Bojtosfülű disznó

Bojtosfülű disznó
	Állatkerti példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Scrotifera;
Csoport:	Ferungulata;
Csoport:	Patások (Ungulata);
Rend:	Párosujjú patások (Artiodactyla);
Csoport:	Artiofabula;
Alrend:	Disznóalakúak (Suina);
Család:	Disznófélék (Suidae);
Alcsalád:	Suinae;
Nemzetség:	Potamochoerini;
Nem:	Potamochoerus; J. E. Gray, 1854
Faj:	P. porcus;
Tudományos név
	Potamochoerus porcus; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Choiropotamus pictus Gray, 1852; Sus porcus Linnaeus, 1758; Potamochoerus albifrons Du Chaillu, 1860; Potamochoerus albinuchalis Lönnberg, 1919; Potamochoerus guineensis (Pallas, 1766); Potamochoerus mawambicus Lorenz, 1923; Potamochoerus penicillatus (Schinz, 1848); Potamochoerus pictus (Gray, 1852); Potamochoerus ubangensis Lönnberg, 1910;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Bojtosfülű disznó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Bojtosfülű disznó témájú médiaállományokat és Bojtosfülű disznó témájú kategóriát.

A bojtosfülű disznó (Potamochoerus porcus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a disznófélék (Suidae) családjába tartozó faj.

A Potamochoerus emlősnem típusfaja.

Előfordulása[szerkesztés]

A bojtosfülű disznó Nyugat-és Közép-Afrika területén őshonos. Az általa elfoglalt élőhelyek nagyon változatosak. Elsődleges és másodlagos erdőkben, szavannák bozótjaiban, mocsarakban és pusztákon él. Akár falvak közelében is tartózkodhat.

Megjelenése[szerkesztés]

Az állat hossza 100-145 centiméter, marmagassága 55-80 centiméter, farokhossza 30-45 centiméter és testtömege 45-115 kilogramm. Teste erős és zömök. Színezete rozsdás-vörös, sörénye fehér, pofája és fülpamacsa fehér mintázatú. Ormányszerű pofája megkeményedett, mozgatható csúcsban végződik, amellyel a földet túrja. Két rövid, felfelé forduló agyarával ki tudja kaparni az ehető gyökereket. Négy patás lábujja van, de csak a harmadik és a negyedik ujján jár, a másik kettő nem érinti a kemény talajt.

Életmódja[szerkesztés]

A bojtosfülű disznó magányosan, vagy kisebb csapatokban él. Nagy, több mint 100 egyedből álló csapatot is jegyeztek fel, addig egy tipikus csoportméret 3-6 egyedből áll. A legtöbb esetben ezen kis családi csoportokban egy domináns, kifejlett kan is jelen van. Úgy jelölik ki útját, hogy szemfogaikval (agyaraival) a fatörzseket kaparja, valamint közben a lábmirigyeit, nyaki mirigyeit és orbitális mirigyeit is oda dörzsöli. A fenyegetések megjelenítése magában foglalja az arcmaszkok megjelenítését és hangos zajok kibocsátását. Homlokukat összenyomva, fejüket összeütve, pofájukkal döfködve és farkukkal egymást ostorozva szoktak egymással harcolni. Éjszaka a legaktívabb, addig a nappalt odúkban és a sűrű növényzetben tölti. Tápláléka növények, kisebb állatok és dögök. Az állat 10-15 évig él, bár fogságban a 20 éves kort is meghaladhatja.

Szaporodása[szerkesztés]

Az ivarérettséget 18 hónapos korban éri el. A párzási időszak ősszel van. A vemhesség 120-127 napig tart, ennek végén 1-6 malac születik. A malacok súlya 650-900 g. A kocák a fiataloknak fűfészket építenek, mely 3 méter széles és 1 méter mély. A kis családi csoporton belül az anyaállat és domináns kan egyaránt gondoskodik a malacokról és biztosítják védelmüket. A kocák évente egyszer ellenek. Az elválasztás körülbelül 3 hónap után következik be, de a malacok, a következő alomig az anyjukkal maradnak.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Egyedszáma növekszik a ragadozójának, a leopárdnak a vadászata és a mezőgazdaság növekedése által. Ugyanakkor a faj ezen pozitív statisztikája sok szempontból káros az emberi népességre nézve, mivel a bojtosfülű disznó nagy csoportjai jelentős pusztítást végezhetnek a termésben. A háziállat-állományra is veszélyt jelenthetnek, valamint olyan betegségek hordozói lehetnek, mint például az afrikai sertéspestis, amelyek a háziállatokat érintik. Az afrikai sertéspestist a kullancsok terjesztik, és bár nem károsítja a faj állományát, de átadhatja a betegséget házi sertésre, amelynél a betegség végzetes lehet. Mivel az ember táplálékforrásaként is rendelkezésre állhat, valamint különösen a negatív gazdasági kártétele miatt Afrikában vadásszák.

A Természetvédelmi Világszövetség a bojtosfülű disznót nem fenyegetett fajként tartja nyilván.