Quintus Caecilius Metellus Celer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Quintus Caecilius Metellus Celer
Született i. e. 103
Elhunyt i. e. 59 (44 évesen)
Állampolgársága római
Szülei Quintus Caecilius Metellus Nepos (Kr. e. 98)
Foglalkozása politikus
Tisztség

Quintus Caecilius Metellus Celer (? – Róma, Kr. e. 59.) római politikus, katonatiszt, az előkelő, plebejus származású Caecilia gens Metellus-ágának tagja, Quintus Caecilius Metellus Nepos, Kr. e. 98. consuljának fia.

Származása[szerkesztés]

Származása sok találgatásra adott okot. Szokatlan módon ugyanis fivérét, aki a Nepos agnoment (ragadványnév latinul) viselte, szintén Quintusnak nevezték. Ennek ellenére minden jel arra utal, hogy vér szerinti testvérek voltak. Egy feltételezés szerint Neposnak két fia közül az ifjabbikat – akinek nem ismerjük az eredeti praenomenjét – örökbe fogadta egy bizonyos, egyébként ismeretlen Quintus Metellus Celer, akit Cicero a Kr. e. 90. év egyik szónokaként említ. Az adoptio ideje és oka ismeretlen, de megmagyarázza a Quintus és Celer névelemeket. Ugyanazen elmélet azt is megvilágítja, hogy Nepos másik fia, aki szintén Quintus Nepos volt, miként lehetett fiatalabb Celernél: az idősebb Nepos első, hasonló nevű fia fiatalon meghalhatott, és a később születő harmadik gyermekét ismét így nevezték el.

Katonai sikerek[szerkesztés]

Kr. e. 66-ból származik első említése, amikor Pompeius alatt szolgált Asia provinciában legatusi rangban, és győzelmet aratott Oroészész (Orodész), az albanusok királya felett. Még Pompeius előtt visszatért Rómába, és Kr. e. 63-ban praetor lett. Politikusként családja nyomdokain haladt: az arisztokrata optimata párt legjelentősebb hívei közé tartozott. Hivatali évében megakadályozta Caius Rabirius elítélését.

A Catilina-összeesküvés elleni küzdelemben együttműködött Ciceróval, aki akkor éppen consuli évét töltötte. A harcokban Picenum környékének és a senonok vidékének parancsnoka lett, amely minőségben megakadályozta, hogy Catilina átkelhessen az Appennineken Gallia Cisalpina felé. Az összeesküvés vezetője ekkor kénytelen volt Etruria felé fordulni, ahol Caius Antonius Hybrida, a másik consul hadserege várta őt. A győzelmet követően Kr. e. 62-ben proconsuli megbízással Gallia Cisalpina helytartója lett, amiről a Rómában maradni akaró Cicero mondott le a javára. (Bár együttműködésük harmonikus volt, Celer igencsak megneheztelt a szónokra, amikor konfliktusba keveredett öccsével, az ifjabb Neposszal. Ennek okát bővebben lásd ott.)

Az arisztokraták élén[szerkesztés]

Kr. e. 61-ben megválaszották a következő év consuljának Lucius Afranius, Pompeius egy kreatúrája kollégjáként. Még nem vette át hivatalát, amikor megakadályozta a Compitalia ünnepségének megtartását, amit egy néptribunus erőltetett a senatus tiltó határozata ellenére. Kr. e. 61. végén az ifjabb Catóval és több más arisztokratával egyetértésben ellenállt a publicanusok (adóbérlők) azon törekvésének, hogy elfaragják az Asiában beszedett adók után aerariumnak fizetendő összeget. (Végül Caius Julius Caesar fogadtatta el a népgyűlésen a javaslatot Kr. e. 59-ben.)

Consulként – Cicero által jónak tartott szónoki képességeit kihasználva – hevesen ellenállt kollégája azon törekvésének, hogy a Római Köztársaság legnagyobb ellenségének tekintett Pompeius keleti intézkedéseit elfogadtassa. Afranius nem volt elég tehetséges és tekintélyes ahhoz, hogy patrónusa érdekeit képviselje, ez pedig ahhoz vezetett, hogy a hadvezér kénytelen volt szövetségre lépni Caesarral és Crassusszal – így előkészítette a köztársaság végső bukását.

Metellus Lucius Flavius néptribunus földtörvényjavaslatának – mely Pompeius veteránjait telepítette volna le – mereven ellenállt, és az sem törte meg, hogy az kiharcolta, hogy egy időre börtönbe vessék a consult. A tervezet a makacs ellenálláson elbukott. Unokatestvére és sógora, Clodius, a híres néppárti tribunus szinte minden megmozdulását ellenezte. Később, amikor Galliában a háború kitörése fenyegetett, a senatus határozatot hozott a kelta tartományok felosztásáról a consulok között; ennek ellenére Metellus sem hivatali évében, sem utána nem hagyta el Rómát. Kr. e. 59-ben, Caesar consuli évében az arisztokratikus ellenzék egyik legfőbb hangadója volt, ám hiába próbálta megakadályozni az ellenfele által beterjesztett földtörvény elfogadását.

Metellus Kr. e. 59-ben Gallia Narbonensis helytartójaként halt meg olyan váratlanul, hogy azonnal szárnyra kapott a gyanú: felesége, a kicsapongó ClodiaCatullus múzsája, akit verseiben Lesbiának nevezett – ölte meg, akivel egyébként is rossz volt a viszonya. Gyermekei nem voltak. Tartományát Caesar örökölte.

Források[szerkesztés]

Elődei:
Marcus Pupius Piso
és
Marcus Valerius Messalla Niger
Consul
Kr. e. 60
Kollégája:
Lucius Afranius
SPQR
Utódai:
Marcus Calpurnius Bibulus
és
Caius Iulius Caesar