopædia Britannica. Vol. 26. Cambridge University Press. 257–258. o.
  2. Josef Anton Rengger (Historisches Lexikon der Schweiz)
  3. Johann Baptist Joseph Gobel (Historisches Lexikon der Schweiz)
  4. Lucas Chocomeli (2006): Jakobiner und Jakobinismus in der Schweiz. Wirken und Ideologie einer radikalrevolutionären Minderheit 1789–1803. Peter Lang, Bern, Berlin. ISBN 3-03910-850-6, 94–99. o.
  5. Gustave Gautherot (1907): La Révolution française dans l’ancien évêché de Bâle. Párizs: H. Champion, Paris. 273. o.
  6. Chocomeli (2006): 98–101. o.
  7. Chocomeli (2006): 101. o.
  8. Chocomeli (2006): 105–107. o.
  9. Chocomeli (2006): 110. o.