Postojna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Postojna
Postojna panorama2.jpg
Közigazgatás
Ország  Szlovénia
Tartomány Belső-Krajna
Statisztikai régió Notranjsko-kraška
Község Postojna
Rang város
Irányítószám 6230
Körzethívószám +386 05
Rendszám területkód PO
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság
  • 554
  • 548
m
Terület 269,9 km²
Időzóna UTC+1
Elhelyezkedése
Postojna (Szlovénia)
Postojna
Postojna
Pozíció Szlovénia térképén
é. sz. 45° 46′, k. h. 14° 13′Koordináták: é. sz. 45° 46′, k. h. 14° 13′
Postojna község elhelyezkedése
Postojna község elhelyezkedése
Postojna weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Postojna témájú médiaállományokat.

Postojna (IPA: [pɔsˈtoːjna], olaszul: Postumia IPA: [posˈtuːmja], németül: Adelsberg IPA: [ˈaːdəlsbɛɐk]) városka és község (járás) Szlovéniában, 40 km-re az olasz határtól. Lakosainak száma 14 581 (2002).

A község (járás) települései[szerkesztés]

A községhez (járáshoz) 40 település tartozik:

Belsko, Brezje pod Nanosom, Bukovje, Dilce, Gorenje, Goriče, Grobišče, Hrašče, Hrenovice, Hruševje, Koče, Landol, Liplje, Lohača, Mala Brda, Mali Otok, Malo Ubeljsko, Matenja vas, Orehek, Planina, Postojna, Predjama, Prestranek, Rakitnik, Rakulik, Razdrto, Sajevče, Slavina, Slavinje, Stara vas, Strane, Strmca, Studenec, Studeno, Šmihel pod Nanosom, Velika Brda, Veliki Otok, Veliko Ubeljsko, Zagon és Žeje.

Fekvése[szerkesztés]

A város a szlovén karsztvidék szívében, Ljubljanától 40 km-re délnyugatra található, félúton a tenger felé.

Története[szerkesztés]

A középkorban a Habsburgok alatt Krajna része 1918-ig. Az első világháborút követően Olaszország szerezte meg, 1918 és 1945 között Olaszországhoz tartozott. A második világháború után a titói szocialista Jugoszlávia lett az új gazda. 1991-től a függetlenné vált Szlovénia része. 1994. október 3-án az addig nagyobb Postojna községből (járásból) kivált Pivka község (járás).

Látnivalók[szerkesztés]

Postojna jólétének forrása a cseppkőbarlang (Postojnska jama). Első leírása a 17. századból való. Az 1800-as években elkezdődik feltárása és turisztikai hasznosítása. Két akkori újdonság, a vasút és a villanyáram igen jó hatással volt a turizmusra. A turisták kisvasúttal juthatnak be a barlangba, ahol gyalogtúrát tesznek, majd újból vonatra szállva jönnek a felszínre. Az 1980-as évek óta a látogatók száma meghaladja az évi egymilliót.

A cseppkőbarlang szokásos látnivalóin túl itt látható még a barlangi gőte (Proteus anguinus), melyet népiesen emberhalnak is neveznek, mivel bőrszínük közel azonos.

Képek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]