Ranger–2
| Ranger-2 | |
| Ország | |
| Űrügynökség | NASA |
| Küldetés típusa | becsapódás a Holdba |
| Küldetés | |
| Célégitest | Hold |
| Indítás dátuma | 1961. november 18. |
| Indítás helye | Cape Canaveral Launch Complex 12 |
| Hordozórakéta | Atlas-Agena B |
| Küldetés vége | 1961. november 20. |
| Időtartam | 2 nap |
| Az űrszonda | |
| Tömeg | 304 kg |
| Pálya | Föld körüli |
| Inklináció | 33.3° |
| Periódus | ~89 perc |
| Apoapszis | 242 km |
| Periapszis | 150 km |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ranger-2 témájú médiaállományokat. | |
A Ranger–2 (angolul: útkereső) amerikai űrszonda, amelyet a Ranger-program keretében indítottak, Hold kutató műhold.
Küldetés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A szondát a NASA Jet Propulsion Laboratoryban fejlesztettek ki. A NASA a Hold látható oldalának módszeres kutatását kezdte meg, amely a Surveyor-programmal, majd a Lunar Orbiter-programmal folytatódott és az Apollo-programmal, a Holdra szállással csúcsosodott ki. A Mariner-program keretében a kifejlesztett rendszert használták.
Jellemzői
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1961. november 18-án a Cape Canaveral Air Force Station kilövőállomásról egy140 tonnás három és fél (indításnál szilárdhajtóanyagú segédrakéták) fokozatú Atlas–Agena B rakétával állították Föld körüli pályára. Az orbitális egység pályája 88,3 perces, 33,3 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 150 kilométer, az apogeuma 242 kilométer volt. A hordozóeszköz fokozatának sikertelen indítása miatt parkolópályán maradt, nem érte el a második kozmikus sebességet. Hossztengelyében stabilizált, a Hold–Nap összekötő egyenessel párhuzamos volt. November 20-án északnyugat-Afrika felett befejezte szolgálatát, elégett a Föld légkörében
A szondát egy hatszögletű vázra építették. Az energiaellátást kettő napelemtábla (8680napelemlapocskával) illetve akkumulátorok segítségével (AgZn) biztosította. A testben illetve a tetején levő kúpos műszeres térben helyezték el a vidikon-televíziós kamerákat, az elektronikát és a helyzetszabályzót, a telepeket, a vezérlőegységet, a rádióadókat, a helyzetszabályzó hideggáz tartályt- illetve fúvókát. Átmérője 1,52 méter, magassága 2,51 méter. A nyitott napelemtáblák 4,57 méterrel növelték meg az átmérőjét. Tömege 304 kilogramm. A rádiókapcsolatot egy kis botantenna és egy, a Földre irányított, 1,2 méter átmérőjű parabolaantenna biztosította. Műszerei: Lyman-α napsugárzás detektor,- elektrosztatikus plazma analizátor,- közepes energiájú kozmikus sugárzás érzékelő,- ionizáló kozmikus sugárzásmérő,- detektor kozmikus sugárzásmérő,- magnetométer,- mikrometeorit detektor.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "újságcikk". Repülés (folyóirat). 1969. XXII. évfolyam 9. szám. 1969.
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "Ranger–1" (PDF). nasa.gov. Hozzáférés: 2013. január 4. - A Ranger-program története (PDF), 1977]
- "Ranger–1". lib.cas.cz. 2013. október 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. január 4.
- "Ranger–1". lib.cas.cz. Hozzáférés: 2013. január 4.
|
Elődje: |
Ranger műhold |
Utódja: |