Perger János (jogtudós)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Perger János
Született 1791. május 15.
Nagyvárad
Elhunyt 1838. május 25. (47 évesen)
Pest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása jogtudós,
történész

Nagybányai Perger János (ritkán Pergel János; Nagyvárad, 1791. május 15.Pest, 1838. május 25.) jogtudós, történész, a Magyar Tudós Társaság rendes tagja.

Életútja[szerkesztés]

Apja egy nagyváradi római katolikus iskola igazgatója volt, akinek 1801. évi halálakor a tízéves Perger elárvult. Ezt követően anyai nagybátyja, Drágosy Miklós görögkatolikus püspök, majd mostohaapja, Hajdú Ferenc részesítette gondos nevelésben. Jogi tanulmányokat folytatott szülővárosában, Nagyváradon, majd 1813-tól joggyakornokként, a királyi tábla hiteles jegyzőjeként Pesten dolgozott. Itt szerezte meg 1814-ben ügyvédi oklevelét. Ezt követően praxist nyitott, s a város egyik legkeresettebb ügyvédeként tevékenykedett haláláig.

Munkássága[szerkesztés]

Ügyvédi munkája mellett foglalkozott jogtudományi és történelmi kérdésekkel is. E tárgyú közleményei a kor neves tudományos folyóirataiban, a Tudományos Gyűjteményben, a Kassai Szemlélőben és a Közhasznú Esmeretek Tárában jelentek meg.

1830-ban jegyzetekkel ellátva adta közre a Werbőczy-féle törvénykönyvet. A Magyar Tudós Társaság megbízásából hozzáfogott egy jogtudományi műszótár összeállításához is, de korai halála megakadályozta a munka befejezésében. Történetírói munkássága részben jogtörténeti vizsgálataihoz kapcsolódott. Schwartner Márton nyomdokain 1821-ben oklevéltani bevezetést adott közre. Történeti források alapján behatóan foglalkozott a középkori Magyar Királyság jogrendjének, törvényhatóságainak, rendi szerveződésének múltjával, a vármegyerendszer történetével. Eredményeit – egy őstörténeti bevezetővel kiegészítve – 1831-ben adta közre A’ magyar, és hazája régenten című könyvében. Emellett külön tanulmányokat szentelt a bandériumszervezés (1831) és a jobbágyság, az úrbéri rendszer múltjának (1832) feltárására.

Kéziratban maradt további művei – a jobbágyságról írott történeti munkája, magyar törvények fordítása a 16. századig stb. – az MTA levéltárába kerültek.

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés]

1831-ben a Magyar Tudós Társaság levelező, 1832-ben rendes tagjává választották. Érdemei elismeréseként Heves, Gömör és Kis-Hont, valamint Torna vármegyék egyaránt táblabírájukká választották.

Főbb művei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]