Penza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Penza (Пенза)
New Penza Drama Theatre.jpg
A város új színházépülete (2010)
Penza címere
Penza címere
Penza zászlaja
Penza zászlaja
Közigazgatás
Ország  Oroszország
Föderációs alany Penzai terület
Alapítás éve 1663[1]
Polgármester Roman Boriszovics Csernov
Körzethívószám 8412
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Időzóna Q6779
Elhelyezkedése
Penza  (Oroszország)
Penza
Penza
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 53° 12′, k. h. 45° 00′Koordináták: é. sz. 53° 12′, k. h. 45° 00′
Penza  (Penzai terület)
Penza
Penza
Pozíció a Penzai terület térképén
Penza weboldala

Penza (oroszul Пенза) város Oroszország európai részén, Moszkvától délkeletre. A Penzai terület közigazgatási, gazdasági és kulturális központja.

Lakossága: 517 311 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

A város neve valószínűleg a Penza, Penzjatka folyó nevéből származik; a folyónév eredete azonban nincs tisztázva.[3]

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Volgamenti-hátság nyugati részén, a Szura folyó két partján, a Penza folyó torkolatánál fekszik. A Szurán följebb, a várostól 10 km-re az 1970-es években nagy víztározót alakítottak ki.

Történeti áttekintés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település elődjét az orosz állam akkori délkeleti határán, a védelmi rendszer egyik őrhelyeként alapították 1663-ban, a Penza folyó partján. 1708-tól a Kazányi kormányzósághoz tartozott, 1719-től egy kisebb közigazgatási egység központja volt. 1801-ben kormányzósági várossá nyilvánították, ekkor indult fejlődésnek mint kormányzósági székhely.

Miután az ország határa távolabbra került, a település stratégiai szerepe a 18. század első harmadában megszűnt, és a körzetben a század második felében jelentős nemesi földbirtokok jöttek létre. Az 1781-ben jóváhagyott városi és kormányzósági címerben a három gabonakéve a mezőgazdaság (főként a rozs és az árpa) fontosságára utalt. Penza elsősorban a szesz- és gabonakereskedelem, a malomipar központja lett, az itt őrölt lisztet hajón szállították az északi orosz nagyvárosokba. Ekkoriban Penzát a „kereskedők városának” is nevezték. Fejlődését elősegítette, hogy 1874-ben ide is elérkezett a vasút. A 19. század végén a városban 160 kisebb-nagyobb üzem, gyár működött; kiemelhető közülük a papírgyár, melyet 1850-ben az egyik leggazdagabb helybeli gabonakereskedő alapított.

Az alapvető iskolákon kívül itt alakult meg 1882-ben az ország egyik első zeneiskolája. A kormányzó által a városra hagyott gazdag kép- és könyvtár képezte alapját az 1892-ben megnyitott képtárnak és könyvtárnak, valamint a nagy összegű adományból életre hívott, az országban egyik legkorábbi képzőművészeti iskolának (1898).

A szovjet hatalom idején, 1928-ban a Penzai kormányzóságot megszüntették, ekkortól Penza előbb a Középső-Volga vidékhez, későbbi nevén Kujbisevi vidékhez, majd a Tambovi területhez tartozott. 1939-ben az akkor kialakított Penzai terület székhelye lett.[4]

A második világháborúban a harcok elől Penzába telepített gyárakban többek között aknavetők gyártását szervezték meg. A háború után az áttelepített és részben itt is hagyott üzemek képezték az alapját az ipar további erőteljes fejlesztésének. A város újabban létesített negyedeit többségében a Szura jobb partján alakították ki.

Gazdaság, közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Penza gazdasági életében a gépipar játssza a vezető szerepet. Legnagyobb gépgyárai:

  • Dízelmotorgyár (Penzdizelmas, alapítva 1948-ban): vontatójárművekhez dízelmotorok, tengeri és folyami hajókhoz dízelgenerátorok; jármű-dízelmotorokhoz, hőerőművekhez turbófeltöltők gyártása.
  • A város nagy vegyipari gépgyárát (Penzhimmas) 1952-ben alapították. Itt készültek az 1950-es évek közepén az első szputnyikoknak, majd Gagarin 1961. áprilisi űrrepülésének rakétaindító berendezései. Nagyméretű kőolaj- és gázipari berendezések, olajfinomító- és fúrótornyok gyártása jellemzi; gyártmányai között léghűtő berendezések, hőcserélők, vákuumos szűrők, a petrolkémia- és a gáziparban használatos magas hőmérsékletű csőkemencék említhetők.
  • Az ipari csőszerelvények gyárának fő termékei: gömbcsapok, nyomásszabályozók, biztonsági- és egyéb szelepek atom- és hőerőművekben, olaj-, gáz- és vegyipari csővezetékeknél való felhasználásra.
  • Kompresszorgyár: ipari kompresszorok, szivattyúk gyártása.
  • A Penzai Kerékpárgyár elődjét 1915-ben eredetileg lőszergyárként alapították, először 1928-ban tért át kerékpárok készítésére. A Szovjetunió egyik legnagyobb kerékpárgyáraként volt ismert.

Az Elektromehanyika a korai számítógépek építéséről híressé lett vállalat. A 21. század elején többek között atom- és hőerőművek technológiai folyamatainak ellenőrzését és szabályozását végző rendszereket készít, valamint programvezérlésű forgalomirányítási eszközöket, főként a vasúti közlekedés számára.

A Penzában 1946-ban alapított egykori analitikus számológépek gyára, (ahol az Ural–2 is készült), az 1990-es évek közepén átállt háztartási gépek gyártására; villanybojlereket és különféle főzőlapokat készít lakossági felhasználásra.

A város gyógyszergyára (Bioszintez) korábban főként antibiotikumok előállítására rendezkedett be, ez a 21. század elején sokféle gyógyszer készítésével egészült ki. Egy 1994 óta működő helyi vállalat mesterséges szívbillentyűk készítésére specializálódott.

Penzában van Oroszország legrégebben működő papírgyára, az 1850. évi alapítású Majak (jelentése: 'világítótorony'). A már több önálló gazdasági társasággá átszervezett vállalatcsoport minőségi papírral nem csak a nyomdaipart szolgálja ki, hanem hullámkartont, csomagolóanyagokat és különféle tapétákat is gyárt.

A várostól 12 km-re keletre fekszik Zarecsnij zárt város (korábbi nevén Penza-19), a szovjet és orosz nukleáris fegyverkezés egyik központja. Építésének kezdetén, 1954-ben a terület még Penzához tartozott, 1958 végén lett önálló város.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Penza jelentős vasúti csomópont. Északon Szaranszkba, nyugati irányban MorsanszkTula felé, keleten a Volga parti Szizranyba vezet vasútvonal.

A város az M5 jelű, Moszkva–Rjazany–Penza–SzamaraUfaCseljabinszk autópálya mentén fekszik. Néhány kilométernyire a várostól vezet az észak–dél irányú (P158 jelű) SzaratovNyizsnyij Novgorod főút, a nyugatra fekvő Tambovba pedig a 209-es úton lehet eljutni.

Repülőteréről (Tyernovka) Moszkvába és Szentpétervárra, nyáron pedig Szocsiba is rendszeres járatok közlekednek.

Távolsági autóbuszjáratok kötik össze a Penzai terület járási központjaival és a szomszédos régiók nagyobb városaival. A városi közösségi közlekedése főként autó- és trolibuszokon bonyolódik, villamospályák nem épültek.

Kultúra, felsőoktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város a Penzai terület oktatási és kulturális központja is. Legfontosabb felsőoktatási intézményei:

  • Penzai Állami Egyetem. 1943-ban alapították; 1958-tól műszaki főiskola, 1993-tól műszaki egyetem, 1998. januártól Penzai Állami Egyetem
  • a Belinszkij nevét viselő tanárképző (pedagógiai) egyetem
  • építészeti egyetem
  • tüzérségi mérnökképző főiskola
  • egy mezőgazdasági és egy technológiai felsőoktatási intézmény (akadémia)

További tudományos kutató- és felsőoktatási intézetek is működnek a városban.

Az 1895-ben alapított képtárat első igazgatójáról, Konsztantyin Apollonovics Szavickij festőművészről nevezték el. A város első helytörténeti múzeumát 1891-ben nyitották meg; a Penzai terület helytörténeti múzeuma az 1911-ben létesített természetrajzi múzeumból nőtt ki.

A központi színház régi épülete 2008 januárjában teljesen kiégett, ezért le kellett bontani. A helyén emelt új színházépületben 2010 tavaszán tartották az első előadást.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mejerhold-ház, színházművészeti központ.

A történelmi városmag a Szura magas nyugati (bal) partján jött létre. Főútjai a folyóval párhuzamos irányban futnak. A 18. század végén emelt és később átalakított építményei közül fennmaradt a kormányzó palotája és a nemesi gyűlés épülete; a kórház épületegyüttese az 1830-as években épült késő klasszicista stílusban. A 19. század végén a városnak még közel harminc temploma volt. Ezek többségét, köztük a 19. század első negyedében emelt klasszicista stílusú székesegyházat az 1930-as években lerombolták, illetve veszni hagyták.

Penza szülötte Vszevolod Pudovkin filmrendező és Vszevolod Mejerhold neves színházrendező. Mejerholdék fából épült egykori udvarházában 1984-ben, a rendező születésének 110. évfordulóján emlékmúzeumot nyitottak. 2003 óta a Mejerhold-ház színházművészeti központként működik, de néhány helyiségében Mejerhold penzai tartózkodásának emlékeit mutatják be.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A város hivatalos honlapja
  2. A 2010. évi népszámlálás adatai (pdf). Oroszország statisztikai hivatala
  3. Kiss Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Akadémiai Kiadó. ISBN 963 05 1490 7 (1978) 
  4. Hronyika Penzenszkovo kraja. penzagard.ru. (Hozzáférés: 2012. május 13.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • szerk.: G. M. Lappo: Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopedija. ISBN 5-85270-026-6 (1994) 
  • Penza történelme (orosz nyelven). A város hivatalos honlapja. (Hozzáférés: 2012. május 13.)
  • Penza ipara (orosz nyelven). A város hivatalos honlapja. (Hozzáférés: 2012. május 13.)
  • Isztoricseszkij ocserk (orosz nyelven). A penzai televízió portálja. (Hozzáférés: 2012. május 13.)
  • Isztorija doma (orosz nyelven). A Mejerhold-ház honlapja. (Hozzáférés: 2012. május 13.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]