Portál:Magyarság/Kiemelt szócikk

Bartók Béla a 20. század egyik legnagyobb zeneszerzője, zongoraművész, népzenekutató, a közép-európai népzene nagy gyűjtője, a budapesti Zeneakadémia tanára. Művészete és tudományos teljesítménye nemcsak a magyar és az európai zenetörténet, hanem az egyetemes kultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű.

Nagyszentmiklóson született 1881-ben, zeneszerető családban. A budapesti Zeneakadémián végezte felsőfokú tanulmányait zongora és zeneszerzés szakon. Stílusának kialakulásában meghatározó szerepe volt a német klasszicizmusnak és romantikának, különösképpen Brahms művészetének. Kodály Zoltán támogatásával behatóan foglalkozott a magyar népzenével, illetve összehasonlító kutatások végett a szomszéd népek népzenéjét is tanulmányozta. A parasztzene megismerésének hatására zeneszerzői stílusa is átalakult, mely immár a népzene stílusjegyeire támaszkodott. Ennek kiteljesedése a Balázs Béla misztériumjátékára komponált operája, A kékszakállú herceg vára. 1940-ben az Amerikai Egyesült Államokba emigrált és a Columbia Egyetemen tanított. 1945. szeptember 26-án halt meg New York egyik külvárosában.
(Tovább a szócikkhez…)