Barlangi vakgőte

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Barlangi vakgőte
P anguinus2.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Farkos kétéltűek (Caudata)
Család: Kopoltyús gőtefélék (Proteidae)
Nem: Proteus
Faj: P. anguinus
Tudományos név
Proteus anguinus
(Laurenti, 1768)
Elterjedés
Proteus anguinus dis.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Barlangi vakgőte témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Barlangi vakgőte témájú médiaállományokat és Barlangi vakgőte témájú kategóriát.

A barlangi vakgőte (Proteus anguinus) a kétéltűek osztályába a farkos kétéltűek (Caudata) rendjébe és a kopoltyús gőtefélék (Proteidae) családjába tartozó Proteus nem egyetlen faja.

Más elnevezései: barlangi gőte, barlangi változány, emberhal, halgyík, halgőte vagy olm.

Elterjedése[szerkesztés]

Európában, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Szlovénia, Montenegró és Olaszország területén honos. Földalatti karsztbarlangokban és barlangi tavakban él. Valódi barlanglakó (troglobiont) faj. A troglobiont fajokra jellemzően teljesen alkalmazkodtak a barlangi környezethez. 1935-ben a Postojnai-barlang igazgatósága 5 darabot ajándékozott a Baradlának. Az állatokat a barlang egyik vízmedencéjében helyezték el, további sorsuk ismeretlen.

Alfajai[szerkesztés]

  • Proteus anguinus anguinus (Laurenti, 1768)
  • Proteus anguinus parkelj (Sket & Arntzen, 1994)

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 30 centiméter. Teste vékony, hengeres, lábai rövidek. Mellső lábán három, a hátsón két ujj található. Mivel sötétben él, szeme visszafejlődött, ezért nem lát. Külső kopoltyúja vörös színét kivéve fehér.

Életmódja[szerkesztés]

Kis férgekkel, rákokkal és halakkal táplálkozik.

Jó úszó

Szaporodása[szerkesztés]

Belső megtermékenyítéssel szaporodik, általában 40 petét rak, melyek 4 hónap múlva kelnek ki.

Források[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]