Ugrás a tartalomhoz

Petényi Géza

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Petényi Géza
Született1889. október 28.[1]
Budapest
Elhunyt1965. szeptember 4. (75 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar[2]
HázastársaKollár Irén
(h. 1899–1967)
Foglalkozása
  • orvos
  • belgyógyász
  • gyermekorvos
Tisztségeegyetemi tanár
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1914)
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető (49. körönd-2-11/12)[3][4]
A Wikimédia Commons tartalmaz Petényi Géza témájú médiaállományokat.

Petényi Géza (Budapest, 1889. október 28.[5] – Budapest, 1965. szeptember 4.)[6] Kossuth-díjas belgyógyász, gyermekgyógyász, egyetemi tanár, az orvostudományok doktora (1952), a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Élete

[szerkesztés]

Petényi Pál asztalos és Roszál Júlia fiaként született. Középiskolai tanulmányait 1900 és 1908 között a Budapesti VIII. kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban végezte. Ezután felvételt nyert a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karára. 1911 és 1913 között a Tangl Ferenc által vezetett Kórtani Intézetben fizikai-kémiai metodikával foglalkozott. Medikusként részt vett a Galilei Kör tevékenységében.

1913. július 1-jén kinevezték a Fehérkereszt Gyermekkórház segédorvosává. 1914-ben abszolvált, azonban orvosi oklevelét csak 1916 februárjában szerezte meg.

1914 júliusban bevonult az általános mozgósításkor. 1914. augusztus 26-án sebesülten szerb fogságba esett, ahonnan csak 1915 végén sikerült hazajutnia. 1916 októberétől az olasz, a bukovinai, a román, majd ismét az olasz fronton teljesített szolgálatot mint segédorvos, zászlóaljorvosi beosztásban. Háborús érdemeiért kitüntették a kis ezüst Vitézségi Éremmel, a Signum Laudis-szal, illetve a Károly-csapatkereszttel.

1918. december 1-től 1924. szeptember 1-ig a Zita-királyné Intézethez volt kinevezve, s mint ilyen a Fehérkereszt Gyermekkórházban teljesített szolgálatot. 1920 júniusa és 1924 júniusa között a pécsi Erzsébet Tudományegyetem alkalmazta mint fizetéstelen tanársegédet. A pécsi Erzsébet Tudományegyetemen 1922-ben a gyermekgyógyászati diagnosztika című tárgykörből magántanárrá habilitálták.[7]

1924 szeptemberétől a Fehérkereszt Gyermekkórház I. sz. Belgyógyászati Osztályának főorvosa, a központi laboratórium és a belgyógyászati Röntgen-intézet vezetője volt. 1937 és 1945 között igazgató főorvosként működött.

A gyermekkórház a második világháborúban súlyos bombatalálatot kapott. A még romos épületben működő gyermekkórházat 1946-ban klinikai rangra emelték a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Kara II. Gyermekklinikájaként, Petényit pedig igazgatóvá nevezték ki. 1946 és 1965 között a budapesti orvosi karon a gyermekgyógyászat nyilvános rendes tanára volt, 1949-től tanszékvezetőként. 1952 és 1956 között részt vett az Egészségügyi Tudományos Tanács munkájában.

1949-ben az MTA levelező, 1960-ban rendes tagjává választották.

Sírja a Farkasréti temetőben (49. körönd-2-11/12). Alkotó: Borsos Miklós, 1965

Munkássága

[szerkesztés]

Kutatásai és közleményei főleg az angolkórra és a gyermekkori fertőző betegségekre vonatkoznak. Nemzetközileg elismertek a tuberkulózis antibiotikumos kezelésére vonatkozó kutatásai.

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • Signum Laudis, a kardokkal
  • Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1948)
  • Kossuth-díj II. fokozata (1950)
  • Munka Érdemrend (1956, 1959)[8][9]
  • Kiváló orvos (1959)
  • Semmelweis-érem (1964)
  • Schöpf-Merei Ágost-emlékérem (1968)

Emlékezete

[szerkesztés]

A Petényi Géza Alapítvány és a Magyar Gyermekorvosok Társasága díjat alapított tiszteletére, amellyel fiatal orvosok publikációit jutalmazzák.

Főbb művei

[szerkesztés]
  • A poliomyelitisről (Budapest, 1934)
  • Gyermekgyógyászat (Budapest, 1955)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/12099.htm. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b The Righteous Among the Nations Database (angol nyelven)
  3. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  4. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  5. Születési bejegyzése a Budapest-Józsefvárosi római katolikus keresztelési akv. 2700/1889. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. december 19.)
  6. Halotti bejegyzése a Budapest XII. kerületi állami halotti akv. 1562/1965. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. december 19.)
  7. Budapesti Közlöny, 1922. november 22. (56. évfolyam, 268. szám)
  8. Magyar Közlöny, 1956. július 18. (60. szám)
  9. Magyar Közlöny, 1959. november 4. (108. szám)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]