Quintus Caecilius Metellus Macedonicus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Quintus Caecilius Metellus Macedonicus
Született i. e. 2. század
Elhunyt i. e. 115
Róma
Állampolgársága római
Gyermekei
Szülei Quintus Caecilius Metellus (Kr. e. 206)
Foglalkozása politikus
Tisztség

Quintus Caecilius Metellus Macedonicus (Kr. e. 2. század eleje – Kr. e. 115.) római politikus, hadvezér, az előkelő, plebejus származású Caecilia gens Metellus-ágának tagja, Quintus Caecilius Metellus, Kr. e. 206. consuljának fia. Fivére, a kevéssé ismert Lucius Caecilius Metellus Calvus is elérte a consuli rangot Kr. e. 142-ben.

Macedoniában[szerkesztés]

Első említése Kr. e. 168-ból származik, amikor is Aemilius Paullus seregében szolgált, és a Perszeusz makedón király vereségét bejelenteni Rómába menesztett küldöttség tagja volt. Kr. e. 148-ban praetor volt, majd helytartó lett Macedonia provinciában, ahol korábban egy Andriszkosz nevű szélhámos elhíresztelte magáról, hogy a bukott Perszeusz király fia, Philipposz, és legyőzte Juventius praetor seregét. Metellus azonban rövid úton leszámolt vele, és fogolyként küldte Rómába.

Miután Macedoniában rendezte a helyzetet, délnek fordult, a hellaszi akháj szövetség ellen, mivel Korinthoszban megsértettek két római követet. Miután hiába követelte a szövetség felbomlását, a görögök kénytelenek voltak harcba szállni. A Kritolaiosz vezette akhájok a lokriszi Szkarpheiánál, majd Khairóneiánál szenvedtek vereséget. Metellus megbízatása azonban még a döntő győzelem elérése előtt lejárt, és a hadjárat befejezése utódjára, Lucius Mummius praetorra hárult.

A legmagasabb hivatalokban[szerkesztés]

Sikerei ellenére a Macedonicus utónevet (latinul agnomen) elnyerő Metellus kétszer is hiába pályázott a consuli magistraturára. Végül Kr. e. 143-ban választották meg, társa Appius Claudius Pulcher lett. A sorshúzáson Hispania Citeriort kapta tartományául, ahol consulként és proconsulként is sikeresen hadakozott a keltibérek ellen. Kr. e. 141-ben Quintus Pompeius váltotta fel a hadvezetésben. Metellus hispaniai hadakozása kapcsán rengeteg anekdota maradt ránk, melyek az általa diktált vasfegyelmet, az ellenség irányába mutatott – római hadvezéreknél ritka – nagylelkűséget, valamint hadvezéri képességeit dicsérik (ld. Frontinus, Valerius Maximus). Mindezt azonban beárnyékolta, hogy mindent megtett a hadsereg hatékonyságának minimálisra csökkentéséért távozásakor: Pompeius ugyanis személyes ellenfele volt, és nem akarta, hogy sikereket érjen el.

Kr. e. 131-ben ellenségeskedésük ellenére Metellus Pompeiusszal lett censor. Ilyen minőségében beszédet tartott a senatusban, amelyben javaslatot tett arra, hogy minden polgárt kötelezzenek a nősülésre, hogy ezzel növekedjen a szabad – hadra fogható – lakosság száma. Aulus Gelliusnál megmaradt a szónoklat egy része, és még Augustus is hivatkozott rá házassági törvénye kapcsán.

Censorsága alatt majdnem meggyilkolta Caius Atinius Labeo néptribunus, akit első hivatali évében kizáratott a senatusból, mire Labeo egy alkalommal a Tarpeii-sziklához rángatta, és majdnem le is taszította onnan, azonban egy másik tribunus közbelépésével megakadályozta a gyilkosságot. Labeo mégis bosszút állt, amikor Metellus minden tulajdonát az isteneknek szentelte.

Politikája[szerkesztés]

Metellusról tudjuk, hogy ellenzője volt az ifjabb Scipio Africanus politikájának, azonban minden személyes él nélkül: Scipio halála után az elsők között ismerte el nagyságát. A kialakuló pártharcokban az arisztokratikus, optimata csoport támogatója lett a Gracchusokkal szemben. Tiberius Gracchus ellen mondott beszéde kapcsán Cicero kiemelte Metellus szónoki képességeit.

Ebben az időben a római felsőbb körökben divattá vált a művészetek pártolása. Metellus sem volt kivétel: míves porticust emeltetett, valamint egy-egy templomot Jupiter és Juno számára. Ezek különlegessége, hogy Róma legelső márványtemplomai voltak. Szintén Metellus hozta a fővárosba Macedoniából Lüszipposz híres lovasszobrát, melyet a granikoszi csata során elesettek emlékére készített Nagy Sándor rendelésére.

Utódai[szerkesztés]

Metellust korának legboldogabb emberének mondták sokan, mivel hadisikerei és elnyert méltóságai mellett olyasmi adatott meg neki, ami senki másnak azelőtt: négy fia, Quintus, Lucius, Marcus és Caius mind elérte a consuli rangot – hárman közülük még életében, és Caius éppen jelölt volt a tisztségre halála évében –, és ők vitték holttestét a halotti máglyára. Két lánya (mindkettő Caecilia) is született, akiket Caius Servilius Vatia és Publius Cornelius Scipio Nasica Serapio vett feleségül.

Források[szerkesztés]

Elődei:
Servius Sulpicius Galba
és
Lucius Aurelius Cotta
Consul
Kr. e. 143
Kollégája:
Appius Claudius Pulcher
SPQR
Utódai:
Lucius Caecilius Metellus Calvus
és
Quintus Fabius Maximus Servilianus