Ramón Mercader

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ramón Mercader (Barcelona, 1913. február 7.Havanna, 1978. október 18.), a sztálini szovjet titkosszolgálat, az NKVD ügynöke volt, aki Trockij gyilkosaként vált ismertté.

Fiatal éveiben harcolt a spanyol polgárháborúban, és kommunista érzelmű anyja szeretőjének, Leonyid Eitingtonnak köszönhetően eljutott Moszkvába, ahol az NKVD pénzelte. Olykor tíznél is több útlevele volt (többek közt belga, kanadai, francia és iráni), és hamis néven, hamis iratokkal élt és dolgozott a szovjet titkosszolgálatnak. Fiatal kora óta lelkesen tanult oroszul, mivel nagyon tetszett neki a szovjet rendszer és Sztalin politikája.

Merénylet Trockij ellen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Trockij (középen) Mexikóban 1940-ben

Trockij 1937 januárjában érkezett Mexikóba, ahol menedékjogot kapott a festő Diego Rivera közbenjárására, miután Norvégia kiutasította a Sztálin meggyilkolására szőtt összeesküvés vádja nyomán keletkezett felzúdulás hatására. Az NKVD egyik tisztje, bizonyos Leonyid Eitingon kapta a feladatot Trockij megölésére, aki a gyilkosság végrehajtásával először David Alfaro Siqueiros spanyol polgárháborús veteránt bízta meg. Siqueiros 1940. május 23-án egy banda élén megtámadta a villát, ahol Trockij lakott és egy bombát akart felrobbantani, ami azonban csütörtököt mondott. Trockij csak könnyebben sérült meg a lábán. Siqueirost letartóztatták, de óvadék ellenében szabadult és Pablo Neruda meghívására Chilébe távozott.

Eitingon választása a feladat végrehajtására ezután esett Ramón Mercaderre, aki egy bizonytalan kilétű, több nevet is használó fiatalember volt. Anyja, Caridad Mercader egy kommunista érzelmű spanyol asszony volt, aki a spanyol polgárháború idején Eitingonnal folytatott szerelmi viszonyt. Ramón Mercader később is az NKVD szeme előtt volt, mivel trockista összejöveteleken vett részt. Egy ilyen trockista csoportban ismerkedett meg Párizsban Sylvia Ageloffal, aki később New Yorkban dolgozott szociális munkásként és jó barátságban volt Trockij feleségével.

1940 nyarán Ramón – akit az FBI már „Van Dendresched” illetve Jacques Monard van den Dreschd” néven tudott – újraélesztette viszonyát Sylvia Ageloffal. (Az NKVD szisztematikusan összegyűjtötte a spanyol polgárháborúban, a nemzetközi brigádokban harcoló és elesett forradalmárok útleveleit, melyeket később az ügynökei felhasználtak.) A pár Mexikóba utazott és Sylvia önkéntes titkárnőként Trockij mellett kezdett dolgozni. Trockij bizalmának megnyerése után Sylvia bemutatta Ramónt Trockijnak és a villa őreinek. Ramón megkérte Trockijt, hogy nézze át egyik írását, ezért 1940. augusztus 20-ára találkozót beszéltek meg. A találkozóra Ramón a kabátbélésébe varrt tőrrel, a lapockáján függő 45-ös pisztollyal és az esőkabátjába rejtett jégcsákánnyal érkezett. Az első adódó alkalommal a jégcsákánnyal sújtott Trockijra, aki felordított, mire a felesége befutott a szobába és dulakodni kezdett Ramónnal.

Trockij villájának közelében négy autó is várakozott a merénylőre - az egyikben ott ült Leonyid Eitington és Cariad Mercader - de miután meghallották, hogy odabent riadót fújnak, egyik sem várta meg Ramónt, hanem sietve elhajtottak.

Trockij 1940. augusztus 21-én meghalt, a halála előtt az FBI egyik ügynöke, a mexikóvárosi amerikai nagykövetség diplomatája még beszélni tudott vele.

A kihallgatásokon Ramón azzal magyarázta tettét, hogy Trockij ellenezte a közte és Sylvia Ageloff közti szerelmi viszont, mi több, maga is szemet vetett Sylviára, ám a nő ezt nem támasztotta alá. Ramónt végül 20 év börtönre ítélték. Még a börtönévek alatt egy amerikai könyvkiadó azzal az ajánlattal kereste meg, hogy hajlandóak neki 100 ezer dollárt fizetni, ha megírja az egész merénylet hátterét, fényt derítve a szereplőkre és az összeesküvés részleteire, ám Ramón, félve Sztalin haragjától, ezt nem vállalta.

Az NKVD – amint a megfejtett utasításokból később kiderült – az 1940-es években terveket szőtt Ramón kiszabadítására, de ezek nem valósultak meg. Ramón Mercader majdnem teljesen kitöltötte a büntetését. Pontosan a merénylet 20-ik évfordulóján, 1960. augusztus 20-án szabadult. Ezután hamarosan Moszkvába utazott, ahol anyja jelenlétében érdemrenddel tüntették ki, ami mellé egy aranyórát is kapott ajándékba.

A szovjet titkosszolgálat Ramón Mercador személyével és tettével bebizonyította, hogy a világon bárhol képes politikai gyilkosságot végrehajtani, a keze messzire elér.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Thomas B. Allen: 50 szupertitkos dokumentum a történelem irattárából (Geographia Kiadó, 2009) ISBN 978-963-9810-89-1