Pontusi havasszépe

Pontusi havasszépe
	Killarney közelében, a Lough Caragh déli lejtőjén
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Osztály:	Kétszikűek (Mangnoliopsida);
Rend:	Hangavirágúak (Ericales);
Család:	Hangafélék (Ericaceae);
Alcsalád:	Hangaformák (Ericoideae);
Nemzetség-; csoport:	Rododendronok (Rhodoreae);
Nemzetség:	Rododendron (Rhododendron);
Faj:	R. ponticum; (L., 1753)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Pontusi havasszépe témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Pontusi havasszépe témájú médiaállományokat és Pontusi havasszépe témájú kategóriát.

A pontusi havasszépe (pontuszi hangarózsa, Rhododendron ponticum, Rhododendron pontica) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának az hangavirágúak (Ericales) rendjéhez, ezen belül a hangafélék (Ericaceae) családjához tartozó faj. Márton József Természethistóriai képeskönyvében „Pontusi Ragyabura” néven említi.^[1]

Elterjedése

A pontusi havasszépe hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia és a Kaukázus vidéke. Kolkhiszban az elegyes lomberdők (szakállas éger, közönséges gyertyán, közönséges mogyoró, keleti bükk) aljnövényzetében nő. A cserje- és gyepszint kísérő fajai:

alapján ezeket az erdőket a harmadkori babérmeggy-vegetáció reliktum növénytársulásainak tekintik.^[2]

Sokfelé betelepítették. Anglia délnyugati részén az erdőkben kivadult, és gyomként terjeszkedik. Írországban agresszív özönnövényként terjeszkedik; bozótja már több száz négyzetkilométert hódított meg, jelentős csökkentve az ír állattenyésztők legelőit.^[3]

Megjelenése, felépítése

A pontusi havasszépe örökzöld, 2-4 méter magas, felálló vagy felemelkedő szárú cserje. Közepes méretű, bőrszerűen fénylő levelei elliptikusak, a végük kicsúcsosodik. Nagy (kb. 5 cm magas), liláspiros virágai az ágak végein nyílnak; alattuk a levelek szinte gallérosan helyezkednek el.

Életmódja

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Felhasználása

Mivel nektárja egy grayanotoxin nevű mérgező anyagot tartalmaz, ezért a pontusi havasszépe (és a sárga havasszépe) nektárjából készült méz is mérgező – ezért nevezik a grayanotoxin-mérgezést bolond mézmérgezésnek (angolul mad honey intoxication. Fontosabb tünetei: bő nyáladzás, izzadás, hányinger, hányás, izomgyengeség, ritkuló szívverés, csökkenő vérnyomás. A mérgezés ritkán halálos. I.e. 401-ben a pontusi lakosság a mérgezett mézet biológiai fegyverként használta Xenophón hadai ellen.

Dísznövényként hosszú ideje termesztik; számos kertészeti változatát nemesítették ki.

Hivatkozások

↑ [mek.oszk.hu/01700/01736/01736.rtf Vörös Éva, Priszter Szaniszló: Márton József Természethistóriai képeskönyvének növénynevei. A DEBRECENI KOSSUTH LAJOS TUDOMÁNYEGYETEM MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK KIADVÁNYAI, 69. sz.]
↑ Bartha Dénes: Az év fája. Erdészeti Lapok CXLII. évf. 2. szám (2007. február)
↑ Borhidi Attila: Klímaváltozás és Élővilág. [2010. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 1.)

Források

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] [mek.oszk.hu/01700/01736/01736.rtf Vörös Éva, Priszter Szaniszló: Márton József Természethistóriai képeskönyvének növénynevei. A DEBRECENI KOSSUTH LAJOS TUDOMÁNYEGYETEM MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK KIADVÁNYAI, 69. sz.]

[2] Bartha Dénes: Az év fája. Erdészeti Lapok CXLII. évf. 2. szám (2007. február)

[3] Borhidi Attila: Klímaváltozás és Élővilág. [2010. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 1.)

[1]

[2]

[3]