Ranger–3

Ranger-3
Ország	Amerikai Egyesült Államok
Űrügynökség	NASA
Küldetés típusa	becsapódás a Holdba
Küldetés
Célégitest	Hold
Indítás dátuma	1962. január 26.
Indítás helye	Cape Canaveral Launch Complex 12
Hordozórakéta	Atlas-Agena B
Megérkezés	1962. január 28-án elrepült a Hold mellett
Időtartam	2 nap
Az űrszonda
Tömeg	329,8 kg
Pálya	Nap körüli
A Wikimédia Commons tartalmaz Ranger-3 témájú médiaállományokat.

A Ranger–3 (angolul: útkereső) amerikai űrszonda, amelyet a Ranger-program keretében indították, Hold kutató műhold.

Küldetés

A szondát a NASA Jet Propulsion Laboratoryban fejlesztettek ki. A NASA a Hold látható oldalának módszeres kutatását kezdte meg, amely a Surveyor-programmal, majd a Lunar Orbiter-programmal folytatódott és az Apollo-programmal, a Holdra szállással csúcsosodott ki. A Mariner-program keretében a kifejlesztett rendszert használták.

Mósosított program alapján fékezett manőver végrehajtása mellett egy szeizmométer tartályt kellett a felszínre juttatnia. Cél megismerni a Hold felszini felületét, a sugártényezőket, elősegíteni a radarkapcsolatot.

Jellemzői

1962. január 26-án a Cape Canaveral Air Force Station kilövőállomásról egy140 tonnás három és fél (indításnál szilárdhajtóanyagú segédrakéták) fokozatú Atlas–Agena B rakétával állították Föld körüli pályára. Az orbitális egység utolsó fokozatának újraindításával sikeresen elérték a második kozmikus sebességet, biztosítva a Hold megközelítését. Hossztengelyében stabilizált, a Hold–Nap összekötő egyenessel párhuzamos volt. 50,9 óra repülés után, január 28-án a technikai meghibásodások sorozata miatt 36 874 kilométer távolságra elrepült a Hold mellett és a Nap körül heliocentrikus pályára állt.

Felszereléseinek segítségével elemzést végzett a bolygóközi tér gamma-sugárzás intenzitásának mértékéről. Az értékelések megállapították, hogy nem szükséges változtatnia a tervezett űrhajó sugárvédelmén.

A szondát egy hatszögletű vázra építették. Az energiaellátást kettő napelemtábla (8680napelemlapocskával) illetve akkumulátorok segítségével (AgZn) biztosította. A testben illetve a tetején levő kúpos műszeres térben helyezték el a vidikon-televíziós kamerákat, az elektronikát és a helyzetszabályzót, a telepeket, a vezérlőegységet, a rádióadókat, a helyzetszabályzó hideggáz tartályt- illetve fúvókát. Átmérője 1,52 méter, magassága 2,51 méter. A nyitott napelemtáblák 4,57 méterrel növelték meg az átmérőjét. Tömege 327 kilogramm. A rádiókapcsolatot egy kis botantenna és egy, a Földre irányított, 1,2 méter átmérőjű parabolaantenna biztosította. Műszerei: Lyman-α napsugárzás detektor,- elektrosztatikus plazma analizátor,- közepes energiájú kozmikus sugárzás érzékelő,- ionizáló kozmikus sugárzásmérő,- detektor kozmikus sugárzásmérő,- magnetométer,- mikrometeorit detektor.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

További információk

• Ranger–3. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. január 4.) - A Ranger-program története (PDF), 1977]
• Ranger–3. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 4.)
• Ranger–3. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. január 4.)

Elődje: Ranger–2

Ranger műhold 1961–1965

Utódja: Ranger–4